Roráté az adventi időszakban a trnavai Keresztelő Szent János-székesegyházban

A roratikus misék eredete IV. Károly uralkodásának idejéére teheto, aki bevezette a Szuz Máriának szentelt, egész éven át tartó szentmisék gyakorlatát. Ezekhez az omákhoz hamarosan csatlakozott az éneklés hagyománya. Advent idején egész családok vettek részt a rorátusokon, általában minden nap. Az emberek sötétben keltek fel, meleg ruhába öltözve, mert kint már hideg volt. Lámpásokat vittek magukkal, és gyakran a hóban gázolva és a csípos hideget elviselve elindultak a templom felé. A hóban taposó apák képe, akiket a gyerekek és az anyák követtek, sokszor a legkisebb gyermekeiket karjukon cipelve, sokak emlékezetében él Szlovákiában.

A szertartások ma is általában a kora reggeli órákban kezdodnek. Nevük Ézsaiás próféta "Rorate caeli desuper" kezdetu versébol származik. Ez a nyitó latin ének a várakozás idoszakának hangulatát teremti meg. A Rorate miséket advent idején minden nap celebrálják, kivéve vasárnaponként. Ahogy a liturgia megengedi, a Boldogságos Szuz Mária miséjének formáját celebrálják, és a pap fehér miseruhát használ. A szentmise rítusának elso szavaiban az advent és az egész emberi lét misztériuma két versszakban összegzodik. Szeretnék rámutatni, hogy végül is nem annyira fülbe, hanem inkább lélekbe van behatoljanak.

,Rorate caeli, desuper, et nubes pluant justum; aperiatur terra, et germinet Salvatorem. Nojön az ég felülrol, a felhok melle az Igazságost; nyíljék ki a föld, és csírázzon a Megváltó." (Ézs 45,8)

Krisztus eljövetele, amelyet türelmetlenül várunk, háromféleképpen jelenik meg. Eloször is, készülünk a karácsonyra, a megtestesülés misztériumának megünneplésére. Dicsoítjuk Istent, aki úgy szerette a világot, hogy elküldte hozzánk a Fiát. Krisztus második eljövetele a szívünkben történik, különösen az Eucharisztia vételében, és szívünk eme elokészítése által készülünk örök hazánkra és Krisztusnak mint Uralkodónak és Bírónak halálunk után, az Utolsó Ítéletkor való eljövetelére is. Advent tehát Krisztus eljövetelét hirdeti tegnap, ma és holnap. Tegnap mint a Gyermek a jászolban, ma a kenyérbe rejtve, holnap pedig beteljesedve mint Uralkodónk és Bírónk."

TISZ ABU Vido Vido János beszámolója