Trnava megemlékezett Hnilica mennyei püspök születésének 14. évfordulójáról

A szentmisét a Szede Plena Kosicei Egyházmegye adminisztrátora, Vladyka Cyril Vasil vezette.

Vladyka Cyril Vasil, a kassai sede plena egyházmegye adminisztrátora, aki a liturgikus gyulésen elnökölt, homíliájában Pál püspökrol többek között a következoket mondta: ,,Sok tekintetben a bibliai Simeon alakjára emlékeztetett és még inkább emlékeztet. Mint ez az ószövetségi szent, o is a várakozás múzsája volt a sötétségben, az öröm múzsája a remény beteljesülésében, a jövo ellentmondásainak várakozásának múzsája. Akik ismerték Pál püspök atyát, tudják, hogy nyugodtan mondhatják róla, hogy o is az igazság embere volt. ... Simeon karjaiba vette Jézust az édesanyja karjaiból. És szemünk elott van a kép, amint az öregember Mária karjaiból karjaiba veszi a világ Urát. Pál atya oszinte Mária-tiszteletében még mindig mélyen szemlélte és hirdette azt a tudatot, hogy Isten kegyelme Izrael leánya - Szuz Mária - által jött a világra. És hogy o, mint a megtestesült Ige Anyja, továbbra is bemutatja és karjaiba helyezi azokat, akik Fiában felismerik a Fényt az egész emberiség megvilágosítására. Tudta, hogy az o közbenjárása és az o Szeplotelen Szívének való szentelés által képes lesz világítani a nemzetek megvilágosítására."

A találkozót az elnémult egyház püspökének sírjánál idén feldobta lovaggá ütésének hetvenedik évfordulója, amelyet a rozsnyói kórház fertozo osztályán kapott Pobozny Róbert egyházmegyés püspöktol.

Ebbol az alkalomból a Lumen Rádió a szentmise után rövid tanúvallomást sugárzott Korc bíborosról, aki még élete utolsó éveiben is élénken emlékezett vissza az 1950-es knáci szentelésének körülményeire és a fiatal jezsuita Hnilica bátorságára. Neki köszönheti, hogy o és két rendtársa a rozsnyói kórházban találkozhatott Pobozny püspökkel, és 1950. október 1-jén felszentelhették. Hnilica csak két nappal korábban, 1950. szeptember 29-én, Szent Mihály arkangyal ünnepén kapta meg. A bíboros tanúvallomásában többek között ezt mondta: "Palkó látott el bennünket ezzel, mert Palkóban még mindig élt ez a szellem, a ki nem mutatkozó knáci apostolkodás. Palkó mint knáci, mint teológus, mint jezsuita akart szolgálni a népnek, a hívo népnek és nekünk, teológusoknak is. Ez volt o maga. Még mindig megvolt benne ez az elhivatottság, bizonytalanság stb... amit egyre jobban csodálok."