Vladyka Cyril Vasil SJ homíliája a 2021-es trnavai novénán

Ez a trnavai novéna alkalmából történt, amely idén tematikusan kapcsolódik a Szent József rendkívüli évhez, amelyet Szent Ferenc Szentatya a Szuzanya mártíromságának az egész Egyház védoszentjévé nyilvánításának 150. évfordulója alkalmából hirdetett meg. Érsek atya homíliáját teljes terjedelmében közöljük:

Erdok atya, tisztelt paptestvérek, szerzetesek és szeminaristák, kedves testvérek és novérek, és mindannyian, akik a médián keresztül követnek bennünket.

Néhány évvel ezelott szlovákiai jezsuita tartományunkban különleges személyi helyzet alakult ki egy vallási közösségben. A közösség, amely egy bizonyos plébánián muködött, a Besztercebányai Egyházmegye plébániai életének strukturúrájába tartozott, és három szerzetesbol, vagyis pontosabban két papból állt, a harmadik tag pedig Peter Dubovský püspök volt, aki akkoriban Besztercebánya emeritus segédpüspöke volt. Ez a közösség arról volt híres, hogy a legjobb egyetértésben hívta össze, bár közigazgatásilag mindannyian egyszerre voltak - mindegyikük más-más címrol - egymás alárendeltjei és elöljárói. Hogyan? Nos, az egyik pap volt a plébános, a másik ketto pedig gyakorlatilag a káplánja. Plébánosként mindkettojük felett rendelkezett, de egyikük egyúttal a vallási elöljárója is volt, a másik pedig püspök, vagyis az egyházi hierarchiában magasabb rangú. A közösség elöljárója viszont mindkettonek a vallási elöljárója volt, de az az egyházmegyei struktúrán belül alárendeltje volt a plébánosnak, ugyanakkor valamilyen módon el kellett ismernie a püspök hierarchikus elsobbségét. A püspök pedig a másik kettonek engedelmeskedett, az egyiknek mint plébánosnak, a másiknak mint vallási elöljárónak ... de ettol még o volt a püspök, minden ezzel járó jogával együtt. Hogyan muködhettek tehát jogilag? Nem vagy képben? Melyik "parancsolt" kinek? Nos, azt kell mondanunk, hogy tökéletesen muködtek. A kelet-iráni kormány, az Amerikai Egyesült Államok esetében az alázatos szolgálat szelleme oket paraconsolta. A funkciók és szerepek lehetetlennek tuno harmóniája azért vált lehetové, mert az elsobbségre való igénytol függetlenül, az alázatos szeretet szellemében mindegyikük elismerte a másikat felettesének. Ma már mindhárom jezsuita Isten dicsoségében van, ahol ismét közösséget alkothatnak, elmerülve a legtitkosabb közösség fényében, a Szentháromság misztériumában."

A szerepeknek és funkcióknak erre a szokatlan együttállására emlékeztem a trnavai novícius ünneplésére való felkészülés alkalmával is. A novéna hagyományosan az Istenanya, Szuz Mária iránti tisztelet kinyilvánításának kiváltságos terepe. Hálánk kifejezése a 310 évvel ezelotti pestisjárvány idején történt rendkívüli beavatkozásáért, de egyúttal a bizalom kifejezése az o oltalmába és segítségébe vetett bizalomért ma is, a mindennapi helyzetekben és az élet fontos fordulópontjaiban és döntéseiben.

Századok óta itt keresünk menedéket Mária anyai oltalma alatt. A legkorábbi idoktol kezdve imádkoztunk: Mária oltalmába menekülünk, Szent Szuzanya... De jól tudjuk, hogy a menedéket keresni, Szuz Mária oltalmára bízni magunkat semmiképpen sem mond ellent a legmélyebb tiszteletnek és imádatnak, amely csak Istent illeti meg. Szuz Mária tiszteletében semmiképpen sem feledkezünk meg Fiáról, a mi Urunk Jézus Krisztusról. Éppen ellenkezoleg. Mi is az o példáját követjük, hiszen o maga, mint szuz anyja, gyermeki szeretettel és odaadással jelölte meg ot."

