Frantisek Olbert OFM: "Kezdjük újra!" - erőteljes üzenet egy olyan társadalom számára, amely már nem kap levegőt.

A trnavai ferences szerzetes, Frantisek Olbert OFM előadásában Assisi szentjének időtlen örökségéről beszél, amely ma is út lehet a békéhez, a megbékéléshez és az igazi öröm felfedezéséhez. Az interjúban kifejti, hogyan tud a ferences lelkiség válaszolni a jelenlegi identitásválságokra, a társadalom polarizálódására és a belső béke elvesztésére.

Ezek szellemében zajlanak a 2026. szeptember 15-20. között Trnavában a jubileumi ferences missziók, amelyek a ferences család országos találkozójával zárulnak szeptember 19-én, szombaton a Szent Jakab-templomban. A jubileumi év tehát nemcsak egy nagy szentre való megemlékezés, hanem konkrét meghívás az "újrakezdésre" - a hitben, a kapcsolatokban és a mindennapi életben."

Rendjük alapítójának öröksége az elmúlt nyolc évszázadban semmit sem veszített aktualitásából. Milyen transzcendens spirituális üzenetet hozott Assisi Szent Ferenc a világnak?

Az, hogy XIV. Leó pápa meghirdette a Szent Ferenc jubileumi évét, rávilágít e szent üzenetének rendkívüli aktualitására. Kérdés azonban, hogy ez az üzenet hogyan tud valóban behatolni az egyház és a társadalom életébe, és nem marad csupán szép gondolat vagy vágyálom. Ez rajtunk, keresztényeken is múlik - képesek leszünk-e hitelesen megélni az üzenetét.

Frantis üzenete azért időtlen, mert az ember alapvető szükségleteit érinti. Ma is arra vagyunk hivatottak, hogy békét teremtsünk ott, ahol hiányzik a megbékélés, ahol az emberek között továbbra is fennáll a megbocsátás, a harag és a keserűség. Ugyanilyen időszerű a felhívás a kölcsönös tiszteletre - az emberek közötti tiszteletre, a teremtés és mindaz iránt, ami körülvesz bennünket.

Szent Ferenc mindennél jobban megmutatja az embernek az utat, hogy felfedezze Istent mint a legfőbb Jót és a Szeretet forrását. Ebben rejlik örökségének ereje a mai világ számára. Önmagától nem válik aktuálissá - csak mi magunk, az életünk konkrét megélése által válhat élővé."

Amint említetted, Szent Ferenc az egyszerűség, a béke, az öröm és a teremtés iránti tisztelet útját mutatja. Mi viszont ezzel szemben a társadalmi feszültségek, háborúk és polarizáció korát éljük. Hogyan lehet a ferences lelkiség a béke és a megbékélés eszköze a mai világban?

Minden nap szembesülünk a háborúkról, a társadalmi feszültségekről és a növekvő polarizációról szóló hírekkel. A megosztottság nem csak a nagypolitika szintjén zajlik - behatol családjainkba, szomszédságainkba és plébániai közösségeinkbe is.

Emlékeznünk kell arra, hogy a világ Szent Ferenc idejében sem volt idilli. Ő is részt vett az Assisi és Perugia városok közötti harcok egyikében. Ő maga is megtapasztalta, hogy mi a háború, a rivalizálás, az erőszak, egészen konkrétan, a maga keménységében és kegyetlenségében. Ezért olyan erőteljes az ő tapasztalata és életvallomása.

Megtérése nemcsak személyes életében jelentett változást, hanem emberképében is. Ferenc megtanult másokat nem ellenségnek, hanem testvéreknek tekinteni. Rájött, hogy van valami mélyebb, ami mindannyiunkat összeköt - hogy mindannyian egy Isten fiai és leányai vagyunk.

A felismerés, hogy mindannyian egy Isten gyermekei vagyunk, elvezethet minket az egységhez, és így a megbékéléshez és a békéhez?

Ez a szemlélet lehet ma a megbékéléshez vezető út. Ha az ember elveszíti a közös méltóság tudatát, nagyon könnyen enged a rivalizálásnak, az egészségtelen versengésnek vagy a "ki kinek" mentalitásnak. Ilyenkor a vágy, hogy erősebbek, sikeresebbek vagy felsőbbrendűek legyünk másoknál, átveszi az uralmat, és a békéhez vezető utat nehéz megtalálni.

