Trnava megemlékezik Hnilica püspök nyugdíjba vonulásának 15. évfordulójáról

A liturgikus ünneplés kezdetén Jan Orosch trnavai érsek, a szentmise focelebránsa köszöntötte a jelenlévoket, és röviden bemutatta a jezsuita rend eredetét, különösen a rend nevének eredetét, valamint Ignác látomását, amelyben a zarándok érzi, ahogyan az Atya Isten kéri a Fiút, hogy vegye magához a zarándokot társául, aki szavakkal fordul hozzá: "Azt akarom, hogy hallgass meg engem".

Ezt a látomást Ignác társai úgy értelmezték, hogy Ignácot és társait arra hívták, hogy az Egyház szolgálatában és legfobb fejének, a pápának vezetésével vándoroljanak és dolgozzanak Isten válságot hordozó Fia mellett Isten nagyobb dicsoségére az emberek között. Idovel a Jézus Társasága elterjedt az egész világon. Még a fiatal szlovák Pavol Hnilica is fellángolt a vágytól, hogy közéjük tartozzon, és Szent Ignác ünnepén, 1943. július 13-án tette le nyilvános fogadalmát, amellyel befejezte noviciátusát, és hivatalosan is jezsuita lett.

Lipták Pál Benedek, a Velknáz Jézus Muveinek Knazája homíliájában sok példával Hnilica püspök életébol rámutatott a rend alapítója, Szent Ignác és a szlovákiai Hnilica püspök közötti nagyfokú jellemhasonlóságra, amit Korec bíboros is észrevett, miközben Szent Ignác spanyol nyelvu életrajzát olvasta. Dicsérte lelki készségüket, önfeláldozásukat, bizonytalanságukat és apostoli szellemüket."

Szt. Ignác szellemében és a Jézus Társasága egykori fonökének, Pedro Arrupénak bátorításával, aki fáradhatatlanul rámutatott a nagy társadalmi problémákra nemzeti és nemzetközi szinten, és arra hívta fel a keresztényeket, hogy ne csak "valamit", hanem önmagukat is adják, Hnilica püspök tagadhatatlan szeretetet tanúsított a kommunista személyek iránt, amiért gyakran kapott kritikát saját soraiból. Mentségére az evangélium szavait használta, ahol az Úr Jézus azt mondja, hogy nem azért jött, hogy az igazakat, hanem a bunösöket hívja el, ezért nekünk is elsobbséget kell adnunk azoknak, akiket sokan bunösnek tartanak.

Hnilica püspök, tudván, hogy lelki egyházmegyéjének felelossége túl nagy ahhoz, hogy egyedül kezelje, novíciusmestere tanácsát és példáját követve mindig felkereste valamelyik szemlélodo papot, hogy rájuk bízza szándékait. Azzal a felhívással, amellyel a püspök látogatásai során az apácákhoz fordult, a prédikátor minden hívohöz szólt, akik készek szenvedéseiket feláldozni azok fuldokló lelkének megváltásáért, ha nem megy az Istenben, nem megy az elotte, nem megy a reménykednek benne és nem szeretik ot, mert Fatimának ez az üzenete, bár ismert és elterjedt az egész világon, nagyon kevéssé valósul meg.

Hnilica püspök, mint buzgó apostol, nemcsak szavakkal, hanem mindenekelott tettekkel terjesztette ezt az üzenetet. Életmuvének címe: Pro Deo et fratribus ezt ragadja meg, ahol a a testvérekért (pro fratribus) szóba hívok és nem hívok egyaránt beletartoznak. Sot, úgy tunik, még nagyobb együttérzéssel viseltetett a hitetlenek iránt, mondván, hogy ok még nagyobb árvák, mint azok, akiknek nincsenek szüleik, mert nincs mennyei Atyjuk.

A püspök egykori titkára, Leo Maasburg tanúsága szerint Hnilica minden percét csendes imádságra használta, szenvedésében felismerte, hogy az Krisztus szenvedésében való részesedés, és ugyanilyen deruvel tudta fogadni a hódolatot, amellyel az elutasítást vagy a megaláztatást fogadta, a prédikátor rámutatott az összefüggésre Ignác jellemzésével, aki egész életét az Isten dicséretére és szolgálatára összpontosította, amint azt a rend statútumai rögzítik. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a mennyi nagylelkuségre és szívbátorságra van szükség ahhoz, hogy sokak gyengeségét el tudjuk viselni, és nagy dolgokra vállalkozzunk Isten szolgálatában. Következetesen kitartott, nem csüggedt a sikertol, és továbbra sem csüggedt a kudarcoktól."

A Szent Ignác és Hnilic püspök között jól látható lelki köteléket látva az esperes azzal zárta beszédét, hogy "Mindent, amit tett, Isten nagyobb útjára és dicsoségére tette". A végso áldás elott a focelebráns személyes bizonyságtétellel egészítette ki a homíliát: "hogy még ellenségeinket is szeressük."

A szentmise végén a székesegyház kriptájában lévo Hnilica püspök és két rendtársa, Dubovszki és Kalata püspök sírjánál tartott rövid áhítat hasonló szellemben zajlott. A hívek megköszönték Istennek az élet ajándékát és mindazokat a kegyelmeket, amelyekkel Pál püspököt felruházta, és kérték Szent Ignác közbenjárását, hogy segítse oket is a belso megtéréshez.

A megemlékezo szentmisén részt vett Ján Sokol trnavai érsek emeritus, egyházi és egyházmegyei papok, rendi novérek, a Miasszonyunk Családja apostoli novérek, Hnilica püspök rokonai, valamint hívek nemcsak Trnavából és környékérol, hanem Szlovákia távolabbi részeibol is.

Hnilicka püspök mosolya és kedves tekintete, amely a kripta bejárata elott elhelyezett fényképen is látható, nemcsak lelki üzenetét erosítette, hanem a jelenlévok szívében is bizalmat ébresztett, és még nagyobb vágyat ébresztett Isten akaratának megismerésére és teljesítésére.