Ez évben Szentatya Ferenc felhívására az egész Egyházban megemlékezünk Szent József alakjáról, arról az emberrol, aki az emberi történelem legfontosabb pillanatának, a megtestesülés és Isten Igéjének születése pillanatának a hátterében áll, és aki néma tanúja volt Isten Fia növekedésének és érlelodésének továbi éveinek. Nekem jutott ma az a feladat, hogy errol a csóké titokzatos emberrol mint a Szent Család védelmezojérol és fejérol beszéljek. És ezért jó, ha kezdettol fogva tudatában vagyunk annak, hogy ezt a feladatot úgy kell elvégezni, hogy semmiképpen se vonja kétségbe Isten családjának védelmét, amely e novénában is tiszteletünk tárgya, sem pedig azt, hogy az egész teremtés feje, legfobb védelmezoje és ura Jézus Krisztus, a tökéletes Isten és tökéletes ember.

Bizony, amikor a Szent Családról beszélünk, tudatában vagyunk annak, hogy sok tekintetben atipikus családról van szó. Ebben a családban is mindenki bizonyos értelemben egyszerre volt alárendelt és felettes mindenki másnál.

A család közepén harminc éven át ott volt Isten elrejtett Fia, az, aki által minden létrejött. Mert nélküle semmi sem jött létre, ami létrejött. És bár a világ általa keletkezett, mégsem ismerte ot, és aki az övéi közé jött, azt nem fogadták be az övéi. (vö. Jn 1,3-11). Ot egy-egy tiszta lelku pár, a jegyes Mária és József fogadta be.

Az utóbbi, aki már évszázadokkal ezelott arra volt predesztinálva, hogy az anyja legyen, és ezért az eredendo buntol is megorizve, az Úr alázatos szolgálóleányaként fogadja ot, beleegyezik abba, hogy Isten szava beteljesedjék benne. A világra jövetelének, megtestesülésének és születésének titkát saját testében, vagyis a leheto legmélyebben, a nohöz illo módon éli meg és valósítja meg. A misztériumnak ez a dimenziója számunkra, múzsák számára csak nagyon távoli módon, analógián, racionalizálási kísérleten keresztül érheto el, de ez a nem területe, kiváltsága marad. Az anyaság misztériuma Mária esetében még felfoghatatlanabb, mert meghalad minden emberi fiziológiát, és magával hozza az anya, Mária és fia, Jézus közötti egyedülálló kapcsolatot. "A szuz és anya, a fiának leánya, megalázott, és magasabb a teremtményeknél...", "mert maga a Teremtoje lett belole". - Dante, a legnagyobb költo így jellemezte ot, de még az o költoi szelleme sem tudja teljesen kifejezni Isten felfoghatatlan paradoxonának mélységét, azt, hogy Isten megalázza magát az emberi természet elfogadásával, és az emberiséget Mária személyében az Isten megtestesülésének helyére emeli, vagyis azt a misztériumot, amelyet Mária isteni anyasága magában hordoz."

Ebben a misztériumban Szent József is különleges módon vesz részt. Máriának ez a veje nem csupán tiszteletben tartotta Mária szüzességét házastársi egyesülésük elott, hanem az emberi kétségek ellenére sem habozott, hogy feleségül vegye ot, és Mária férje lett, amikor Isten Igéjében bízva elfogadta Mária szuzi fogantatásának és Isten Szentlelke általi anyaságának felfoghatatlan üzenetét.

Istené Mária, és ezért nem tartozhat többé teljesen másé. Még Józsefhez sem. De ez az o titkuk. Mert hogyan is bízhatná Isten kiválasztott tiszta lelku párja ezt a titkot bárki másra? Semmiképpen sem. És így viselkednek kifelé férjként és feleségként, így adja meg nekünk Máté evangélista a Megváltó családfáját, mint egy családfát, amely Józsefhez, Mária férjéhez vezet, akitol Jézus, akit Krisztusnak hívnak, született. (vö. Mt 1,16)

József még férjként is tiszteletben tartotta Mária szüzességének szentségét. Hogyan is cselekedhetett volna másként? Tudván, hogy Máriát érthetetlen és megmagyarázhatatatlan módon megérintette Isten misztériuma, egyszerre lett tabernákulum és bárka, a Legszentebb lakhelye. Máriát beárnyékolta a Magasságos ereje, (vö. Lk 1,35). Isten oltalma alatt áll, a 90. zsoltár szavai szerint:

: "Aki a Magasságos oltalma alatt lakik, és a Mindenható árnyékában marad, azt mondja az Úrnak: "Te vagy az én menedékem és váram, benned bízom, én Istenem."