A ferences út ezért más perspektívát kínál - minden emberi lény értékének tudatát, a tisztelet, az alázat és az egyszerűség, a szegénység és az öröm útját. Nem nagy gesztusokkal kezdődik, hanem egy konkrét életmóddal, a meghallgatás, a megbocsátás és a kapcsolatok építésének képességével. És ez az, amire ma a világnak égető szüksége van.

Ha mindannyian minden nap imádkoznánk Szent Ferenc imáját: "Uram, tégy engem békéd eszközévé", mi változna?

Hiszem, hogy azoknak a szíve, akik őszintén imádkozzák, legalább egy kicsit megváltozna - mi lennénk azok. És ott, az emberek szívében kezdődik minden valódi változás a világban."

Most sok ember átél egy ,,identitásválságot". Szent Ferenc valószínűleg valami hasonlót élt át. Hogyan tudta ezt lelki erősséggé változtatni?

Ami igaz volt Szent Ferencre, az igaz ránk ma is: mindannyian személyes fejlődésen megyünk keresztül; személyiségként fejlődünk, emberként, keresztényként érlelődünk - ahogyan azt kell. És éppen ez a fejlődés ténye vonja maga után, hogy egy bizonyos ponton eljön a "ki vagyok én" válsága, és "szükségem van arra, hogy felfedezzem, ki akarok lenni". A jelen alapvető problémája az, hogy félünk minden válságtól. Minden próbatételt és megpróbáltatást valami negatívumként érzékelünk, pedig ezek az érés elkerülhetetlen részei.

A középkorban a felnőtté válás és a személyiségépítés egész módját az akkori társadalmi események befolyásolták, és bizonyos szempontból egyszerűbb volt akkoriban.

Milyen szempontból vagyunk ma nagyobb kihívásoknak kitéve?

A mai kor sok szempontból bonyolult módon befolyásol bennünket, mert a társadalom jelentős mértékben és gyorsan változik. Számos olyan szempont, amelyen a társadalom évszázadokon át állt, kihívás elé kerül - család, vallás, értékek, szakma stabilitása, élethivatás. Egy fiatalnak óriási lehetőségei vannak, ugyanakkor sokszor nem tudja, hogy ki ő, milyen irányt kellene vennie, és milyen stabilitásra támaszkodhat. És ez a legnagyobb dilemma és különbség a korábbi időkhöz, még a 13. századhoz képest is.

Egy olyan kultúrában is élünk, amely arra kényszeríti az embereket, hogy állandóan kivételesek, csodáltak és "láthatóak" legyenek, mint egyéniségek. Ez pedig még nagyobb nyomást és bizonytalanságot okoz. A támogatott énközpontúság elhomályosítja az egészséges önbecsülést és önbecsülést, amelyet az evangélium tanít. Nem tulajdonítunk jelentőséget a hétköznapinak, az egyszerűnek sem, annak, ami mindenki életének normális része, és ezért azt gondoljuk, hogy ez a hétköznapiság értéktelen.

Kanyarodjunk vissza az identitásválsághoz. Hogyan birkózott meg vele Szent Ferenc, és mit tanulhatunk tőle ebben a tekintetben?

Ferenc nem menekült el a saját válsága elől. Úgy fogadta el, mint az önvizsgálat időszakát. Nem maradt passzív vele szemben, hanem megpróbálta megoldani a vele járó nehézségeket. A leromlott templom megjavítására vonatkozó döntése szimbolikus jelentőségű. Dolgozott, fáradozott, bár a bizonytalanságban, hogy mi következik. És eközben nemcsak Krisztust, hanem önmagát is kezdte felfedezni.

Hasonlóképpen erőteljes volt az a pillanat, amikor magához ölelt egy leprást, aki visszataszító volt számára. És önmaga legyőzése miatt hirtelen felfedezte Krisztust, és más fényben fedezte fel önmagát. Ezek olyan kulcspillanatok, amelyek számunkra is nagy inspirációt jelenthetnek: tudni, hogyan lehet önmagunkat legyőzni, segíteni, tevékenykedni."

Frantis lelkiségében is a "minoritas" - kevesebbnek lenni - magatartást hangsúlyozza. Ez az önmegtagadás egy formája, vagy paradox módon a hiteles önmegvalósításhoz vezető út?

