Megemlékezünk Pásztor, Gábris és Feranc püspökök szentté avatásáról

A felszentelést hosszú szentszéki tevékenység elozte meg az új püspökök kinevezése érdekében, de az egyház és az állam közötti kapcsolatokért felelos állami képviselok akadályozták a tárgyalásokat, lehetetlen feltételeket szabva a püspöki kinevezéshez. Még 1972 végén úgy tunt, hogy a Vatikán több püspököt is kinevezhet.

1973 februárjában a szlovákiai egyház három püspök kinevezését látta. Így jelent meg a sajtóban egy jelentés, amelyet a Duchovný Pastier is közölt: "Csehszlovák Szocialista Köztársaságunk kormányának a Szentszékkel kötött megállapodásának eredményeként négy püspököt neveztek ki, mégpedig az olmützi érsekség, a besztercebányai egyházmegye, a nyitrai egyházmegye és a nagyszombati apostoli adminisztráció számára. Jozef Vranát az olmützi püspök - apostoli adminisztrátornak nevezték ki. Jozef Feranec-et Besztercebánya püspökévé, Ján Pásztort Nyitra püspökévé, Július Gábris-t pedig a trnavai apostoli adminisztráció püspök-apostoli adminisztrátorává nevezték ki."

Szlovákia számára három, Morvaország számára pedig egy püspök lett kinevezve. Püspökszentelésükre két helyen került sor: Olmützben és Nyitrán. 1973. március 3-án Nyitrán ismét három új szlovák püspök püspökszentelésének volt tanúja, mint 1921 februárjában. A különbség nagy volt. Míg 1921-ben a három új szlovák püspök felszentelésére az egyház szabadsága és az új püspöki kinevezések reménye esetén került sor, addig az 1973-as felszentelésre a köztársaságnak a Varsói Szerzodés csapatai által 1968-ban történt megszállása utáni eros állami normálódás, az egyház elleni kiélezett harc és az államnak az egyház alávetésére irányuló eszkalálódó törekvései esetén került sor. A földalatti mozgalmak elleni harc esetében, amelyek a KSZK-nak az egyház felszámolására vagy befolyásának minél nagyobb mértéku korlátozására irányuló törekvéseivel szembeni radális ellenállás megnyilvánulásaként jöttek létre. Nyitrán karanténba került a Püspökszentelés esszé, és ezért nagyon fontos, hogy egy hívek karanténba került a Püspökszentelésre. Ennek ellenére sokan érkeztek, és sikerült a székesegyházi elotti udvaron ácsorogniuk a teljes püspökszentelési szertartás alatt, mert a székesegyházba nem engedték be oket.

Az új püspökök kinevezését veszélyeztette, hogy a jelölt, Ján Pásztor személyes okokra hivatkozva kérte VI. pál pápát, hogy vonja vissza kinevezését. A kormány kijelentette, hogy ha Ján Pásztort nem nevezik ki Nyitra püspökévé, akkor nem lesz más kinevezés. Pásztor Ján ekkor a pápa kérésére elfogadta a kinevezést, bár késobb életében érezte a kinevezésbol adódó problémákat.

Mons. ThDr. JUDr. Pásztor Ján 1912. január 27-én született Prievidzán. A prágai Károly Egyetemen folytatott tanulmányai után 1934. szeptember 30-án szentelték pappá. Káplán volt Sládeckovcén, Bytecben és Trencsénben. 1937-ben a prágai Károly Egyetemen teológiai doktorátust, 1942-ben pedig a pozsonyi Comenius Egyetemen jogi doktorátust szerzett. A zilinai gimnáziumban volt vallástanár, majd Dubnicán plébános. 1950 után több más pappal együtt Mocenkóban a püspöki nyári rezidencián internálták, szabadulása után a jasenicai plébánia adminisztrátorává nevezték ki, 1954-tol pedig a nyitra-dolní mestói plébánia adminisztrátora volt. A püspöki hivatal igazgatója és helyettes általános helynök lett. 1961-ben el kellett hagynia Nyitrát, és a Púchov I. plébánia adminisztrátorává nevezték ki. 1965-ben Eduard Nécsey püspök általános helynökké választotta, és a Nyitrai Székesegyházi Káptalan rezidens kanonokává nevezte ki. A püspök halála után, 1968 júniusában a káptalan káptalani vikáriussá választotta. VI. Pál pápa kinevezte az Egyházi Törvénykönyv felülvizsgálatára létrehozott római bizottság tanácsadójává. Nem sokkal halála elott Róbert Pobozný kinevezte a Szlovák Liturgikus Bizottság (SLK) ügyvezeto elnökévé, mert az államigazgatás nem engedte, hogy Dr. Jozef Ligos szepesi kapitolikussal, a kapitóliumi vikáriussal végeztesse el ezt a feladatot. Mons. Ján Pásztor püspökké szentelése után az SLK rendes elnökeként teljes mértékben kibontakoztatta liturgikus tevékenységét.

