BUDAPEST, 2022. március 15. - Március 13-án, vasárnap ünnepséget tartottak a Magyar Köztársaság Parlamentjében, ahol két díjazott kapott fontos magyar kitüntetést. Az egyik díjazott Budapest-Ósztrikom érseke, Péter bíboros, Erdo Péter bíboros volt.
Esterházy-díjat kapott mindazért, amit a kereszténységért tesz, különösen az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus megvalósításáért Budapesten, a Madarász és egész Európa lelki megújulásáért. Az elso díjazottnak, Erdo Péter bíborosnak szóló laudációt a trnavai érsek, Mons. Ján Orosch. Laudációját teljes terjedelmében közöljük.
Fotisztelendo eminenciás uram, Erdo Péter díjazott, Excellenciás uram, püspök úr, kedves paptestvéreim, tisztelt miniszterelnök-helyettes úr, a közélet és a kulturális élet képviseloi, kedves vendégek,
Nehéz feladatot kaptam, ami egyben nagy megtiszteltetés is számomra, hogy az egyházi, kulturális és tudományos világ nemcsak itthon, hanem külföldön is kiemelkedo személyiségének, Oeminenciája, Erdoa Péter bíboros úrnak a kitüntetése alkalmából laudációt mondjak. Nehéz helyzetben vagyok, mert én - a díjazottal és kortársammal ellentétben - kis falusi plébániákon dolgoztam, míg o fiatalkorától kezdve, eloször akadémiai állásokon keresztül emelkedett az esztergomi prímás székébe, Magyarország összes egyházainak anyjává és tanítójává. Mosolyra fakasztott, hogy a díjazottal régi ismeretség, sot, merem állítani, baráti kötelék fuz, hiszen - amíg o Esztergomban oktatta az egyházjogot - én a Duna túloldalán, Sztúrovón dolgoztam. Végül az isteni gondviselés úgy akarta, hogy míg ot az esztergomi székre választotta, én a trnavai érsekség alázatos szolgája lettem, annak a trnavai érsekségnek, amely a trnavai érsekségnek, amely 300 éve otthont adott a magyarországi prímásoknak."
Sevillai Izidor azt mondta Szent Ágostonról, hogy hazudik az, aki azt állítja, hogy minden muvét elolvasta. Oeminenciája életmuvét szemlélve joggal jut eszünkbe ez a megállapítás, amely az az o munkásságára is vonatkoztatható. Szent Ágoston életének kiváló ismerője, Trapé Ágoston atya a következoket mondja muvérol:
Aki meg akarja magyarázni magyarázni muvének ezt a rendkívüli tényét, nem állhat meg természetes tulajdonságainál, amelyek szintén rendkívüliek voltak, mint az intelligencia, az emlékezet, a képzelet, az érzékenység, a bölcsesség szeretete - ezek nem magyaráznak meg mindent. Utalni kell a megszerzett erkölcsi tulajdonságokra is, a tanulás módjára, a munkában való kitartásra, az irodalmi képzésre, és nem kis mértékben a természetfeletti tulajdonságokra is... Augustinus olyan ember volt, aki nem tudta, mit jelent idot veszíteni: kitartó munkás, aki tudta, hogyan kell a legtöbbet kihozni az ido legapróbb cseppjeibol is."
Most, amikor ismét tanúi vagyunk a háború gonoszságainak, meghatódva érezzük, hogy Bíboros úr édesapja a régi könyvek és az irodalom szerelmese volt, amelyet a szovjet csapatok 1956 tragikus eseményei során elpusztítottak, aminek o még kisfiúként szemtanúja volt. Ez az esemény, ahogyan o maga is visszaemlékszik rá, hatással volt a diák és a régi könyvek gyujtojének életére, am messely a határokon túl is ismert. Reményt ad arra, hogy a mostani tragikus események is egy napon, bátor emberek tanúságtételének köszönhetoen, egy új európai kultúra alapjait rakhatják le, amelyen gyökerezni fog bennük a muvészet, a történelem és a politika mélyreható ismerete, valamint keresztény gyökerei révén, az o példájuk által. A bíboros édesapja volt az, aki lelkiismeretes nevelésének szentelte a katekizmusban, valamint olyan muvekben, mint Joseph Flavius De bello iudaico iudaico címu muve.
