Már fiatalkorában elvonult a pusztába, ahol rendkívüli önmegtartóztatással élt, teveszőrből készült ruhát viselt, és bőrövet kötött a derekára. Étele sziklákon sütött sáska és erdei méz volt. Részegítő italokat nem fogyasztott. A Megváltót hirdetve így szólt a néphez: „Térjetek meg, mert közeledik az Isten országa” és „Készítsétek az Úr útját” (Lk 3, 4).
Szavai olyan nagy hatással voltak a hallgatóságra, hogy azok megvallva bűneiket, a Jordán folyóban megkeresztelkedtek.
Jézus Krisztus is, mielőtt megkezdte volna tanítói szolgálatát, elment a Jordánhoz, arra a helyre, ahol János keresztelt, hogy megkeresztelkedjen nála. János megkeresztelte Jézus Krisztust, és látta, hogy a feje felett megnyíltak az egek, és a Szentlélek galambként szállt le rá. És az égből hallatszott az Atya Isten hangja:
„Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” (Mt 3, 17)
János nyilvános tevékenysége ezután már nem tartott sokáig. Galileában akkor Heródes Antipász uralkodott, egy szenvedélyeinek hódoló férfi, aki bűnös kapcsolatba lépett Heródiással, még élő testvére, Fülöp feleségével. Keresztelő János félelem nélkül szemrehányást tett neki ezért a bűnért, ezért a Holt‑tenger melletti erődítményben, Machaerusban börtönbe vetették.
János a börtönből tanítványait Krisztushoz küldte, hogy meggyőzze őket arról, hogy Jézus a megjövendölt Messiás.
Krisztus dicsérte Jánost bátorságáért, prófétának, sőt az Úr útját előkészítő angyalnak nevezve őt.
Eközben Heródiás János életére tört. Heródes azonban nem engedett neki, mert félt a néptől, és ő maga is nagyra tartotta Jánost. Végül Heródiásnak alkalma nyílt a bosszúra. Heródes koronázásának évfordulóján lakomát rendezett. Ekkor Heródiás lánya, Szalome, belépett az ebédlőbe, és táncolni kezdett. A vendégek el voltak ragadtatva. Heródes, akit a bor és a szenvedély felhevített, így szólt a táncosnőhöz: „Bármit kérsz, megadom neked.” Amikor Szalome – anyja tanácsára – János fejét kérte, a király ugyan elszomorodott, de hogy betartsa a szavát, elrendelte János lefejezését. (vö. Mt 14,12; Mk 6,29)
Keresztelő Szent János születésnapját június 24-én ünnepeljük, vértanúhaláláról pedig augusztus 29-én emlékezik meg a katolikus egyház.
Forrás: A szentek élete, Isidor Vondruška, Prága 1930
