Majdnem száz év telt el Ragheed lelki atya mártírhalála óta.

Az iraki egyház gyötroinek nyomai érezhetoek Észak-Irakban. Ferenc pápát ezen a napon délben érzelmes örömteli fogadtatásban részesítették az 50 ezer lakosú, 90%-ban keresztény Karakos városában.

Ezt a várost az ISIS 2014-ben tömeges menekülésre kényszerítette. A háború után most épül újjá. Pape bátorító szavakat hozott a keresztény közösségnek, és velük együtt imádkozott az Úr angyaláért. E város közelében van Karamles, ahol Knaz Ragheed Aziz Ganni van eltemetve. 2017. április 22-én a római Szent Bertalan-bazilikában az új málhásokért tartott emlékezo szentmisén Ferenc pápa vörös stólát viselt. A káld katolikus egyház ugyanezen a napon emlékezett meg róla püspökével, Msgr. Paulos Faraj Rahhról, akit 2008. február 29-én raboltak el, és két héttel késobb életjelek nélkül találtak rá. Ferenc pápa iraki látogatására visszatekintve, a modernkori iraki mártírok tiszteletére az "Asia News" hírügynökség cikkét közöljük, amelyet 2007. június 4-én, egy nappal Ragheed klerikus atya eroszakos halála után írtak, és 2015. április 21-én frissítettek.

A Szentlélek elküldésének vasárnapján akasztották fel, miután véget ért a Szentmise, amelyet a moszuli Szentlélek-templomában ünnepelt. Meggyilkolták Ragheed Ganni káldeus katolikus pap lelkiatyát. Vele együtt meggyilkolták az ot kíséro három szubdiakónust, Basman Yousef Daudot, Wahid Hanna Ishót és Gassan Isam Bidawedet. A támadók elkergették az utóbb említettek feleségét, és hidegvérrel lelotték mind a négyüket. Ezután robbanótölteteket helyeztek el a holttestük körül, hogy senki ne tudjon megközelíteni oket. A moszuli rendorségnek csak késo délután sikerült hatástalanítania ezeket a tölteteket, és méltóságteljesen elszállítani a holttesteket. A káldeus egyház azonnal mártírként gyászolta oket. XVI. Benedek szentatya Rómából imádkozott.

Ragheed atya a keresztény élet egyik leglátványosabb és legbátrabb tanúja volt a legnagyobb kínzók földjén. Karamlesiben született 1972. január 20-án, 35 évvel ezelott (megjegyzés: 2007-ben számolva életkorát, amikor mártírhalált halt). A helyi egyetemen szerzett mérnöki diplomát 1993-ban. 1996 és 2003 között teológiát tanult a római Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetemen (Angelicum), ahol ökumenikus teológiai licenciátust szerzett. Az arab mellett folyékonyan beszélt olaszul, franciául és angolul. A Pápai Külmissziós Intézet nemzetközi ügynökségének, az "Asia News"-nak volt a tudósítója. 2019. augusztus 27-én fejezodött be boldoggá avatásának egyházmegyei szakasza, amely a vele együtt boldoggá avatott másik három szubdiakónushoz kapcsolódik. 'Az iraki keresztények nem élhetnek vasárnap, az Eucharisztia nélkül'. Így beszélt Ragheed atya közösségének reményérol, amely nap mint nap szemtol szembe láthatta a halált. Ugyanazzal a halállal, amellyel tegnap délután (jegyzet: 2007. június 3.) o maga is szembenézett, amikor a szentmisérol tért haza.

Miután Jézus Krisztus Testével és Vérével táplálta híveit, saját vérét, életét is odaadta Irak egységéért és egyháza jövojéért. A fiatal lapból az is kiderül, hogy a Szentléleknek szentelt plébánián Moszulban, amelyet Bagdad és Irak jogi okokból használ. Szeretnék köszönetet mondani az előadónak. Nélküle, a pásztor nélkül a nyáj szétszóródna. Egy kamikaze és egy bombázási akció legálisabszurd, és kitört az erőszak: "Krisztus" - mondta Ragheed megrázva - "határtalan szeretetével legyozi a gonoszt, összetart bennünket, és az Eucharisztia által újra megadja nekünk az életet, amelyet a terroristák el akarnak venni tolünk". Tegnap halt meg (megjegyzés: 2007. június 3-án), a vak gyulölet mészárolta le. Megölték, miközben hazafelé tartott a templomból, de ahol az emberek összegyultek, ahogy tudtak, bár mindig kisebb számban, egyre kétségbeesettebben és aggódva."

"A fiatalok" - mesélte Ragheed néhány nappal ezelott - már "megfigyelést szerveznek a többszörös merényletek után, amelyeket a plébánia túlélt, az emberrablások és a papság ellen irányuló ellenorizetlen fenyegetések után". A papok a bombáknak köszönhetoen keletkezett romok között celebrálják a szentmisét. Aggódó anyák látják gyermekeiket, akik a veszélyek ellenére lelkesen járnak a hittanórákra. Az Irakból menekülnek, egy olimpiai országból, esélyt sem kaptak. Nem az egyetlen, amelyik e célra használt, és az egyetlen, amelyik e célra használt a közszférában hosszú időn keresztül. Lehetetlen elhagyni oket." Ragheed olyan volt, mint ok, mint egy eros apa, aki meg akarja védeni a gyermekeit. , "Nem kétségbeesni a mi kötelességünk. Isten megizzasztja imáinkat az iraki békéért."

