Trnavský arcibiskup predniesol homíliu na slávnosti Božieho služobníka Jánosa Esterházyho

DOLNÉ OBDOKOVCE 20. septembra 2021 - V sobotu 18. septembra sa v Dolných Obdokovciach na území Nitrianskej diecézy zišli stovky veriacich, aby si pripomenuli Božieho služobníka Jánosa Esterházyho, jeho boj za vieru, slobodu a spolupatričnosť. Hlavným celebrantom slávnostnej svätej omše bol trnavský arcibiskup Mons. Ján Orosch, ktorý sa pri tejto príležitosti prihovoril pútnikom v homílii po slovensky i po maďarsky. Celé znenie homílie v oboch jazykoch vám prinášame v plnom znení.

Drahí bratia a sestry, milí pútnici,
 
Dóm sv. Štefana vo Viedni je pokladaný za jednu z drahocenných umeleckých pamiatok. Vyzdobený je obrazmi a sochami slávnych umelcov, takže sa stal skôr múzeom, ako kresťanským chrámom. Mnohí turisti, ktorí ho navštívia, obdivujú sochy a obrazy, ale sväté omše a Sviatosť oltárnu si vôbec nevšimnú. A pritom Viedenský dóm bol postavený v prvom rade na oslavu Pána Ježiša.
 
Počas druhej svetovej vojny bomba poškodila časť tohto chrámu. Príslušné úrady sa snažili poškodenú časť opraviť podľa pôvodných plánov. Tieto však nikde nemohli nájsť. Preto museli platiť obrovské finančné sumy tým, ktorí sa snažili pôvodnú časť napodobniť a chrám zreštaurovať, dať mu pôvodnú podobu. Páter Lombardi, slávny kazateľ na svätej omši pri znovu posvätení Viedenského dómu povedal: „Celý svet je dnes zruinovaný ľudskou pýchou a nenávisťou. Opraviť svet sa dá len tak, že sa človek vráti k pôvodnému Božiemu plánu, k zachovávaniu Božej vôle“.
 
A mal pravdu: svet nespasia umelecké chrámy, ani najkrajšie liturgické úkony. Svet sa nestane krajším a lepším pre moderné vynálezy. Svet zachráni len a len plnenie Božej vôle.
 
Muž, okolo hrobu ktorého sa tu dnes stretáme, bol presvedčený o tom, ako je dôležité plniť Ježišov príkaz lásky k blížnemu, nech už vyznáva akúkoľvek vieru alebo patrí k inej národnosti.
 
Gróf Esterházy pochádza z obce, kde sa už ako chlapec naučil po slovensky. A keďže ho vychovávali veriaci rodičia, vážil si aj tých, ktorí boli iného vierovyznania, ba aj bez vyznania. Dôkazom toho je, že vo vtedajšom slovenskom parlamente 15. mája 1942 ako jediný hlasoval proti tzv. židovskému zákonu o vysídlení židovského obyvateľstva. Ba ešte viac. V roku 1944 pomohol niekoľkým stovkám Židov ujsť pred odvlečením. Vo svojom dome vo Veľkom Záluží ukrýval prenasledovaných Židov. S pomocou falošných dokumentov pomohol veľkým zástupom Židov, Čechov, Slovákov a Poliakov prekročiť slovensko-maďarskú hranicu, a tak si zachrániť život. Doslova a do písmena plnil Ježišov príkaz lásky k blížnemu: čokoľvek ste urobili čo len jednému z blížnych, mne ste urobili. Je len samozrejmé, že Gestapo ho za to malo pod drobnohľadom.
 
Po skončení vojny na základe vykonštruovaných obvinení ho komunistické československé úrady, ktoré sa dostali k moci, zatkli. Odsúdili ho na trest smrti za údajnú spoluprácu s nacistami. Najprv trpel v ruskom pracovnom tábore, v gulagu. Potom mu trest smrti zmenili na doživotie. Prešiel všetkými väznicami vtedajšieho Československa. No ani jedna väznica a stále ponižovanie nezlomili jeho vieru v Boha. Mnohí z jeho spoluväzňov vyhlásili, že neprešiel deň, kedy by sa nemodlil. Dokonca k modlitbe a vytrvalosti vo vernosti Bohu povzbudzoval aj ostatných spoluväzňov, a to aj väznených kňazov, ktorí občas už-už strácali nádej. Aj toto je svedectvom jeho dôvery v Boha, ktorý síce dopustí, ale neopustí. Po 12-ročnom väznení zomrel vo veku 56 rokov vo väznici v Mírove 8. marca v roku 1957.
 