Mária mindenekelott a Magasságos oltalma alatt áll. De maga a Magasságos választotta ki Szent Józsefet az emberek közül, hogy láthatóan képviselje Ot, hogy vállalja Mária védelmezojének és az o méhében izzadó élet védelmezojének szerepét, hogy a Szent Család védelmezoje legyen.

Szent József tehát mindenekelott házastársának védelmezoje. A nemi sztereotípiák egyes kortárs szakértoi és tanulmányaik szerint az az elképzelés, hogy a férfi a felesége védelmezoje, az elítélendo szexizmus kifejezodése, mert "védi azokat, akiket alacsonyabb rendunek tartanak". _{(vö. JURÁNOVÁ szerk. megj., Nemi sztereotípiák és következményeik. Rózsaszín és kék világ, Aspekt 2005, 55. o.)}Egy ilyen, Szlovákiában kiadott, szlovák pedagógusaink képzésére szánt, de egy fejlett demokratikus külföldi ország alapítványa által finanszírozott kézikönyvben például megtudjuk, hogy létezik úgynevezett "szeretetteljes szexizmus" is, és ezen belül "a "szeretetteljesen szexista" férfiakat gyakran a nok "támogatóinak" és védelmezoinek tekintik. Ritkán gondolnak például arra, hogy önvédelemre tanítsák a noket. Éppen ellenkezoleg, támogatják a nok kifejezetten önvédelmi célú öltözködésének és viselkedésének fenntartását'. _{(vö. JURÁNOVÁ szerk, Nemi sztereotípiák és következményeik. Rózsaszín és kék világ, Aspect 2005, 55. o.)}

Interjút elmélet. Nem illik valamennyire a mai témához, Szent József mint a Szent Család védelmezoje. József történetében érzékeljük, hogy a bölcsek távozása után az Úr angyala jelent meg neki ,,álmában, és ezt mondta neki: "Kelj fel, vidd magaddal a gyermeket és anyját, menj Egyiptomba, és maradj ott, amíg tudtodra nem adom, mert Heródes keresni fogja a gyermeket, hogy elpusztítsa". O pedig felkelt, fogta a gyermeket és az anyját éjszaka, és elment Egyiptomba". (Mt 1,13-14) József engedelmeskedett az Úr hívásának, és megvédte feleségét és gyermekét. Azzal is megvédte ot a veszélytol, a fenyegeto eroszaktól és a túlerovel szemben, hogy megszervezte a menekülést és a vándorlást. Ha elolvasta volna Szent József kézikönyvét a mai nevelok számára, talán másképp cselekedett volna. Bizonyára nem akart volna ilyen kínosan védelmezo és ezért szexista lenni. Talán vett volna Szuz Máriának melegítonadrágot vagy karate kimonót, elküldte volna egy önvédelmi tanfolyamra, és hagyta volna, hogy egyedül bánjon el Heródes katonáival, hogy o elégedetten térhessen vissza a názáreti asztalosmuhelyébe.

Azoknak az ideológiai gondolatáramlatoknak, amelyek azt tanácsolják, hogy a férfiak ne védjék meg a noket, mert az állítólag megalázó és szexista lenne, vannak szövetségeseik és támogatóik a közismert és a médiához érto, sot véleményformáló személyiségek soraiban, akik még a nok gáláns védelmének elutasításánál is tovább mennek. Megkérdojelezhetetlen joguknak tartják, hogy büntetlenül és vulgárisan támadják a noket, és ezzel tulajdonképpen más férfiakat is az o viselkedésük követésére ösztönöznek, akiknek valamilyen frusztráció miatt szükségük van arra, hogy valakit, lehetoleg egy gyengébb embert arcon rúgjanak. A mi véleményvezérelt, szeretett kommenteloink nem minden nem támadnak szabadidejükben, vagy legalábbis remélem, hogy nem minden nem, legalábbis nem az oket eteto magazin szerkesztojtojét, hanem eloszeretettel noket, akik nyilvánosan vallják hitüket, és közben például törvényeket mutatnak be, vagy éneklésükkel boldogítják egész Szlovákiát, hanem az a hibájuk, hogy a showbiz sokszor felszínes világába kecsességet és noi frissességet visznek, a kereszténység természetes, kényszer nélküli megvallásával ékesített, sokszor felszínes világába. Az ilyen nok olyan rettenetes veszélyt jelentenek neveloink gondolatvilágára, hogy az a gondolat, hogy valamelyiküknek gyereke lehetne, és így "szaporodhatna" valamelyikükkel, ahhoz a perverz-beteg fantáziájú felvetéshez vezet, hogy "elvethetnék, és legalább az új produkó megállna". Az író eddig csak intette és riogatta a közvéleményt, amely szerinte szörnyu veszélyben van, mert - mint mondja - "az érsekeknél és a politikai kereszténység szitokszuro intézeteiben addig nem nyugszanak, amíg a terhesség szándékos megszakítása a büntetojogban a gyilkossággal egyenrangúvá nem válik". (comments.sme.sk/first-shot-of-anny-zaborska)