Az SLK elnökeként olyan embereket választott munkatársainak, akikhez nem kért állami jóváhagyást, és hivatalosan nem is hívta össze az SLK üléseit, bár a hatóságok ezt gyakran megérezték. Tette ezt azért, mert a hivatalos üléseken jelen kellett lennie az Egyházügyi Hivatal állami megbízottjának. Neki köszönhette, hogy a szlovákiai egyház a liturgikus könyveket pontosan lefordítva és nagyon gyorsan a kezébe kapta. Az o idejében jelentek meg a következo liturgikus könyvek: a keresztelési és szombati rítus (1976), a betegek kenetének rítusa (1976), a konfirmáció rítusa (1976), a temetési rítus (1976), a bunbánati rítus (1977), a Római Pontifikálé (1981), a lekturök I. (1978), II. (1979), III. (1981), IV. (1981), V. (1983) és a Római Misekönyv (1980) sorozat. Gondoskodott az Órai liturgia két kötetének kiadásáról is, amelyért nagyon lelkesedett. Az elso kötetet 1986-ban, a másodikat 1988-ban. A harmadik kötetet is elküldte Rómába jóváhagyásra, de annak kiadását már nem érte meg. Ami a PIT-tel való kapcsolatát illeti, az kényszeru volt, és miután 1982-ben visszatért az ad limina látogatásról, és a Klerikusok Szent Kongregációja 1982. március 8-án közzétette a Quidam püspöki címu dokumentumot, a nyilatkozathoz fuzött kommentárt és Silvio Oddi bíboros kifejezett nyilatkozatát, aki igenlo választ adott Frantisek Tomásek bíboros kérdésére, hogy a fent említett tilalom a PIT-re is vonatkozik-e, a nyitrai püspök többé nem vett részt e szervezet ülésein. Ugyanezen év nagycsütörtökén a nyitrai Szent Emerám székesegyházban az olajszentelés szentmiséjén az összegyult papok elott kijelentette: "Hallottátok, megvan a lelkiismeretetek, cselekedjünk úgy, ahogyan a Szentszék dokumentumai kapcsán a lelkiismeretünk hirdeti nekünk". Korára (1987-ben töltötte be 75. életévét, és a hatályos Egyházi Törvénykönyv 401. kánon 1. §-a szerint) és egészségi állapota miatt a visszavonulásra gondolt, de mielott lemondását elfogadták volna, 1988. november 8-án a püspöki rezidencián meghalt. A székesegyházi püspöki kriptájában temették el nagy elodei mellé a nyitrai püspöki székben: Karol Kmetko és Nécsey Eduárd mellé. A történészek feladata lesz, akiknek figyelembe kell venniük azokat a körülményeket, amelyek között ez a tudós, liturgikus és kánonista, mindenekelott Közép-Európa legrégebbi egyházmegyéjének püspöke élt és dolgozott, hogy életének valós értékelését és a katolikus egyházhoz való hozzájárulásának elemzését elvégezzék.