Ako politik sa veľmi zasadzoval za právo na život. V tom čase odvážali Židov a politicky nežiaducich do koncentračných táborov. Gróf Esterházy bol jediný, kto vo vtedajšom parlamente nepodporil tzv. židovský zákon. Ba práve naopak: veľkému počtu Židov, Čechov, Slovákov a Poliakov pomohol s falošnými dokumentmi prekročiť slovensko-maďarskú hranicu, a tak si zachrániť život. János Esterházy bol teda ľudský, veľmi ľudský politik, ktorý bral úctu k životu naozaj dôsledne a vážne.
 
Drahí bratia a sestry, v súčasnom svete sme svedkami toho, že ľudský život mnohokrát nemá cenu. Na dennom poriadku sme svedkami bombových útokov, vrážd, mafiánskych praktík, kedy ľudia zmiznú bez stopy, prenasledovania, osočovania a často neľudského zaobchádzania s inými ľuďmi. Pred niekoľkými dňami Svätý Otec František pri svojej návšteve Slovenska zdôrazňoval, že život je svätý, pretože nám ho dáva sám Boh. Koľko máme nenarodených detí?! Vy viete, že v niektorých krajinách Európy schválili zákon o tzv. asistovanej smrti. Starý, chorý človek je na ťarchu rodiny, spoločnosti, a preto ho človek v bielom plášti, ktorý má život chrániť, ukončí smrtiacou injekciou. Naproti tomu gróf Esterházy zachraňoval životy preňho neznámych ľudí s vedomým, že ho to bude stáť slobodu.
 
Veriaci človek, akým gróf bol, sa má zasadzovať za právo na život, právo na dôstojný život. Preto z tohto miesta by som chcel vyzvať mladých ľudí, mladých rodičov: nebojte sa z Božích rúk prijať deti! Sociológovia hovoria, že v čase, keď dnešní mladí budú už starí, nebude mať kto pracovať na ich dôchodok. Je to hrozná predpoveď. S láskou sa starajte o starých členov vašej rodiny, pretože majú veľké zásluhy na vašom osobnom šťastí a to aj vtedy, keď treba často počúvať ich spomienky na mladosť a minulosť.
 
V časoch mojich teologických štúdií sa jeden z našich veľmi obľúbených pánov profesorov, Dr. Jozef Búda, dožil 70 rokov. Keď sme mu my, študenti blahoželali, tento mimoriadne vzdelaný a rozhľadený kňaz zavrel oči, a s jemu typickou pokorou povedal: „Druhého človeka si vážte vždy viac, ako seba samého“. Pán profesor to nielen hovoril, ale my, jeho študenti, videli sme jeho osobný príklad pokorného človeka.
 
Drahí pútnici, ak budeme v tomto nielen obdivovať, ale aj nasledovať Jánosa Esterházyho, bude stále viac dobrých, čestných ľudí, a svet okolo nás sa stane lepším a krajším.
 
Prajem vám všetkým, aby ste sa dožili chvíle, keď Cirkev povie, že gróf bol nielen skvelým politikom, ale aj skvelým, horlivým a príkladným veriacim, a preto ho vyhlási za blahoslaveného, a raz aj za svätého. Amen.
 

 
Kedves Testvérek!
 
Jozef Haydn, a klasszikusok nagy zeneszerzője, nem csak a zenének volt nagy mestere, hanem vallása területén is kiemelkedő személyiség volt. Sohasem szégyellte hitét.
 
Volt egy tanítványa, aki szintén kiváló egyházi zeneműveket írt.  Ez komponált egy misét. Mielőtt előadására került volna sor, bemutatta mesterének. Ennek a misének a Credo-ját, a Hiszekegyet, végig pianóban, halk szólamra írta meg. Ezért a zenevilágban „Piano-Credonak” hívják. A mesternek ez azonban nem tetszett, ezért így szólt a szerzőnek: „Maga nem meri hangosan megvallani hitét?“
 
Testvéreim! Eszterházy János, akinek sírja felett találkozunk, mint politikus, majd később mint politikai fogoly, rab, fegyenc, hitét mindig bátran, hangosan vallotta meg.
 
Hívő családból származott. Esterházy János 1901-ben született Nyitraújlakon. Jellemének és későbbi sorsának kialakulásában fontos szerepet játszottak az Esterházy család történelmi hagyományai. Otthon, szüleitől sajátította el a nemzeti tolerancia képességét. A háború után bekapcsolódott a kisebbségi magyar politikába, tevékeny tagja, majd 1932-ben elnöke lett az Országos Keresztényszocialista Pártnak. Fáradhatatlanul küzdött a jogtalanságok és a nacionalista elnyomás ellen.
 
