VATIKÁNVÁROS, 2022. augusztus 8. - Ma Rómában elhunyt Jozef Tomko szlovák bíboros, a Népek Evangelizációs Kongregációjának tiszteletbeli prefektusa. Az élet Ura 98 éves korában hívta el őt.
* A KBS Sajtóirodájának hivatalos tájékoztatása
Nehéz szívvel, ugyanakkor a feltámadás reményével tudatjuk, hogy ma (hétfőn ), 2022. Augusztus 8-án, a kora reggeli órákban római rezidenciáján, legközelebbi munkatársai körében Oeminenciája, Jozef Tomko bíboros úr átadta áldott lelkét az Úrnak. Mindenkit arra kérünk, hogy foglalják ot imáikba. A római gyászszertartásról és a temetési szertartásról a kassai Szent Alzbeta-székesegyházban, ahol eltemetik, a közeljövoben adunk további tájékoztatást.
---------------------------------------------------------------
Búcsú Rómában, temetés Kassán
A néhai Tomko bíborostól Rómában és Szlovákiában is búcsút vesznek. A Vatikánban a végso búcsú augusztus 11-én, csütörtökön 11:00 órakor lesz a Szent Péter-bazilikában a székesegyházi oltárnál,
jelentette a Vatican News szlovákiai kiadása.
Mivel kívánsága szerint a kassai Szent Alzbeta-székesegyházban szerette volna végso nyughelyét, csütörtökön Szlovákiába viszik. A nyilvánosság Pozsonyban és Kassán róhatja le kegyeletét Joseph Tomko bíboros, a Népek Evangélikus Kongregációjának emeritus prefektusa elott. Pozsonyban a Szent Márton-székesegyházban 2022. augusztus 12-én, pénteken és 13-án, szombaton lesz nyilvános tiszteletadásra kiállítva a néhai Tomek bíboros földi maradványai. Az idopontot késobb pontosítják. A liturgikus menetrend szerint Tomko bíboros földi maradványait augusztus 14-én, vasárnap 16.00 és 21.00 óra között, valamint augusztus 15-én, hétfőn 9.00 és 12.00 óra között a kassai Szent Alzbeta-székesegyházban fogják nyilvános tiszteletadásra kiállítani. Délután a Szent Mihály kápolnába szállítják át. A gyászszertartás a Szent Erzsébet székesegyházban augusztus 16-án, kedden 11:00 órai kezdettel lesz, a gyászszertartáson Dominic Duka bíboros, emeritus érsek, mondta Jaroslav Fabian, a koszovói érsekség szóvivoje.
----
Jozef Tomko bíboros 2022. augusztus 8-án, hétfon hajnali 5 órakor hunyt el - írja a Vatican News szlovák nyelvu változata. Római lakásában halt meg, ahol a Szent Vince de Pál Irgalmas Novérek (szatmáriak) Sr. Julie Kolumberová és Sr. Paul Dragan. Miután június 25-én 25-én korbácsütéses sérülés miatt kórházba került a Policlinico Gemelli kórházban, hat hetet töltött a kórházban, augusztus 6., szombat óta pedig a vatikáni egészségügyi felelos segítségével otthoni kezelés alatt állt. Kórházi tartózkodása alatt meglátogatta ot a vatikáni államtitkár, Pietro Parolin bíboros.
A szlovák bíboros - aki a kassai érsekséghez tartozó Udavske városából származik - halálhíre után a Szlovák Püspöki Konferencia arra kérte a híveket, hogy imádkozzanak az elhunyt lelkéért. A kassai temetési szertartás idopontját késobb pontosítják. Jozef Tomko bíboros, a Népek Evangélikus Kongregációjának emeritus prefektusa 2022. március 11-én töltötte be 98. életévét. Egy nappal késobb - március 12-én - ünnepelte pappá szentelésének 73. évfordulóját, amelyet 1949-ben Rómában kapott. A bíborosi kollégium legidosebb élo tagja 2021. július 29. óta.
