XVI. Benedek, Lelki testamentum

Amikor életem e késoi órájában visszatekintek visszatekintek az általam megélt évtizedekre, mindenekelott azt látom, hogy mennyi okom van hálát adni. Mindenekelott magának Istennek, minden jó ajándék adományozójának köszönöm, aki életet adott nekem, és átvezetett a zurzavar különbözo pillanatain; mindig felemelt, amikor kezdtem elcsúszni, és mindig újra és újra visszaadta arca fényét. A legnagyobb örömmel látom, hogy még nem sikerült a végére járnom a dolognak, sőt, még folyamatban van.

Köszönöm szüleimnek, akik a nehéz idokben életet adtak nekem, és akik nagy áldozatok árán, szeretetükkel gyönyöru otthont készítettek nekem, amely a mai napig ragyogó fényként világítja be minden napjaimat. Édesapám tiszta hite megtanította testvéreimet hinni, és vezérfonalként mindig szilárdan állt minden tudományos felfedezésem közepette. Édesanyám mély jámborsága és nagyszeru kedvessége olyan örökség marad, amelyért nem tudok eléggé hálás lenni neki. Újonnan létrehozott, a rendíthetetlen és kedves gondoskodással szolgált engem; bátyám mindig egyengette számomra az utat ítéleteinek tisztaságával, határozott elszántságával és szívbékéjével; e rendíthetetlen útmutatás és kíséret nélkül nem találtam szabadon meg a helyes utat.

Szívembol köszönöm Istennek azt a sok barátot, férfit és nem, akiket mindig mellém állított; munkatársaimat utam minden szakaszában; a tanárokat és tanítványokat, akiket O adott nekem. Hálásan bízom mindannyiukat az O jóságára. És szeretnék köszönetet mondani az Úrnak gyönyöru szüloföldemért a Bajor-Alpok lábánál, amelyben mindig magának a Teremtonek a ragyogását láttam felragyogni. Köszönöm a szüloföldemen élo embereknek, mert bennük újra és újra megtapasztalhattam a hit szépségét. Imádkozom, hogy hazánk a hit földje maradjon, és kérlek benneteket, kedves honfitársaim: ne forduljatok el a hittol. Végezetül hálát adok Istennek mindazért a szépségért, amelyet megtapasztalhattam utam minden állomásán, de különösen Rómában és Olaszországban, amely második hazámmá vált.

Azoknak, akiket bármilyen módon megbántottam, szívbol kérek bocsánatot.

Azt, amit korábban honfitársaimnak mondtam, most mindazoknak mondom, akiket az Egyházban szolgálatomra bíztak: maradjatok szilárdan a hitben! Ne hagyjátok magatokat megtéveszteni! Gyakran úgy tunik, mintha a tudomány - egyrészt a természettudomány, másrészt a történelmi kutatás (különösen a Szentírás exegézise) - olyan megdönthetetlen eredményeket tudna felmutatni, amelyek ellentmondanak a katolikus hitnek. Az utóbbi idoben megtapasztaltam a természettudományok átalakulását, és megfigyelhettem, hogy éppen ellenkezoleg, feloldódtak a hit ellenes látszólagos bizonyosságok, amelyekrol kiderült, hogy nem tudomány, hanem filozófiai értelmezések, amelyek csak látszólag a tudományra vonatkoznak. Ugyanígy a hit a természettudományokkal folytatott párbeszédben megtanulta jobban megérteni állításainak határait, és ezáltal sajátosságait. Hatvan éve követem a teológiát, különösen a biblikus tudományok útját, és a különbözo nemzedékek egymásutánjával láttam, hogy a látszólag megingathatatlan tézisek hogyan omlottak össze és bizonyultak puszta hipotéziseknek: a liberális nemzedék (Harnack, Jülicher stb.), az egzisztencialista nemzedék (Bultmann stb.), a marxista nemzedék. Láttam és látom, hogy a hit racionalitása hogyan bukkant fel és bukkant fel újra a hipotézisek kusza surujébol. Jézus Krisztus valóban az út, az igazság és az élet - és az Egyház, minden hiányosságával együtt, valóban az O teste.

Végül alázatosan kérlek benneteket: imádkozzatok értem, hogy az Úr minden bunöm és hiányosságom ellenére befogadjon az örök hajlékába. Minden nap oszintén imádkozom mindazokért, akiket rám bíztak."

16. Benedek pápa