A nemi sztereotípiákról és azok következményeirol szóló kézikönyvekben is van valami ilyen, a tatárjárásnál is súlyosabb, képzelt fenyegetésrol, tehát kell, hogy legyen benne valami. Csakhogy az ilyen kézikönyvekben valahogy nem hallunk errol az újfajta, szelektív keresztény- és zsidóellenes szexizmusról, ami az idézett szerzoknek köszönhetoen az utóbbi napokban itt virágzott fel - talán a harmadik, kiegészített kiadásban lesz róla szó....de az az a külföldi alapítvány valószínuleg nem adna rá pénzt...

De...

De... Tudom, bocsánat, sokszor figyelmeztettek már, hogy ne keltsem azt a benyomást, hogy iróniával élnék, ha a napi sajtót idézem a prédikációimban, foleg, ha teljesen ferdén értem. Lehet, hogy valaki félreérti ezt, és megint leszid, hogy egy aranyhajú keleti rapper vagyok, vagy egy olyan koronás öregúr, aki beleavatkozik olyan emberek életébe, akik nem akarják. (facebook)

Kanyarodjunk vissza a témánkhoz.

Mondjuk tovább a Szent Józsefrol. József védi és tiszteli az eljegyzési fogadalmat és a házassági köteléket. De o a Mária által fogant élet védelmezoje is. Micsoda nyomasztó kép a mai világ számára, amely agresszív progresszív axiómaként hirdeti, hogy a férjnek egyáltalán nincs beleszólása, nincs joga a no testében megfogant és fejlodo élet védelmében. De ennek a téves kiinduló elméletnek messzemeno következményei vannak. Olyan ez, mintha az ingünk elso gombját rosszul gombolnánk be, az összes többi gomb is elmozdul.

Ha a férfinak nincs mit mondania, nincs mit kommentálnia, nincs mit közremuködnie abban a döntésben, hogy elfogadja a felesége testében fejlodo életet, amelynek o is társalkotója, ha valóban minden felelosséget egyedül a feleségére kell hagynia, ha törvényileg megfosztották attól a jogától, hogy meg nem született gyermeke életét még magától az anyától is megvédje, akkor ebbol messzemeno következmények következnek. Az viszont komoly kommunista abortuszellenes álláspont, hogy csak az abortuszról van szó, hogy a magzat megölésébe nem vesznek bele, hogy nem kétséges, hogy abortuszra fogják használni, és hogy nincs más oka annak, hogy ez így legyen. Ma már ebben is elorelépést értünk el. A modern irányzatokat követo joggyakorlat azt határozza megfogant gyermek sorsának, életének eldöntésében a noé az egyedüli és végso szó. Ezért szeretném rámutatni, hogy a modern Kor ebben a kérdésben az osi pogány primitív kultúrák tükörképe. A régi barbár idokben a patriarchális apa, a klánfonök döntött az újszülött életérol - elfogadhatta, sajátjának ismerhette el, megerosíthette az élethez való jogát, vagy elutasíthatta, és megölette. Az anyának szopnia kellett, csak sírva mehetett valahová. Barbár, patriarchális idok voltak azok. Egyesek durván azt mondanák, hogy egy ilyen társadalomban a feleséget nem tekintették egyenrangú partnernek teljes méltóságában és egyenjogúságában, hanem mintha csak valami tenyészno lenne, akire szükség van a vérvonal fenntartásához. Undorító elképzelés és ésorító hasonlat.