"A ma Rómában elhunyt Tomko bíboros az egész világ szolgája volt. Adjunk hálát imádságban azért a buzgalomért, amely életét végigkísérte". mondta a Szlovák Püspöki Konferencia (KBS) elnöke, Msgr. Stanislav Zvolenský. Egy héttel halála elott Jozef Tomko bíborosnak telefonon nyilatkozott a kassai érsek, Mons. Bernard Boberrel. "Beszélgettünk, csak rövid üdvözlések voltak, mindig megismételte a "várj még egy kicsit" szavakat, de többet nem tudott mondani. Mindenkit üdvözölt Szlovákiában, és áldást adott mindenkinek Szlovákiában. Ez volt az utolsó dolog, amit megértettem, és örültem, hogy beszélhettem vele" - mondta a foegyházmegyei metropolita a kassai tájékoztatón.
Zvolensky érsek tájékoztatójának felvétele
Frantisek pápa részvétnyilvánítást küldött a kosicei metropolita érseknek, Msgr. Bernard Bobernek Jozef Tomek bíboros halálával kapcsolatban.
A részvéttáviratot, amelyeta vatikáni sajtóközpont augusztus 8-án, hétfőn, az esti órákban tett közzé, teljes terjedelmében közöljük.
Oexcellenciájának,
a fotisztelendo Msgr. Bernard Bober,
koszovói érsek.
Amikor értesültem Jozef Tomek bíboros, e föld jeles fia halálának hírérol, szeretném kifejezni hozzátartozóinak, Önnek, a knáci kongregációnak és minden hívonek közelségemet és részvétemet a gyász miatt, amely az egész egyházi közösséget és a szlovák nemzetet érte. Emlékezve erre a kötodo és bölcs testvérre, aki mély hittel és messzire tekinto tekintettel, alázattal és önmegtagadással szolgálta az Evangéliumot és az Egyházat, hálával gondolok hosszú és gyümölcsözo munkájára a Szentszékben, mint elodeim szorgalmas és szélesköru munkatársa. A gondola a lelkületére imádságos lelkületére, amely még idos korában is arra késztette, hogy kitartóan imádkozza a rózsafüzért a Szent Péter téren, a zarándokoknak és a turistáknak egyaránt gyönyöru és nyilvános tanúságot téve a Szuzanya iránti szeretetérol. Kérem az Urat, hogy fogadja be ezt a huséges szolgáját a mennyei Jeruzsálembe, és szívembol adom áldásomat mindazoknak, akik gyászolják elhunytát, hálával a Szent Vince de Paul Irgalmas Novérek - Szatmáriaknak, akik minden gonddal ápolták ot."
Pápa Frantisek
Translated by: Vatikáni Rádió Szlovákia - Vatikáni HírekA Szlovák Püspöki Konferencia (KBS) Szlovákiai Sajtóirodája (TK) Jozef Tomek bíboros halála után egy e-mail címet hozott létre: kondolencia@kbs.sk. Mindazok, akik ismerték Tomek bíborost, köszönoleveleket, részvétnyilvánításokat és részvétnyilvánításokat írhatnak. Ezeket rendszeresen közzétesszük.
--------------------------------------------
Ki volt Jozef Tomko bíboros?
Jozef Tomko 1924. március 11-én született a Humenné járásbeli Udavske településen. Általános iskolába szülohelyén járt, majd 1935-1943 között a michalovcei gimnáziumba járt. Az 1943/44-es tanévben lépett be a szemináriumba, és a pozsonyi Szlovák Egyetem Cirill és Metód Római Katolikus Hittudományi Karán kezdte meg istentiszteleti tanulmányait. 1945 oszén Jozef Cársky kassai püspök Rómába küldte tanulni.