A bábállam idején Esterházy rendíthetetlenül küzdött a nemzetiségi és emberi jogokért. Õ volt a pozsonyi parlament egyetlen olyan képviselője, aki nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló 1942-es törvényt. A gróf 1945-ben Nyugatra menekülhetett volna, de nem tette. Tisztának és bűntelennek érezte magát, sőt az oroszok Pozsonyba való bevonulása előtt már attól kellett tartania, hogy elhurcolja őt a Gestapo. 1945. április 20-án a hatalomra törekvő kommunisták letartóztatták, és átadták a szovjet katonai rendőrségnek. Több társával együtt Moszkvába hurcolták. Egy kirakatper során szovjetellenes fasiszta tevékenység címén kényszermunkára ítélték, amelyet 1949-ig, Csehszlovákiába való visszatéréséig végzett.
 
A Szlovák Nemzeti Bíróság 1947. szeptember 16-án – távollétében – Esterházyt kötél általi halálra ítélte. A grófot végül nem végezték ki, hanem a halálos ítéletet elnöki kegyelemmel életfogytiglani börtön-büntetésre változtatták.
 
Esterházy János az önzetlen önfeláldozás nemes példáját nyújtotta az egész magyarság és minden jóakaratú keresztény ember számára. A gróf egyetlen úgynevezett „bűne” az volt, hogy a tömeggyilkos nácikat éppúgy megvetette, mint a tömeggyilkos kommunistákat, a népirtó Hitlert éppúgy, mint a népirtó Sztálint. „Keresztény és nemzeti alapon állunk, de a nyilaskeresztes beállítottság épp oly távoli és idegen számunkra, mint a bolsevisták sarlós kalapácsa.” Tudta, hitte, és vallotta: a nácik erkölcstelen, hitetlen, világromboló gazemberek. Tudta, hitte és bátran vallotta: a kommunisták úgyszintén erkölcstelen, hitetlen, világromboló gazemberek. Magyar politikus volt, a szlovák parlament egyetlen magyar képviselője, aki 1942. május 15-én az ellen az alkotmányi törvény ellen szavazott, ami a zsidóság kitelepítéséről szólt. A politikus 1944-ben zsidók, csehek, szlovákok és lengyelek százainak segített a szökésben. Nyitraújlaki házában üldözött zsidókat bújtatott. Hamis útlevéllel az üldözött zsidók tömegét juttatta át a magyar–szlovák határon.
 
A horogkeresztesek rövid időre internálták, s a Gestapo is körözte.
A kommunista diktatúra idején Csehszlovákia majdnem minden börtönében raboskodott. 56 éves korában, 12 évnyi rabságban eltöltött súlyos szenvedés után halt meg 1957. március 8-án a morvaországi mírovi politikai foglyok börtönében. A börtönparancsnok nem adta ki a hamvait a családnak.
 
Földi maradványait 2017. szeptember 16-án itt, az alsóbodoki Szent Kereszt Felmagasztalása kápolnában helyezték örök nyugalomra. A mírovi politikai foglyok börtönéből jövő utolsó üzenetének tartalma ez volt: átadta magát Isten akaratának, szenvedéseit, életét felajánlotta a magyarság fölszabadulásáért. Börtöntársai azt mondták róla, hogy fogva tartása idején is rendszeresen, naponta imádkozott, és ezt sose rejtette el.
 
A Vatikán 2018 novemberében engedélyezte boldoggá avatási eljárásának megindítását, amelyet a krakkói főegyházmegye folytat le. 2019. március 25-én megkezdődött boldoggá avatási pere.
 
Gróf Esterházynak van egy közismert mondata: „Csak az a nemzet érdemes jobb sorsra és örök életre, amely meg tudja becsülni nagyjait, és amelynek mindig szeme előtt lebeg azoknak a példát adó munkássága."
 
Kedves testvérek! A nagy emberekre mindig fel tudunk, és fel kell nézni. Esterházy gróf igazi nagysága abban rejlett, hogy sose tagadta meg elveit, meggyőződését, mindig kiállt hite mellett, életét és halálát a Jóistenre bízta. Ebben legyen számunkra mindig fényes példakép. S ha majd egyszer szentként tisztelhetjük, kövessük életszentségének útját az örök haza felé. Ámen.
 
-to abu-

 

facebook sharing button Zdieľaj
Trnavský arcibiskup predniesol homíliu na slávnosti Božieho služobníka Jánosa Esterházyho

Slávnostnú svätú omšu v Dolných Obdokovciach celebroval a v homílii sa prítomným pútnikom prihovoril trnavský arcibiskup Mons. Ján Orosch. (Foto: Ottó Csámpai ml.)

SPRÁVY

 

NOVINKY