Nem csoda tehát, hogy Oeminenciáját Robert Monynihan amerikai újságíró korunk egyik legelvakultabb európai értelmiségijének tartja, akit tiszta és oszinte hite is megkülönböztet.
1975-ös felszentelése után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen teológiát tanult, ahol licenciátust, majd doktori címet szerzett ezt követoen Rómába küldték kánonjogi tanulmányokra, ahol kánonjogi doktorátust szerzett. Ezt követoen Magyarországon, Rómában - a pápai Gregorián Egyetemen -, valamint a tengerentúlon, Berkeleyben és Kaliforniában kezdett jogot tanítani. Ezt követoen a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karának dékánja, majd rövidesen recktora. Püspöki szolgálatra való megválasztása és püspökké szentelése után Szent János Pál II, elobb segédpüspöki tisztséget töltött be, majd a Budapest-Osztrák Félegyházmegye érseke és prímása, a világ legfiatalabb tagja a bíborosi kollégiumnak.
Az elsoáldozóként nyilván nem jutott eszébe, amikor eloször részesült az Eucharisztiában, hogy a templom egyszer majd a nagy Mindszenty bíboros utódaként az o székesegyháza lesz.
Püspöki kvalitásait fiatal kora ellenére úgy értékelték a rendtársai, hogy 10 évig állt a teljes püspöki konferencia élén. Külföldön is megbecsülték, ahol az Európai Püspöki Konferencia elnökévé választották, ezt a tisztséget szintén 10 évig töltötte be.
Mint a bevezetoben említettem, a hivatalos vatikáni életrajz szerint Oeminenciája 25 könyv és közel 250 tudományos cikk szerzoje. Gazdag egyházi és tudományos tevékenységét itt nem lehet összefoglalni, de a fentiekbol világosan kitunik, hogy sokat írt. Kiterjedt tudományos tevékenységét a közelmúltban különleges módon is kiemelték, amikor a páfói Lateráni Egyetem bemutatta a 25 éves tudományos pályafutása során megjelent írásainak antológiáját reprezentáló muvet. E mu bemutatásakor a világ minden tájáról érkezo vezeto jogászoktól a világ minden tájáról a méltatás szimfóniája hallatszott Oeminenciája munkásságáról.
Ma azért vagyunk itt, hogy a bíboros úrnak számos érdemeiért, amelyekre csak halványan utaltam, különdíjat adjunk át a magyar nemzet egy másik személyiségének, Esterházy Jánosnak, akinek halálának 65. évfordulóját a Lateránban ünnepeltük. Mártíromságának évfordulójára emlékeztek ezen a héten.
Esterházy János nemcsak a magyar nemzetiségi polgárok, hanem különösen minden jóakaratú keresztény számára nélkülözhetetlen áldozatvállalás példáját adta. Egyetlen úgynevezett "bune" az volt, hogy elítélte a Hitler alatti náci tömeggyilkosokat, valamint a Sztálin alatti kommunista tömeggyilkosokat... Azt mondta: "Mi keresztény és nemzeti alapokon állunk, és a "nilasok" válságai éppúgy elfogadhatatlanok kell, hogy legyenek számunkra, mint a bolsevikok kalapács és sarlója". Látta, hitte és vallotta, hogy a nácik erkölcstelensége és ateizmusa, akiknek ideológiája a világot pusztítja, egészen olyan, mint a világpusztító kommunisták ateizmusa és erkölcstelensége."