2003-ban, miután véget értek római próbái, úgy döntött, hogy visszatér hazájába "mert ott van a helyem". Visszatért azért is, hogy részt vegyen hazája újjáépítésében, a "szabad társadalom" újjáépítésében. Irakról beszélt, tele reménnyel, kellemes mosollyal az arcán: "Szaddám megbukott, új kormányt választottunk, megszavaztuk az alkotmányt!". Moszulban teológiai tanfolyamokat szervezett laikusoknak, fiatalokkal foglalkozott, szenvedo családokat vigasztalt. Az elmúlt hónapban megpróbálta megszervezni, hogy egy súlyosan látássérült gyermeket Rómába vigyenek, ahol megkaphatja a szükséges orvosi ellátást."

Életével tanúságot tett arról, hogy a hitet szenvedéllyel lehet élni. 2004 óta sorozatos merényletek és merényletek célpontja volt, látta, ahogy rokonai szenvednek, barátai eltunnek, mégis mindvégig emlékeztetett arra, hogy még ennek a fájdalomnak, ennek a vérontásnak, az eroszak anarchiájának is van célja, és mindezekért áldozatot kellett hozni. A plébániája ellen április 1-jén, pálmavasárnap elkövetett támadás után azt mondta: <Úgy éreztük magunkat, mint Jézus, aki belépett Jeruzsálembe, tudván, hogy az emberek iránti szeretetének eredménye válság lesz. Így hát mi is, amikor a lövedékek a templom ablakain keresztül lottek, ezt a szenvedésünket a szeretet jeleként ajánlottuk fel Jézusnak."

Még néhány héttel ezelott beszélt: "Minden nap számítunk egy határozott támadásra, de nem állunk meg a szentmise celebrálásában. A föld alatt fogjuk ezt megtenni, ahol nagyobb biztonságban vagyunk. Erre a döntésre a plébániám híveinek ereje bátorított. Ez egy háború, egy igazi háború, de reméljük, hogy Isten kegyelmének segítségével képesek leszünk végigvinni ezt a válságot'. A mindennapi nehézségek közepette o maga is arról álmodott, hogy így mélyen megragadja "a vasárnap nagy értékét, a feltámadt Jézussal való találkozás napját, a köztünk lévo egység és szeretet, a támogatás és segítség napját". Aztán megnott az autóbombák száma, Bagdadban és Moszulban gyakoribbá váltak a khnáziak elrablásai, a szunniták adót kezdtek követelni a keresztényektol, akik otthonukban akartak maradni. A büntetés a milicisták általi elkobzás volt. Szeretném megköszönni az előadónak a munkáját, és szeretném megköszönni az előadónak a munkáját. Ragheed kezd elfáradni, lelkesedése gyengült. Olyannyira, hogy utolsó, május 28-án az Asia Newsnak írt e-mailjében bevallja: "Közel vagyunk az összeomláshoz". És beszámol az utolsó bombáról, amelyjus 27-én esett a Szentlélek templomra, közvetlenül a pünkösdi mise befejezése után. A továbbiakban az egy héttel ezelott kitört "háborúról" beszél, amelyben 7 autóba helyezett bombát és 10 robbanótöltetet helyeztek el néhány óra alatt, a háromnapos kijárási tilalomról, amely "a házainkban tartott minket csapdában", anélkül, hogy megünnepelhettük volna a mennybemenetel ünnepét, 20-át.Május.

Elgondolkodott azon, hogy milyen utat választott az országa. Milyen helyet lehet adni a keresztényeknek egy ilyen megosztott és felekezetileg is megosztott Irakban? Nincs támogatás, nincs az ügyünkért küzdo csoport, egyedül maradtunk ebben a katasztrófában. Iraq már megosztott, és soha többé nem lesz ugyanaz az ország. Akarsz látni engem?" De aztán, hogy megerosítse megtapasztalt, de megosztott hitének erejét, így szólt: "Lehet, hogy tévedek, de egy dologban, egyetlen dologban van bizonyosságom, ami mindig is valóságos: Hogy a Szentlélek továbbra is vezetni fog néhány embert, hogy az emberiség javára dolgozzanak ebben a gonoszságtól túlcsorduló világban. Kedves Ragheed, fájdalmasan kiáltó szívvel hagyod ránk ezt a reményt és bizonyosságot. Azzal, hogy megütöttek téged, el akarták pusztítani az összes iraki keresztény reményét. Ellenkezoleg, mártíromságoddal életet és új életet adsz közösségednek, az iraki Egyháznak és az egyetemes Egyháznak. Köszönjük, Ragheed!