Mons. RNDr. Július Gábris, a Nové Mesto nad Váhom-i Boldogságos Szuz Mária perjelség prépostja, trnavai apostoli adminisztrátor, 1978 óta a trnavai egyházmegye apostoli adminisztrátora, érsek in memoriam. Július Gábris püspök 1913. december 5-én született Tesáry nad Zitavou-ban (ma Tesárské Mlynany). Tanulmányai után 1938. június 26-án Pozsonyban szentelték pappá. Káplánként dolgozott Tekovské Sarluhyban, Holícban és Stupavában. 1941-thol a Piestany melletti Banka plébániájának gondnoka, a vallástan diplomaprofesszora, a trnavai gimnázium tanára, 1943-tól pedig a történelem és földrajz diplomaprofesszora volt. 1944-ben a természettudományok doktorává avatták. 1948-ban proszinódusi bíró lett. 1951-then Jablonicán plébániai adminisztrátor, majd a szenicai járás kerületi esperese volt. 1962-then a Nové Mesto nad Váhom-i Boldogságos Szuz Mária plébánia adminisztrátora és a Nové Mesto nad Váhom-i kerület kerületi esperese volt. 1968-ban ThDr. Ambróz Lazík püspök általános helynökké nevezte ki, és ugyanebben az évben kinevezték a Nové mesto nad Váhom-i Boldogságos Szuz Mária perjelség infúziós prépostjává. 1969 áprilisában, ThDr. Ambróz Lazík püspök, a trnavai apostoli adminisztrátor halála után a Szentszéki rezidens püspöki jogokkal rendelkezo ordináriussá nevezte ki. E kinevezéssel összhangban o lett a pozsonyi RC CMBF nagykancellárja. 1973 februárjában kinevezték püspökké - a trnavai Apostoli Adminisztráció apostoli adminisztrátorává és címzetes dekurátusi püspökké. Püspöki szentelését a nyitrai várban lévo osi Szent Emerám székesegyházban kapta Agostino Casarolli érsek, VI. Pál pápa különleges megbízottja által, Msgr. Pásztor János és Mons. Jozef Feranccal. Julius Gábris püspök lelkipásztori tevékenysége nagyon igényes és nehéz volt. Nemcsak egy nemzetileg vegyes területen volt püspök, hanem nagy paphiánnyal küzdött nemcsak az Apostoli Adminisztráció (a késobbi érsekség) szlovák plébániáin, hanem a magyar plébániákon is. A Nagyszombati Apostoli Adminisztráció a plébániák számát tekintve a legnagyobb egyházi terület volt Szlovákiában.

Mert szoros kapcsolatot alakított ki a prágai apostoli adminisztrátorral, a késobbi érsekkel és bíborossal, ThDr. Frantisek Tomásekkel, kezdte érezni az államigazgatás nyomását, ami nagyon erosen megmutatkozott abban, hogy Szlovákia egyetlen szemináriumába a legkevesebb teológust vették fel. Szinte paradoxon, hogy folyamatosan romló betegsége ellenére a püspök egyre népszerubb lett Szlovákiában, és lassan a kommunista uralommal szembeni ellenállás szimbólumává vált. Különösen mélyen megalapozott prédikációival tudott tömegeket vonzani, leginkább a Sastini Bazilikában található Hétfájdalmúak nemzeti kegyhelyére szervezett zarándoklatokon. Egyre keményebb magatartása a kormányhatalommal szemben, amely a legelemibb vallási jogokat és szabadságjogokat is igyekezett elnyomni, volt az oka annak, hogy bár 1977. december 30-án VI. Pál pápa két bullát adott ki: Praescriptionum sacrosancti (a trnavai apostoli adminisztráció egyházmegyévé és egyúttal foegyházmegyévé - metropolitánná - emelésérol, amelynek az egyházmegyéket szuffragán egyházmegyékkel alárendelték: Nyitra, Besztercebánya, Roznavská, Kosická és Szepes (a presovi püspökség továbbra is a Szentszéknek van alárendelve, de az az egyházmegye ordináriusának joga van részt venni a Szlovák Egyházi Tartományon belüli munkában), Gábris püspököt nem nevezték ki érsek-metropolitává. A Quidam episcopi nyilatkozat kiadása után a kormányzati hatalommal szembeni kemény hozzáállása elmélyült, és a nép körében megerosödött a pozíciója. Az elmúlt években az egyiptomi kormány rohamosan romlott, kezdte elveszíteni látását, egyre kevésbé volt képes kéldetését küldetését kégezni, és egyre inkább pesti villájába zárkózott. Ennek ellenére nem veszítette el a kapcsolatot az egyház és egyházmegyéje eseményeivel. Különösen a Szent Metód jubileumi évében (1985) élvezte a hívek nagy figyelmét és kegyét, ami megnyilvánult az egész CSSR püspökeinek és rendináriusainak részvételével 1985 áprilisában Velehradban tartott keszthelyi zarándoklaton, majd az 1985. július 5-i nemzeti ünnepségen, szintén Velehradban, Agostino Casarolli bíboros, vatikáni államtitkár részvételével.

