Próbáljunk meg böjtölni a pletykától és a rágalmazástól - hívott fel a Szentatya nagyböjt 2. vasárnapján.

Imádkozott a több mint háromszáz elrabolt nigériai diáklány megszabadulásáért, és megemlékezett a ritka betegségek mai nemzetközi napjáról is.

A Szentatya nyitó bibliai elmélkedésében Jézus hegyi átlényegülésének evangéliumi eseményére támaszkodva arra hívott fel, hogy szemléljük a Feltámadott Úr ragyogását, valamint arra, hogy óvakodjunk a lelki vágyaságtól és az élet valós problémái elol való meneküléstol: "A hegyre felmenni nem jelenti a valóság elfelejtését; az imádság soha nem menekülés az élet nehézségei elol; a hit fénye nem a szép lelki érzés elérését szolgálja. Nem, ez nem Jézus üzenete. Arra vagyunk hivatottak, hogy megtapasztaljuk a Krisztussal való találkozást, hogy az o fényétol megelevenedve ne mi legyünk az a fény, és ne hagyjuk, hogy mindenütt világítson. Fényt gyújtani az emberek szívében; az evangélium kis lámpásai lenni, akik egy kis szeretet és reményt hoznak: ez a keresztény küldetése."

A pápa a Nigériában elrabolt diáklányokért imádkozik

Az Apostoli Palota ablakából mondott áldás után Ferenc pápa a Szent Péter téren jelenlévo hívekkel együtt imádkozott a pénteken Nigériában elrabolt 317 középiskolás diáklány kiszabadulásáért: "Kedves testvéreim, imádkozom a pénteken Nigériában elrabolt 317 középiskolás diáklány kiszabadulásáért. Csatlakozom a nigériai püspökökhöz, akik elítélik az ország északnyugati részén, Jangebában lévo iskolájukból elrabolt 317 lány bunös elrablását. Imádkozom ezekért a lányokért, hogy hamarosan hazatérhessenek. Közel állok a családjukhoz és hozzájuk. Imádkozzunk az Istenszülohöz, hogy oltalmazza oket."

Ezek után a Szentatya a jelenlévokkel együtt imádkozta az Áldott Máriat.

Nigériából még aznap délután érkezett az örömteli hír, amely még mindig a kormány megerosítésére vár. A CGTN helyi televízió egy nemzetközi terrorizmusellenes szakérto információi alapján arról számolt be, hogy az elrabolt lányok már szabadlábon vannak, az emír otthonában, ahonnan az állam fovárosába, Zamfarába szállítják oket, és hazaviszik családjukhoz. Nem hiszem, hogy a Bizottság képes lesz megtenni a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy ne váljon egy szélesebb terület részévé, mint a 317. diákját.

A ritka betegségek nemzetközi napja

Ferenc pápa az áldást követoen a mai ritka betegségek nemzetközi napja kapcsán a betegek iránti figyelemre is buzdított: "Ma van a ritka betegségek nemzetközi napja (...) Köszöntöm az e területen tevékenykedo különbözo egyesületek tagjait, akik eljöttek a térre. A ritka betegségek esetében rendkívül fontos a hozzátartozók közötti szolidaritási hálózat, és ezek az egyesületek segítenek ennek megvalósításában. Ez a hálózat segít abban, hogy ne érezzük magunkat egyedül, és hogy tapasztalatokat és tanácsokat cseréljünk."

Szorgalmazom a kutatást és a kezelést támogató kezdeményezéseket, és kifejezem közelségemet a betegek, a családok, de mindenekelott a gyermekekek felé. Legyünk közel a szenvedo gyermekekhez, imádkozzunk értük, éreztessük velük Isten szereto érintését, gyengédségét... És gyógyítsuk meg a gyermekeket is az ima által. Amikor vannak ezek a betegségek, ahol nem tudják, hogy valójában mire valóak, vagy rossz a prognózisuk. Imádkozzunk mindazokért, akiknek ezek a ritka betegségek vannak, imádkozzunk különösen a szenvedo gyermekekért."

A Szentatya mindenkit arra kért, hogy böjtöljön a pletykától és a rágalmazástól

Végül a Szentatya minden jelenlévohöz szólt, legyenek azok római lakosok vagy különbözo országokból érkezo zarándokok: "Mindenkinek biztonságos utazást kívánok a nagyböjt idején. És a böjtnek egy módját tanácsolom nektek, egy olyan böjtöt, amely nem okoz éhséget: a pletykától és a rágalmazástól való böjtöt. Ez egy különleges mód: ebben a böjti idoszakban nem fogok másokat rágalmazni, nem fogok pletykákat mondani. És ezt a böjtöt mindannyian megtehetjük. Ezt mondom én is. Nem hiszem, hogy az evangéliumot a múltban, az evangéliumot a múltban, az evangéliumot a múltban, az evangéliumot a múltban, az evangéliumot a múltban, az evangéliumot a múltban, az evangéliumot a múltban, az evangéliumot a múltban, az evangéliumot a múltban, az evangéliumot a múltban, az evangéliumot a múltban, az evangéliumot a múltban, az evangéliumot a múltban, az evangéliumot a múltban, az evangéliumot a múltban, az evangéliumot a múltban, az evangéliumot a múltban, az evangéliumot a múltban."