A pápai Nepomuki Szent János Kollégiumban további papi képzésben részesült, és a római Lateráni Egyetemen tanult. Rómában 1949. március 12-én részesült a boldoggá avatás szentségében. 1948 után már nem térhetett vissza Szlovákiába. 1950-1965 között a római Nepomuki Szent János Kollégium rektorhelyetteseként és közgazdászaként dolgozott Rómában, valamint a pápai Lateráni és a pápai Gergely Egyetemen is foglalkozott teológiai szakmai tanulmányokkal. 1951-ben védte meg De inhabitatione Spiritus Sancti secundum B. Petrum de Tarantasia (A Szentlélek lakozásáról Boldog Tarantasia Péter szerint) címu értekezését a pápai Pápai Lateráni Egyetemen, és megszerezte teológiai doktori címét. 1956-ban védte meg Il rapporto di lavoro in Cecoslovacchia negli anni 1945-1954 (Munkaviszonyok Csehszlovákiában 1945-1954) címu disszertációját a pápai Pápai Pápai Gergely Egyetemen, és szociológiából doktorált. 1961-ben a pápai Pápai Lateráni Egyetemen megvédte Die Errichtung der Diözesen Zips, Neusohl und Rosenau (1776) und das königliche Patronatsrecht in Ungarn (A szepesi, bánsági és rozsnyói püspökségek alapítása [1776] és a királyi mecenatúrajog Magyarországon) címu disszertációját, és megszerezte a jogtudományok doktora címet.
Az 1955/56-os tanévben a római Pro Deo Nemzetközi Társadalomtudományi Egyetemen tartott eloadásokat. 1958-ban XXIII. János pápa pápai kamarás címet adományozott neki. 1959 karácsonyán aláírója volt annak a kezdeményezésnek, hogy Rómában felépüljön a Szent Cirill és Metód Szlovák Intézet, amely a knáci serdülők nevelését szolgáló intézmény, és egyben a külföldi szlovákok vallási és kulturális életének központja. Az 1960-1963-as években minden szabadidejét és energiáját ennek az intézménynek a felépítésére fordította, leküzdve a cseh katolikus körök hatalmas ellenérzéseit és a nagy politikai, adminisztratív és pénzügyi akadályokat. Amikor 1961-ben a Hittani Kongregáció kúriai hivatalában fontos álláshely üresedett meg, a kiválasztó bizottság ot ismerte el a legmegfelelobb jelöltnek a posztra. Így lépett be a katolikus egyház lelki és adminisztratív ügyeinek irányításának színterére. A II. vatikáni zsinat alatt (1962-1965) hitkérdésekben szakérto tanácsadóként muködött.
1966-ban a Hittani Kongregáció doktrinális osztályának vezetoje lett, 1967 októberében pedig a szent házasságról szóló elso római püspöki szinódus titkára. 1968-1970 között a Szent Házassággal foglalkozó bíborosi bizottság titkára volt, majd a Családdal foglalkozó pápai bizottság tagja lett. Képviselte a katolikus egyházat a házasság és a vegyesházasság teológiájával foglalkozó ökumenikus találkozókon Rómában (1970), Strasbourgban (1971), Madridban (1972), Bázelben (1973) és másutt. 1969-ben o képviselte a katolikus egyházat a fejlodés teológiájával foglalkozó ökumenikus lelkigyakorlaton Cartignyben (Svájc). 1972 novemberében tagja volt a Szentszék hivatalos küldöttségének az Egyházak Világtanácsának és a Lutheránus Világszövetségnek a Zenevében tett látogatásán. Ezen kívül hivatalos küldöttként részt vett számos más nemzetközi rendezvényen. és ökumenikus találkozókon, például az ázsiai (Manila 1970), óceániai (Sydney 1973), latin-amerikai (Puebla 1979) stb. püspöki konferenciák képviseloinek regionalis találkozóin.
