Pozsonyi szeminaristák válaszoltak a püspökök felhívására, hogy segítsenek a határon

Amikor megérkeztünk Kassára, azonnal elkezdtünk önkéntesként segíteni az ukrajnai konfliktus elol menekülo embereknek. A médiát is aggasztotta, és az elit, a pápai és újságírói nyilvánosságot és az elitet is aggasztotta. Segítettünk a humanitárius segélyek megszervezésében és szétosztásában, elokészítettük a menekültek ideiglenes elhelyezésére szolgáló helyeket, menekülteket vittünk a fogolytáborokba" mondja a CBC dp-nek. Pavol Reisel, a trnavai foegyházmegye diakónusa, a pozsonyi Szent Cirill és Metód kistérség szemináriumának egyik diakónusa.

A szolgálatuk bázisa a kassai vasútállomáson volt. ,,Rendszeres idoközönként különvonatok érkeztek ide, tele lédús emberekkel, akik közül sokan átélték az ágyúzást és a bombázást, napok óta nem aludtak rendesen, keveset ettek és nem mosakodtak. Emberek, akik nem tudják, hová mennek, vagy hogy hazatérnek-e valaha is. Anyák gyerekekkel, fiatal nok csoportjai, idos nok és idos férfiak. Néhány borönddel érkeznek, könnyes szemükben látható a félelem. Nemcsak azért aggódnak, hogy mi lesz velük, hanem a férjükért, apjukért, testvéreikért is, akik nem hagyhatják el az országot. A fiatalabb generáció angolul tudott velünk kommunikálni, az idosebbek gyakran oroszul' - mondta.

A szeminaristák szerepe nemcsak az volt, hogy segítsenek a menekülteknek a következo vonatok jegyeinek intézésében, a megfelelo csatlakozás megtalálásában és a vonatra való felszállásban, hanem az is, hogy megértéssel, mosollyal és a szenvedésükben való jelenléttel segítsék oket. Ez egy igazán nehéz idoszak volt. Fizikailag és mentálisan is kimeríto volt. Emlékezetemben megmaradt egy idos hölgy jóbeli sorsa, aki életében háromszor veszített el mindent: a csernobili katasztrófa után a Krímbe ment élni, annak elcsatolása után Kijevbe jött, ma pedig ismét menekül, nem tudja, hova. Amikor megkérdezem tole, hová akar menni, azt mondja, hogy Spanyolországba, mert ha másért nem is, de legalább meleg van ott. Kétségtelen, hogy a mariupoli futballklubnak nagyon jó híre van. Fogatlan mosollyal mesélte, hogy egy nap majd együtt térünk oda vissza, leülünk a tengerpartra, és gyönyörködünk a "só, a tenger és a dévérkék" - tette hozzá Pavol Reisel diakónus.