Teljes közbenjárás az Angelus elott

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A nagyböjt második vasárnapja arra hív minket, hogy elmélkedjünk Jézus átváltoztatásáról a hegyen, három tanítványa elott (vö. Mk. Mk. 9,2-10). Nem sokkal elotte Jézus bejelentette, hogy Jeruzsálemben sok mindent el fog szenvedni, hogy elutasítják és megölik. Elképzelhetjük, mi játszódhatott le akkoriban a barátai, legbizalmasabb barátai, a tanítványai szívében: az eros és befogadó Messiásról alkotott elképzelésük hirtelen szertefoszlik, álmaik szertefoszlanak, és gyötrelem fogja el oket a gondolatra, hogy a Tanítót, akiben hittek, úgy kell megölni, mint valami legrosszabb bunözot. És ebben a lelki gyötrelemmel teli pillanatban Jézus magához hívja Pétert, Jakabot és Jánost, és felviszi oket magával a hegyre.

Az evangélium azt mondja: "Felvezette oket egy magas hegyre" (2. v.). A Bibliában a hegynek mindig különleges jelentése van: olyan magaslat, ahol az ég és a föld összeér, ahol Mózes és a próféták rendkívüli találkozásban részesültek Istennel. A hegyre felmászni annyit jelent, mint egy kicsit közelebb kerülni Istenhez. Jézus felmászik a három tanítványával, és megállnak a hegy tetején. Jésus volt a soros. Ragyogó arca és oszülo ruhája, amely elorevetíti a Feltámadott képét, ezeknek a rémült múzsáknak fényt kínál, a remény fényét, a fényt a sötétségen való átjutáshoz: a halál nem jelenti mindennek a végét, mert a Feltámadott dicsoségére nyílik. Jézus tehát bejelenti a halálát, felviszi oket a hegyre, és megmutatja nekik, mi következik utána: a Feltámadás.

Mint Péter apostol felkiáltott (vö. 5. v.), gyönyöruség az Úrral a hegyen tartózkodni, a böjti idoszak közepén megtapasztalni a fénynek ezt az "eloízét". Az már nem igaz, hogy aember sötét idoszakon megy keresztül személyes, családi vagy társadalmi életében, és megijed, hogy nincs kiút. Sírva fakadunk a bánattól az olyan nagy titkok miatt, mint a betegség, az ártatlanok szenvedése vagy a halál misztériuma. Magán a hit útján is gyakran megbotlunk, találkozunk a válság méltatlanságával és az evangélium követeléseivel, amely arra kér bennünket, hogy életünket a szolgálatra fordítsuk és a szeretetért veszítsük el, ahelyett, hogy magunknak tartanánk és védelmeznénk.

Ami tehát kell, az egy másfajta perspektíva, egy fény, amely mélységesen megvilágítja az életet misztériumát, és segít legyozni a sémáinkat és e világ kritériumait. Mi is arra vagyunk hivatottak, hogy felmásszunk a hegyre, hogy szemléljük a Feltámadott Úr ragyogását, aki teljesen feltárja életünk minden szegletében pislákoló fényét, és segít nekünk, hogy a húsvéti gyozelem alapján értelmezzük a történelmet. Legyünk azonban óvatosak: a péteri 'jól vagyunk itt' érzés nem válhat spirituális kéjasággá. Nem szabad a hegyen maradnunk és élveznünk a találkozás mámorában. Maga Jézus visz vissza minket a völgybe, a testvéreink közé, az élet nélküli életbe. Óvakodnunk kell ettol a lelki vágyaságtól: attól, hogy magunkban, imáinkkal és liturgiáinkkal szeretnénk boldogulni.

Nem! A hegyre felmenni nem azt jelenti, hogy elfelejtjük a valóságot; az imádság sohasem menekülés az élet nehézségei elol; a hit fénye nem arra szolgál, hogy szép lelki érzést érjünk el. Nem, ez nem Jézus üzenete. Arra vagyunk hivatottak, hogy megtapasztaljuk a Krisztussal való találkozást, hogy az o fényétol megelevenedve ne mi legyünk az a fény, és ne hagyjuk, hogy mindenütt világítson. Fényt gyújtani az emberek szívében; az evangélium kis lámpásai lenni, akik egy kis szeretet és reményt hoznak: ez a keresztény küldetése. Kérjük a Boldogságos Szuz Máriát, segítsen nekünk, hogy álmokkal fogadjuk be Krisztus fényét, ápoljuk és osszuk meg."