Esterházy János magyar politikus, a Szlovák Nemzetgyulés tagja volt, aki 1942. In 1944-ben zsidók, szlovákok, csehek és lengyelek százainak segített menekülni a rendszer igsázságtalansága elol. Sok zsidót bújtatott saját házában Velký Záluzíban (Nyitraújlak), zsidótársai tömegeit látta el hamis útlevéllel, és így segített nekik átjutni a magyar-szlovák határon. A nácik a Gestapo segítségével elfogták és internálták. A kommunista diktatúra eszméjét a szovjet gulágokra, ahol 10 évet töltöttek, majd távollétében a csehszlovák kommunista rezsim halálra ítélte. Amikor Csehszlovákiába szállították, ítéletét életfogytiglani börtönre "változtatták", és elmondhatjuk, hogy megjárta az akkori kommunista börtönök szinte mindegyikét. Fogolytársai, akik között püspökök, papok és szerzetesek is voltak, a legszebb tanúságtételeket adták Esterházy Jánosról. Saját fülemmel hallottam a tanúvallomásokat P. Stefan Kristin CM, P. 56 éves korában, tizenkét év kegyetlen kínzás és börtönszenvedés után, 1957. március 8-án halt meg az immár boldoggá avatott görögkatolikus püspök, Mons. Vasil Hopka a csehországi Mírovo börtönében. 2018 novemberében megkezdett a hitért vértanúvá avatásának folyamata. Ez 2019. március 25. óta folyik a krakkói érsekség irányítása alatt, a krakkói érsek, Msgr. Marek Jedraszewski, aki a boldoggá avatást közvetlenül a Vatikánban kezdeményezte.
A fenti tények ellenére egyes "történészek" és posztkommunista "szeletük" megpróbálják Esterházy János személyiségét dehumanizálni. Azt állítják, hogy antiszemita volt. Igaz, hogy Esterházy elítélte Bronsteint, Rosenfeldet, Apfelbaumot, Kohnot, Eisnert és Uljanovot, de minden komoly történész és józan gondolkodású ember, de különösen a hívo keresztény ember tudja, hogy ezek soha nem voltak és ma sem a zsidó nép és a mi idosebb hittestvéreink képviseloi.
Az Isten szolgájának egyik jól ismert mondása, amelyben azt mondja, hogy "csak az a nemzet érdemel jobb jövot és tartalmasabb életet, amely nagy embereit méltányolni tudja, és amelynek példamutató iparuk mindig a szeme elott áll."
Kedves vendégeink, mindig ilyen nagy emberekre kell visszatekinteni. Esterházy János igazi nagysága abban találkozott, hogy soha nem tagadta meg értékeit és meggyozodését, mindig hu maradt hitéhez, és még a halállal szemben is átadta magát Isten gondviselésének.
Most, amikor ezen a helyen összegyultünk, hogy testvértársunk, Erdo bíboros úr kitüntetésével, az Esterházy János-éremmel tisztelegjünk, köszönetet mondunk az Úr Istennek azokért az ajándékokért, amikkel a Mindenható megajándékozta ot. Az oeminenciája nem magyar nevet visel, bár az egyiptomi és a kulturális korszakban az élen járt, véleményem szerint reménységgelsorozatban van, amely még nem került az Európai Unióba, és az európai kontinensre is, de az európai kontinensre is.
Hadd fejezzem be, ahogyan kezdtem, ezt a beszédet is a hippói szent püspök szavaival, amelyek egyben kívánságom is e kitüntetettnek:
"Uram, mi Istenünk, hiszünk benned, Atya, Fiú és Szentlélek..... Figyelmemet e hitszabályra irányítva, amennyire csak tudtam, és amennyire csak adtál nekem képességeket, annyira kerestelek téged, és annyira vágytam arra, hogy értelmemmel lássam azt, amiben hittem, amirol sokat beszéltem, és amiért szorgalmasan törekedtem. Uram, Istenem, szeretném megismételni, szeretném hozzátenni, hogy a fáradtságtól soha ne szunjek meg keresni téged, hogy szüntelenül a te arcodat keressem. Adj nekem erot, hogy eléggé keresselek, hogy egyre tökéletesebb megismerés által találjak rád."
mindkettore
.
A cikk a DeepL szolgáltatás segítségével lett lefordítva