Vi. Pál pápa 1970. június 17-én pápai prelátussá, 1974. december 21-én pedig a Püspöki Kongregáció altitkárává nevezte ki. II. János Pál pápa 1979.7.12-én címzetes érsekké és a püspöki szinódus fotitkárává nevezte ki (a koncilliárus utáni egyház egyik legfontosabb és legigényesebb tisztsége), így a felsobb egyházi hierarchia egyik legfoglalkoztatottabb tagja lett; az egyházi struktúra II. vatikáni zsinat szellemében történo újjáépítésére és határozatainak végrehajtására volt szükség.
Püspökké szentelték 1979. szeptember 15-én Rómában, a történelmi Sixtus-kápolnában. A szentelési szertartást maga a pápa végezte el az új püspök iránti baráti gesztusként, valamint a szlovákiai szenvedo egyház iránti tisztelet és csodálat jeleként. 1979.10.18-án tagja lett a II. vatikáni zsinat dekrétumainak értelmezésével foglalkozó pápai bizottságnak. A világméretu püspöki szinódus fotitkáraként sokféle problémával kellett foglalkoznia a katolikus egyházban, amely a zsinat utáni idoszakban számos válságon ment keresztül. Egyes püspökök és püspöki konferenciák (például Hollandiában) felszabadultan értelmezték a zsinat határozatait, és reformista újításaik ütköztek az Egyház hagyományos tanításával. Máshol viszont konzervatív tendenciák mutatkoztak, és vonakodtak a vallásgyakorlás és a vallásszegés hagyományos formáinak megváltoztatásától.
A helyes útkeresés során következetes, lelkiismeretes és szorgalmas munkásnak mutatkozott, aki megjelenésével és tetteivel csodálatot és barátságokat szerzett szerte a világon.
VII. János Pál pápa 1985. április 24-én kinevezte a Népek Evangélizációs Kongregációjának prépostjává, és az ugyanekkor tartott általános audiencián bejelentette, hogy pünkösdkor 28 új bíborost nevez ki, köztük Tomka József érseket. Így lett 1985. május 25-én, a pünkösdi zsinaton a bíborosi kollégium tagja, a Népek Evangélizációjának Kongregációjának prefektusa és a pápai Pápai Városi Egyetem kancellárja. A konzisztórium utolsó része, a "bíborosi kalapok" átadása az új bíborosoknak, a történelemben eloször nyilvánosan, a Szent Péter téren zajlott. Több újság is kiemelte akkor, hogy a történelemben eloször fordult elo, hogy egy római kongregáció egészén szlovák állt. Még bíborosi rangja sem befolyásolta munkastílusát és megjelenését. Nem azért, mert a mű hosszú és fáradságos utazásokat jelentett, hanem mert a helyszínen helyzettel, és mert gyakori, hosszú és fáradságos utazásokat jelentett. Még 1968-ban megengedték neki, hogy Szlovákiába jöjjön, de önkéntelen számuzetése az úgynevezett "normáció" idején is folytatódott.
Szlovákiában 1989-ben jelent meg újra az új szepesi püspök felszentelésére, ami az állam egyházhoz való viszonyának megváltozását jelzi. Megjelenése a Szlovák Nemzeti Tanács 1991. április 21. 21-i plenáris ülésén történelmi esemény volt, a szlovák közvélemény eloször láthatott szlovák bíborost a maga méltóságában, nagyságában és a nemzet sorsával való törodésében a posztkommunista idoszak válsághelyzetében. Beszédében hangsúlyozta a visszatérést keresztény Cirill és Metód múltunk gyökereihez. Miután a fontos Népek Evangélikus Kongregációjának tagjaként szolgált, két fontos tisztséget vállalt a vatikáni udvarban: a pápa behívta a Vatikánban dolgozó bíborosok héttagú bizottságába, és egyúttal a vatikáni IOR bank felügyelobizottságának tagja lett. Mindkét esetben az olasz Carlo Furno bíborost váltotta, aki nyolcvanéves korában lemondott tisztségérol. Emellett a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnöke volt.