Most, a modern kor harmadik évezredében pontosan az ellenkezo elvet fogadtuk el. Egy megfogant csecsemo apjának semmiféle törvényes joga nincs arra, hogy megvédje a csecsemo életét attól, hogy büntetlenül, törvényesen megöljék. Legfeljebb álomba sírhatja magát. Nem vagyok a beszélek ellenőrzésének híve. Tanúja és részese voltam egy családi drámának, amikor barátom, Péter, egy megfogant gyermek apja letérdelt a felesége elé, és sírva könyörgött neki, hogy ne végegeztessen abortuszt. Nem segített. A feleségnek azt mondták az orvosok, hogy a baba fogyatékos lehet. Talán. Könyörgött, hogy járjak közben érte a feleségénél, ismertem oket, feleségül vettem oket, elore megmondták, hogy megkeresztelem a várandós Sárát. Péter lement, nagyon vágyott a gyermekük után, szerette, gondoskodna róla, hajlandó volt beleegyezni, hogy ha a gyermek tényleg fogyatékos, feladja a munkáját és vele marad, nem hiányzott a pénzük, hajlandó volt beleegyezni az örökbefogadásba, csak hogy megmentsék a gyermek életét. Nem hiszem, hogy ez a helyzet. Az anyában halálos félelem uralkodott, amit a környezetében élok tápláltak. A munkatársak és a szomszédok azt mondták neki - akarsz te otthon egy kalicót? Szóval nem, mégsem kapják meg. Azóta évek óta teltek el, és én szomorúan figyelem távolról a rázós házasságukat, amelyben - minden közösen tett és oszinte erofeszítés ellenére, hogy túljussunk ezen a drámán - mint egy kimondhatatlanul szomorú fekete felho lóg Péter öntudatlan önvádja felett - nem tudtam megvédeni magam, megmenteni a gyermekemet, és Stephanie paradox kimondatlan és néha kimondott fúrását - akkor miért nem állítottál meg? Azt fogja mondani, hogy ez a példa ugyan nem fiktív, de bizonyára ritka, de szélsoséges. Talán. És mit számít, hogy talán ritka? És még ha szélsoséges is, változtat-e ez az egyszeru kérdésen: miért fosztottuk meg az apákat attól a természetes joguktól, hogy megvédjék fogant gyermekeik életét, miért utaljuk oket a modern társadalomban a közös bikák módjára megtermékenyíto hímek szerepére, elzárva oket attól a lehetoségtol, hogy tovább befolyásolhassák az általuk nemzett élet fennmaradását vagy kihalását? Valóban végiggondoltuk az összes következményt? Nem igaz, hogy a legalizált lealacsonyítása férfiak lealacsonyítása következtében ok maguk is úgy érzik majd, hogy elesnek attól az erkölcsi kötelességtol, hogy más élethelyzetekben megvédjék feleségük és anyjuk életét, valamint a már megszületett gyermekeik életét? A férfiak egy része, akiket így megfosztottunk a felelosség tudatától, jogától és kötelességétol, talán megelégszik ezzel. Mit tegyünk akkor? Szisztematikusan tovább erosítjük felelotlenségüket? A feleség aggódik, nem figyelt oda, tehát a döntéshozatal teljes terhe egyedül rá háruljon!"

Korunk paradoxonjai azonban itt nem érnek véget. Nézzünk meg másokat is. Ha néha a férjet tekintik annak, akitol elvárják, hogy munkával és keresettel járuljon hozzá a család muködtetéséhez, a feleségtol pedig azt, hogy több idot szenteljen a gyereknevelésre, akkor ez kiveheto nemi sztereotípiának számít. Ez egyike azoknak a csúnya nemi sztereotípiáknak, amelyeket meg kellene szüntetni, még a nokkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöbölésérol szóló egyezményrol szóló 62/1987. sz. rendelet szellemében is, különösen az 5a. és 10c. kl. alapján.