Tévedés lenne azt gondolni, hogy a ferences kisebbség csupán az alábecsülés, az adottságok fel nem ismerése és felfedezése, vagy egyfajta egészségtelen szolgalelkűség másokkal szembeni, élethosszig tartó magatartás. Valójában egészen másról van szó.

Frantisek felfedezte, hogy az ember a művészi magatartás elfogadásával találhatja meg igazi kiteljesedését. A "kevesebbnek lenni" attitűdjében tudatosan és szeretettel tud visszavonulni saját igényeitől és elképzeléseitől -- nem gyengeségből, hanem a másik iránti tiszteletből és Isten vezetése alatt. Isten kegyelmének fényében fokozatosan megérti, hogy így ő is felfedezheti önmagát az igazságban."

Ez egy jól ismert paradoxon, amely a ferencesek békéért mondott imájában is hallható: ,,...mert csak akkor kapunk, ha adunk". Ez a misztérium talán nem felel meg a mai világ logikájának, de az élet konkrétumai folyamatosan arra tanítanak bennünket, hogy éppen ez az elv rendkívül mély és igaz.

A ferences lelkiséggel összefüggésben említette az örömöt is, amely gyakran hiányzik a mai emberből. Szent Ferenc még "tökéletes örömről" is beszélt, éppen az elutasítás és a szenvedés helyzeteiben.

Az örömöt ma gyakran az érzelmekben, a csodákban vagy a pillanatnyi boldogságérzetben keressük. A probléma az, hogy az ilyen öröm általában nagyon rövid életű. Egyrészt találunk és keresünk okokat arra, hogy gondtalanul örömben éljünk, de gyakran ez az öröm nagyon is pillanatnyi. Annál gyorsabban zuhanunk aztán szomorúságba és sivárságba.

A Szent Ferencben megjelenő tökéletes öröm olyan történet, amelyet egyáltalán nem könnyű elfogadni. Ezen a történeten keresztül csodálhatjuk őt, és egy kicsit rácsodálkozhatunk. Szent Ferenc egy mélyebb örömről beszélt - olyan örömről, amely nem a sikeren, az elismerésen vagy a kényelmen alapul. Ő sem élt állandó eufóriában. Megértést, elutasítást és csalódást tapasztalt, még saját testvéreitől is. Mégis hitt abban, hogy az életnek van értelme, és hogy semmi, amit valaki szeretetből tesz, nem haszontalan Isten előtt. És ez a meggyőződés az, ami még a nehéz időkben is békét hozhat."

A ferences jubileum jelmondata: "Kezdjük újra". Hogyan kezdhet újrakezdeni az ember, ha rájön, hogy rosszul élt?

Ez a jelmondat Szent Ferenc életének végén mondott szavain alapul. Amikor úgy érezte, hogy közel a vége, így szólt testvéreinek: "Kezdjük el, testvérek, mert még semmit sem tettünk". Ferenc ezzel azt akarja mondani, hogy mindig van lehetőség az újrakezdésre.

Nem lenne jó, ha a múltunkat automatikusan romlottnak és nem jónak értékelnénk. Frantisek a hála embere, ezért neki is köszönhetően felismerhetjük, hogy még az sem kellett, hogy minden rossz legyen, ami eddig történt.

Az életünkre való reflektálásra kész hozzáállás fontos. Ahol a dolgok jók, azokat folytatni, hálásak lenni értük és fejleszteni őket, de ugyanakkor alázattal felismerni, hogy mi volt és mi nem jó; mi az, amit elhanyagoltunk, hol hagytuk, hogy vakság vagy kényelem járjon át bennünket. És bizonyára itt hangzik el Ferenc meghívása: kezdjük újra, mert...

Mi az a konkrét kihívás, amelyet Ön szerint minden hívőnek el kellene fogadnia ebben a jubileumi Szent Ferenc-évben?

Egy nagyon egyszerű kihívás: megállni és elgondolkodni azon, hogy mit tud Isten tenni azzal az emberrel, aki megnyitja előtte a szívét. Ha Szent Ferencnek köszönhetően felismerjük, hogy az evangéliumot ma is meg lehet élni - a hétköznapi, mindennapi életben -, akkor ez a jubileum betölti célját. És akkor elég ahhoz, hogy több békét, tiszteletet, kiengesztelődést és testvériséget hozzon a körülöttünk lévő konkrét kapcsolatokba. Itt kezdődik a valódi változás a világban.