Sokoldalú tevékenység és utazásai során több figyelemre méltó könyvet sikerült írnia: a zsinati konstitúcióról, a Lumen gentiumról megírta A nemzetek világossága címu értekezését (Róma, 1972); a Gaudium et spes címu pasztorális konstitúciót A keresztény és a világ (Róma, 1974) címu könyvében kommentálta és magyarázta. Vallásos elmélkedéseket tartalmazó könyvet adott ki A boldogságok (Róma, 1973) címmel, a Cirill és Metód jubileum alkalmából pedig megjelent a The Significance of Sts. Cirill és Metód a szlovák katolicizmusban és a szlovák történelemben (Róma, 1984) címu tanulmánya, amelyet angol nyelven is kiadott. Az Ökumenizmus és Krisztus tegnap és ma címu értekezésével hozzájárult a Kérdések ma (Róma 1976) címu gyujteményhez. A püspöki szinódus munkájáról és céljairól Il Sinodo dei Vescovi (A püspöki szinódus: lényeg, módszer és perspektívák, Róma 1985) címu monográfiát írta.
A népek evangelizációjáért felelos kongregáció sejtjében eltöltött hosszú évek alatt szerzett ismereteit és tapasztalatait La Missione verso il Terzo millennio (Róma - Bologna 1998) címu könyvében foglalta össze, amely szlovák nyelven is megjelent (Missions to the Third Millennium, Bratislava 2000). Szlovák nyelven megjelentek a missziós területeken tett látogatásairól szóló emlékiratai: A missziós utazásokról (Róma 1989, Trnava 1991), válogatások hozzászólásaiból, vitáiból és beszédeiből: Az egyház építése (Trnava 1994), Üzenet a szlovák nemzethez és egyesületekhez (Pozsony 1991), valamint A szepesi, bánsági és rozsnyói egyházmegyei alapítása és a magyarországi királyi mecénási törvény (Spisska Kapitula-Spisské Podhradie 1994) címu könyveinek fordításai. A Szent Vojtech Társulat 2003-ban kiadta a Missziós utakon II. címu kötetet.
Más országokban is kitüntették az Út doktora címmel: Callumet College, Hamond, Indiana (USA); Fu Jen Egyetem, Taipei (Tajvan); Comenius Egyetem Teológiai Kar, Pozsony; Teológiai Kar, Varsó; Szent Vince Akadémia, Latrobe, Por. (USA); Universidad de Estado, Buenos Aires (Argentína); Universidad Catolica, Buenos Aires (Argentína). Egyéb kitüntetések: Grande-Croix de l Ordre de la Couronne de Chene (Luxembourg, 1988); a Szlovák Köztársaság I. osztályú Fehér Kettős Kereszt Rendje (Pozsony, 1995); Grand Cruz de la Orden del Libertador San Martín, Argentina (Buenos Aires, 1999). A szlovákiai kultúra, oktatás és humánum fejlodéséhez való hozzájárulásáért 2001. december 11-én a kassai Pavol Jozef Safárik Egyetem Orvosi Kara az orvostudományok doktora címet adományozta neki.
A Szlovák Köztársaság állami kitüntetését, a Szlovák Köztársaságért szerzett rendkívüli érdemeiért a Szlovák Köztársaság I. osztályú Fehér Kettos Kereszt Rendjét Michal Kovác, a Szlovák Köztársaság elnöke adományozta J. Tomeknek 1995. március 29-én Pozsonyban. Rudolf Schuster, a Szlovák Köztársaság elnöke 2002.10.28-án Rómában adta át J. Tomeknek a "Szlovák Köztársaság Elnökének I. osztályú Keresztje" elnevezésu személyes kitüntetést.
Személye nemcsak a szlovák nemzet, hanem az egész szellemi világ számára is jelentos hozzájárulás. Lúc. Pozsony. 2000. 1395 - 1398. o. / TK KBS / Vatican News
Forrás: tkkbs.sk
A cikk a DeepL szolgáltatás segítségével lett lefordítva
Megosztás