Pápez: ,,Isten nevében könyörgöm, hagyja abba ezt a mészárlást!"

A Szentatya éppen ezen a napon kezdte meg pápaságának tizedik évét.

Római hívek és lakosok gyultek össze a déli imára, sokan ukrán zászlókkal a kezükben, a szolidaritás jeleként. A Szentatya, miután áldást mondott, halkan a következo felhívást tette: "Testvéreim, az imént imádkoztunk a Szuzanyához. Ezen a héten a város, amely az o nevét viseli, Mariupol, az Ukrajnát sújtó szívszorító háború gyötrelmes városa lett. A gyermekek, ártatlan emberek és a civil lakosság a barbár barbár csoport stratégiai szemében: az Egyetlen dolog, amit tenni kell, hogy véget vessünk ennek az elfogadhatatlan fegyveres agressziónak, mielott a városokat temetokké változtatja. Fájó szívvel csatlakozom a háború befejezéséért könyörgo egyszeru emberek szavához.

Az Isten nevében, hallgassák meg a szenvedok kiáltását, és vessenek véget a bombázásoknak és támadásoknak! Legyen valódi és határozott elkötelezettség a tárgyalások mellett, és legyenek hatékonyak és biztonságosak a humanitárius folyosók. Nem csak az Önöket: kíváncsian várom a beszámolót! Szeretném megköszönni, hogy az Önöket, mint ahogyan Krisztus is tette, ilyen sikeresen végezte munkáját, és nagy sikert aratott az új, hatékonyabb és fenntarthatóbb társadalomra való figyelemfelkeltésben, és örülök, hogy az Önöket olyan sikeresen végezte munkáját, hogy most már az Európai Unió gazdaságának fontos részévé vált. Isten csak a béke Istene, nem a háború Istene, és aki eroszakot szít, az meggyalázza az o nevét. Imádkozzunk most csendben azokért, akik szenvednek, és Istenért, hogy a szíveket a béke iránti szilárd akaratra fordítsa."

A zarándokokkal teli Szent Péter tér a pápa felhívása után egy percre csendbe borult. Ferenc pápa nyitó bibliai elmélkedésében Jézus hegyi átlényegülésének eseményére összpontosított, amelyet a nagyböjt második vasárnapjának evangéliuma (Lukács 9,28-36) ír le. Különösen arra a pillanatra hívta fel a figyelmet, amikor a Szentháromság apostolát elnyomta az álom. Ilyen álmosság kerítette hatalmába a tanítványokat a Gecsemánéban is - emlékeztetett a pápa. A nagyböjti idoszak 'olyan idoszak, amikor Isten fel akar ébreszteni bennünket belso letargiánkból, ebbol az álmosságból, amely nem engedi, hogy a Lélek megnyilvánuljon. A Szentatya gyakorlati tanácsokat is adott a híveknek. Amikor álmosnak és fizikailag fáradtnak érezzük magunkat, és képtelenek vagyunk imádkozni, azt ajánlotta, hogy bizalommal hívjuk segítségül a Szentlelket. Második tanácsa a lefekvés elotti esti ima gyakorlására vonatkozott:

"Ebben a böjti idoszakban jót tesz nekünk, ha a napi fáradalmak után nem oltjuk el a szobánkban a fényt anélkül, hogy magunkat Isten fényébe helyeznénk. ... Adjunk alkalmat az Úrnak, hogy meglepjen bennünket és felébressze szívünket." E bátorítás után Ferenc pápa két iránymutatást ajánlott: például megnyílni az evangéliumra és meglepodni Isten szaván, vagy megsimogatni a feszületet és ,,álmodni Isten bolondosan szereto szeretete elott".

Bemutatkozás az Angelus elott

Nagyböjt 2. vasárnapja, 2022. március 13.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Nagyböjt e második vasárnapjának evangéliumi liturgiája Jézus átlényegülésérol szól (vö. Lk. Lk. 9,28-36). Miközben egy magas hegyen imádkozik, megváltoztatja alakját, ruhája fehér és káprázatos lesz, és dicsoségének fényében megjelenik Mózes és Illés, akik a Jeruzsálemben rá váró nagy éjszakáról, vagyis szenvedésérol, haláláról és feltámadásáról beszélnek neki.