Az ugyanezen év szeptemberében Sastine-ban tartott emlékzarándoklaton mintha nyilvánosan le akarta volna zárni életét, és világossá akarta tenni, hogy tudatában van e világból való közeli távozásának. Prédikációja nagy visszhangot váltott ki egész Szlovákiában. A püspök ezután alig tudott megmozdulni, egészen 1987-ig, és ezzel együtt életében a nagy szenvedések idoszaka következett be, és november 13-a novéna kezdete a Nagyboldogasszonyhoz, akit annyira szeretett és tisztelt - az a nap, amelyen búcsút vett ettol a világtól. A hívek ezrei jöttek el a trnavai Keresztelo Szent János-székesegyházba, hogy búcsút vegyenek a néhai fopásztortól, és ez a hit nagyszeru megnyilvánulása volt. A Szentszéket Achille Silvestrini érsek, az Egyház nyilvános misztériumaiért felelos tanács titkára, Francesco Colasuonno különleges nuncius érsek, Franz König bíboros, emeritus bécsi érsek, Hans Hermann Groer bécsi érsek, Frantisek Tomásek bíboros, prágai érsek képviselte, Ján Pásztor nyitrai püspök, Jozef Feranec besztercebányai püspök, Jozef Vrána püspök, olmützi apostoli adminisztrátor, szlovák egyházmegyék ordináriusai és számos pap, egyházi személy, a nem katolikus egyházak képviseloi, az állam képviseloi, valamint jelen voltak Karel Otcenásek püspök, Ján Ch. Korec és Peter Dubovský. Nagy feltunést keltett II. János Pál Szentatya részvéttávirata, aki szokatlan dolgot tett: Julius Gábris püspököt posztumusz - in memoriam - címzetes érsekké nevezte ki. Ezt a kinevezést nem puszta udvariasságként, hanem az elhunyt püspök munkásságának jelentos elismeréseként - in memoriam tit. Archbishop.

Mons. ThDr. h. c. Jozef Feranec, az 1973-ban megnevezett három püspök közül az utolsó, még élo püspök. Pobedimben született 1910. március 14-én és 1932. december 18-án szentelték pappá. 1938-tól Zvolenben a vallás és a latin nyelv professzora és a zvoleni plébánia adminisztrátora volt. 1946-ban a koszi plébánia adminisztrátora volt, 1948-tól ismét Zvolenben, 1952-tol pedig Partizánskén. 1958-ban a Slovensky Pravno-i plébánia adminisztrátora lett, 1965-ben pedig a Klástor pod Znievom-i plébánia adminisztrátora. 1970-ben a martini plébánia adminisztrátora lett, ahol egyben a besztercebányai püspökké is kinevezték. Mint a legidosebbet, megválasztották a Szlovákiai Papi Rendek Kongregációjának (ZOS) elnökévé, és ezt a tisztséget 1990 februárjáig töltötte be, amikor az egyházmegye igazgatását az újonnan kinevezett bánsági püspök, Mons. Rudolf Baláz. Jozef Feranc püspök életét és munkásságát nagyon nehéz értékelni. Amikor Emanuel Schubert, a Besztercebányai Káptalan nagyprépostja 1985 márciusában a 75. születésnapja alkalmából a Lelki Pásztorban értékelte életét, a következoket mondta: "Mons. Jozef Feranec úgy döntött, hogy az egyházmegyét a jelmondat szellemében vezeti: PAX, BONUM SUPER OMNIA CARITAS!.... Ritka megértése van az emberek iránt, minden emberrel szemben együttérzo türelemmel van. Jól tudja, hogy egy igazán emberi világot nem lehet csak prédikációval építeni, hanem csak akkor, ha minden ember együtt dolgozik az igazán emberi élet megteremtésén. ... Feranec püspök soha senki felett nem törte meg a pálcát. ... Életbölcsességéhez hozzátartozik - nem veszíteni a pillanatot, kihasználni a helyzetet!"

Az biztos, hogy cselekedeteiben a szlovákiai egyház nehéz helyzetének megoldására való törekvést kell látni, de kérdéses, hogy ez volt-e a helyes út. Különösen akkor, amikor az államigazgatás az egyik legmagasabb állami kitüntetést, a Köztársasági Érdemrendet adományozta neki. Az 1980-as évek közepén számos papot üldöztek és zaklattak, a titokban felszentelt Korec püspököt az StB kihallgatásra idézte be, Dubovský püspököt korlátozták püspöki hivatalának gyakorlásában stb. A PIT-ben végzett tevékenységét nagyon alaposan kell majd értékelni, mivel 1982 után o volt az egyetlen szlovákiai püspök, aki nem tartotta tiszteletben a Klerikusok Kongregációja Quidam püspöki dekrétumának döntését. Rossz szándékot azonban nem lehet neki tulajdonítani, csak talán azt a gondolatot, hogy a tárgyalás és a jóakarat kinyilvánítása járhatóbb út az állam és az egyház viszonyában valamiféle kompromisszum eléréséhez, mint az ellenállás útja. Hogy ez mennyiben lehetett így, azt a történészek feladata felmérni. Daniel Dian in Lelki Pásztor, Szemle a teológiáért és a lelki életért 2013, 3. szám.