Jó. Változtassunk ezen! Ki tiltakozna valami ellen. De miért nem vagyunk következetesek? Akkor miért van az, hogy család felbomlása esetén minden bíróság szinte automatikusan az anyának ítéli a gyermeket vagy gyermekeket, és az apát csak arra kötelezik, hogy anyagi hozzájárulást nyújtson az anya és a gyermek szükségleteihez? Nem úgy van-e, hogy a sztereotípiát megérezték, és hogy van egy jeges döntés, hogy a férjnek pénzt kell keresnie, a feleségnek pedig gondoskodnia kell a gyerekekről? Nem az a modern ajánlás, hogy a feleségnek a munkájával és karrierjével kell foglalkoznia, a férjnek pedig inkább a háztartás ellátásának kell szentelnie magát? Nem igaz már, hogy a biológia nem játszik szerepet, hogy a férfiak és a nok egyformák és felcserélhetok? Miért van az, hogy a legtöbb esetben a házastársak kölcsönös elhidegülése és különválása esetén a férj veszíti el a gyermeknevelés jogát, és a megbeszélt és ellenorzött látogatások eseteitol eltekintve eltekintve csak az apai jogok és kötelességek pénzbeli kötelezettségei maradnak rá?! Keress, kussolj és fizess! A gyermekek érdeke - válaszolja. Tényleg? Miért van az, hogy a szülok elidegenedésével - ami gyakran mindkettojük hibája egyformán - a gyerekek automatikusan elvesztették a jogot az apa állandó jelenlétére, szeretetére, védelmére és nevelo példájára? A bántalmazott és rendszerszinten hátrányos helyzetu, diszkriminált nokre ma már figyelnek - talán még nem eléggé, de a tendencia erosödik. Milyen alakja van a bűnözővel és a bűnöző ördöggel való randevúnak? Melyik a menekülés oka? Melyik az? Ahogy a mondás tartja: mehetnek panaszkodni a lámpagyújtogatókhokhoz. Miért? Mert... Mert egy medve."

A régi, ötszörös Oscar-díjas 1979-es Kramer kontra Kramer címu filmre, amely erre a kérdésre kereste a muvészi választ, ma már valószínuleg kevesen emlékeznek - nem sokan adják újra, és ma valószínuleg nem is kapna Oscar-díjat, mivel nem elég befogadó, nemi sztereotípiákat népszerusít, és talán nem mindig elég politikailag korrekt, fajilag kiegyensúlyozott vagy nemileg semleges.

Az apaság és az anyaság elleni támadás, valamint a család stabilitását biztosító jogok és felelosségek ebbol fakadó komplexuma ma sokféle formában jelenik meg. Például a szexnek mint a személyes kielégülés szinte kizárólag fiziológiai szükségletének hosszú ideje tartó, mindenre kiterjedo, de az életre való nyitottságtól elválasztott, és ezért a biológiailag hozzá kapcsolódó esetleges nemzésért való felelosség nélküli felfogásának mindenoldalú népszerusítésével. A lehetséges apaság és bármelyaság iránti nyitottság dimenziója nélkül a partnerre inkább a vágy és a szükséglet kielégítésének eszközeként és tereként tekintünk, mintsem Isten szeret- és életajándékának társ-résztvevojeként. A no várt felszabadulása, amely a szexuális forradalom, a válás és az abortusz lehetoségének bevezetése eredményeként kellett volna, hogy bekövetkezzen, nem annyira valósult meg. Inkább ellenkezoleg, ez a no finomabb rabszolgasorba taszításához vezetett. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy Szlovákiában a 40%-os gyermekek házasságon kívül születik, hogy jelenleg 200 000 gyermek él csak egy szülovel, hogy 150 000 szülo egyedül neveli a gyermeket vagy gyermekekeket, akiknek 84%-a nem?

Szakértok tanulmányai egész könyveket írnak arról, hogy milyen következményei vannak annak, ha egy egész gyermekgeneráció nem fel az apjával való kapcsolat, az apa vagy a férj példája nélkül. A megszakadt családi kapcsolatok dominóhatása dübörög, és a végét nem látjuk. Az apa szerepének és tekintélyének elutasítása, amely az elmúlt évtizedekben a nyugati társadalom társadalmi és pszichológiai vezérmotívumává vált, negatív következmények egész sorát vonja maga után. Többek között például magának a tekintély fogalmának általános leértékelodését - és ezzel együtt a társadalmi élet általános széttöredezését és nivellálódását.