Egy rendkívüli esemény tanúi Péter, János és Jakab apostolok, akik Jézussal együtt felmentek a hegyre. Tágra nyílt szemmel képzeljük el oket e páratlan látvány elott. És bizonyára így is kellett lennie. Lukács evangélista azonban megjegyzi, hogy "Pétert és a vele lévoket elnyomta az álom", és hogy "amikor felébredtek", látták Jézus dicsoségét (vö. 32. v.). A három tanítvány álma látszólag nem illeszkedik a hangnembe. Ugyanezek az apostolok elaludtak a Gecsemáné-kertben Jézus aggódó imája alatt, aki arra kérte oket, hogy orködjenek (vö. Mk 14,37-41). Feltuno ez az álmosság ilyen fontos pillanatokban. Ha jól figyelünk, láthatjuk, hogy Péter, János és Jakab elszundít, mielott az átváltoztatás elkezdodik, éppen akkor, amikor Jézus imádkozik. Ugyanez történik a Gecsemánéban is. Nyilvánvaló, hogy az ima hosszú idon keresztül, csendben és elmélkedve folyik. Azt gondolhatjuk, hogy kezdetben ok is elidoztek az imádságban, amíg a fáradtság, az alvás el nem kerített hatalmába.

Fivéreim és novéreim, nem olyan ez az álmatlan alvás, mint oly sokszor a mi álmunk, amely olyan pillanatokban tör ránk, amelyekrol tudjuk, hogy fontosak? Talán este, amikor imádkozni szeretnénk, egy kis idot tölteni Jézussal egy ezernyi rohanásban és kötelességben eltöltött nap után. Vagy amikor ideje lenne néhány szót váltani a családunkkal, és már nincs eronk hozzá. Szeretnénk éberek, figyelmesek, figyelmesek lenni, nem kihagyni az értékes alkalmakat, de nem sikerül, vagy csak ritkán és keveset sikerül.

A nagyböjt eros liturgikus idoszaka ilyen értelemben alkalom. Olyan idoszak, amikor Isten fel akar ébreszteni bennünket belso letargiánkból, ebbol az álmosságból, amely nem engedi, hogy a Lélek megnyilvánuljon. Mert - ezt jól jegyezzük meg - szívünk ébren tartása nem csak rajtunk múlik: ez kegyelem, és kérni kell. Az evangéliumi három tanítvány bizonyítja ezt: jók voltak, követték Jézust a hegyre, de a maguk erejébol nem tudtak vigyázni. Ez velünk is megtörténik. De az átlényegülés során felébredtek. Elképzelhetjük, hogy Jézus fénye ébresztette fel oket. Hozzájuk hasonlóan nekünk is szükségünk van Isten világosságára, hogy másképp lássuk a dolgokat; hogy vonzzon, hogy felébresszen, hogy feléledjen bennünk a vágy és az ero, hogy imádkozzunk, hogy magunkba nézzünk, hogy idot szánjunk másokra. A test fáradtságát Isten Lelkének erejével tudjuk legyozni. És amikor nem tudjuk legyozni, akkor azt kell mondanunk a Szentléleknek: "Segíts rajtunk, jöjjj, Szentlélek! Segíts: Jézussal akarok találkozni, figyelmes, éber akarok lenni'. Kérnünk kell a Szentlelket, hogy szabadítson meg minket ettol az álmosságtól, amely megakadályoz minket az imádkozásban."

Ezekben a nagyböjti napokban jót tesz nekünk, ha a napi fáradalmak után nem oltjuk el a fényt a szobában anélkül, hogy magunkat Isten fényébe helyeznénk. Lefekvés elott szánjunk egy percet az imádságra. Ezt megtehetjük például úgy, hogy kinyitjuk az Evangéliumot, és hagyjuk, hogy Isten Igéje szorongásba hozzon bennünket, mert a Szentírás megvilágítja lépteinket és lángra lobbantja szívünket. Vagy nézhetjük a Megfeszítettet, és álmodozhatunk Isten bolondító szeretete elott, amely soha nem fárad el, és amelynek hatalma van arra, hogy átformálja napjainkat, hogy új értelmet, más fényt adjon nekik, olyat, amire nem számítottunk. Segítsen nekünk a Szuzanya, hogy ébren tartsuk szívünket, hogy befogadjuk a kegyelemnek ezt az idoszakát, amelyet Isten kínál nekünk."