A védelem, a tekintély, a kötelesség elsobbsége és a kölcsönös elkötelezodés valami magasabb rendu iránt - ez olykor egészen konkrét társadalmi téma lehet. Ha egy kissé hétköznapi rubrikába merülnénk, egy világhíru család - az angol királyi család - meglehetosen érdekes példát szolgáltat. Errol szól egy sikersorozat, a 'The Crown', amelyet - bevallom - érdeklodéssel néztem, amíg a Covid karanténjában voltam. A hatalom elvének kérdése az egész sorozatot áthatja. The Crown. Alzbeta királyno a házassági fogadalmában kifejezetten a férje iránti tisztelet és engedelmesség elvét kívánta hangsúlyozni, de a koronázáskor viszont megkövetelte a férjétol, hogy huséges alattvalóként térdre boruljon elotte, és engedelmességében királynoként szolgáljon neki. Az apja, az elozo uralkodó, érezve, hogy közeleg a vége, és tudva, hogy fiatal lánya veszi át tole a trónt, ezt a párbeszédet folytatja apósával, Fülöp edinburghi herceggel az elso sorozat elso epizódjának végén. Az a sok cím, a hercegség. Azok nem a te küldetésed. Vagy igen? O a te küldetésed. Te fogsz gondoskodni róla. O a te feladatod lényege, szeresd ot. Védd ot. Persze, elvesztetted a katonai karriered. De ha megteszed érte, ha megteszed értem, az lesz a hazaszereteted legnagyobb tette. Vagy a szerelmed. Megértem, uram. Tényleg, fiam, tényleg? Azt hiszem, igen." Fülöp herceg haláláig igyekezett betartani ezt az ígéretet. A nyilvánosság elott mozdulatlanul állt, egy lépéssel a hitvese, a királynoje mögött, annak árnyékában, de támaszaként.

Ez lehet a szereteten, odaadáson és huségen alapuló kapcsolat modellje sok múzsának. Egy olyan modell, amelyet Szent József tesztesít meg a legteljesebben."

Szent József kétféleképpen is tekintheto a Szent Család védelmezojének és fejének. Az elso természetes és külsodleges. József már akkor is megvédte Mária jó hírnevét és életét, mégpedig azzal, hogy nem tette ki ot könnyelmu szemrehányásoknak annak az életnek az érdekében, amely önhibáján kívül az o méhében született. Megvédte ot azzal, hogy házassága révén biztosította számára az Isten Fia születésének jogi kereteit, és azzal, hogy már a világ elott a 'Szent Család Feje' lett. Máriának adta a nevét - vele együtt fog bejegyeztetni Bethlehemben. Megvédte ot attól, hogy Heródes katonái célkeresztjébe kerüljön - Egyiptomba menekülve. O védte meg ot még ezen az úton is, mert bizonyára nem gyaloglás volt, hanem egy fáradságos és kényelmetlen utazás. A második mód, ahogyan Szent József a Szent Család védelmezojeként és fejeként betöltötte szerepét, az volt, hogy alázatosan magára vállalta Isten nevelt fiának szerepét, egyfajta örökbefogadó, társadalmilag elfogadott apaságot. József az a kiválasztott férfi, akit az Isten Fia, Jézus "apának" szólított a játszadozó názáreti szarvasiak között. Názáretben, talán azért, hogy megkülönböztessék a többi hasonló nevu társait, Jézust az "ács fia" elnevezéssel illették, és József bizonyára hízelgonek érezte. Nem tiltakozott azonban, amikor ugyanez a Jézus a jeruzsálemi templomban tett látogatásáról szóló sorok között emlékeztette ot arra, hogy tudja, hogy valójában nem Názáretben, hanem Jeruzsálemben, itt a templomban, nem pedig József ácsmuhelyében van az Atyja házában.

A Szent József által vezetett és védelmezett Szent Család így csodálatosan ötvözi a három személyt, az Istenember Jézus Krisztus, a kiválasztott Szeplotelen Szuz Mária és az igaz ember, Szent József kapcsolatának látszólagos ellentétét, akire az elso ketto felett egyszerre bízták a hatalmat és a küldetést, hogy megvédje életüket, mindketten a maguk módján felülmúlva ot, de ugyanakkor tisztelve ot, hagyva, hogy o vezesse magukat az élet útjain, de ugyanakkor vezetve ot az Isten tervének beteljesedése és az örökkévalóság felé vezető úton.

Ezeket a látszólag kibékíthetetlen kapcsolatokat ebben a sajátos családban a szeretet jellemezte és vezette, és így váltak - utánozhatatlanságuk ellenére - példaképpé minden emberi család számára, a házastársak egymáshoz való viszonyában, a gyermekek örökbefogadásához és neveléséhez való viszonyukban, a minden emberi közösség muködéséhez szükséges természetes tekintély helyreállításában.

Azt kívánom, hogy tanuljunk ebbol a szeretetteljes kapcsolatból, amely Szent József, a Szent Család védelmezoje és feje vezetésével ebben a családban uralkodott, és szívjuk magunkba személyes, családi és társadalmi kapcsolatainkban."