Ma van Julius Gábris érsek halálának 33. évfordulója

Július Gábris szüleinek elso gyermekeként született 1913. december 5-én Tesáry nad Zitavou-ban. A népiskola elvégzése után Július a zlaté moravicei gimnáziumba ment tanulni. Már gyermekkorában megmutatkozott benne a vágy, hogy az Úr Istent szolgálja, évekig ministrált, és ez a vágya érettségi után teljesült, amikor felvették a trnavai püspöki szemináriumba. Késobb Pozsonyban folytatta tanulmányait.

Pappá szentelték 1938. június 26-án Pozsonyban. Pavol Jantausch püspök, trnavai apostoli adminisztrátor szentelte fel. Káplánként dolgozott Tekovské Luzanyban, Holíceben, Stupavában és Mojmírovceban. 1938-1942-ben a filozófiai karon, 1940-1944-ben pedig a pozsonyi természettudományi karon végzett, ahol 1944. november 25-én szerzett diplomát. 1941 novemberében elhagyta a lelkészi állást, hogy a nagyszombati püspöki gimnáziumban tanítson történelem, földrajz, állampolgári ismeretek és vallástanárként, ahol 1950-ig dolgozott. 1945-tol a trnavai Szent Heléna-templom adminisztrátora volt. 1948-ban proszinódusi bíró lett. Professzorként az irodalommal is foglalkozott. 1950-thol káplán volt Mojmírovcén, majd 1962-ig a jablonicai plébánia adminisztrátora volt. Ekkor Ambróz Lazík püspök áthelyezte ot Nové Mesto nad Váhomba az újvárosi plébánia adminisztrátorának. Ambróz Lazík püspök 1968. május 15-én generális vikáriusává is kinevezte, 1968. november 18-án pedig VI. Szentatya Lazík Pál püspök kérésére kinevezte ot novomeszti prépostnak. O igazgatta a prépostságot 1973-as püspökké szenteléséig.

Lazík püspök halála után VI. pál Szentatya 1969. április 23-án kinevezte Mons. Julius Gábris-t a trnavai apostoli adminisztráció ordináriusává a rezidens püspöki jogokkal. Négy évbe telt, amíg a CSSR kormánya és a Vatikán megegyezett négy püspök kinevezésérol az akkori Csehszlovákia számára. 1973. február 19-én VI. Pál pápa három püspököt nevezett ki Szlovákiába: Msgr. Július Gábris, Mons. Jozef Feranec és Mons. Ján Pásztort. A püspökszentelésre 1973. március 3-án került sor a nyitrai Szent Emerám székesegyházban a karthauzi érsek, néhai Agostino Casaroli bíboros és a társszentelok, Trochta és Tomásek püspökök által. Az akkori kormány ezt nem fogadta lelkesen.

De Julius Gábris nagy érdemei révén 1977. december 30-án létrejött a szlovák egyházi provincia, amelynek metropolitai székhelye Nagyszombat (Trnava), székesegyházként pedig a Keresztelo Szent János-templomot jelölték ki. A Qui Divino konstitúcióval a nagyszombati apostoli adminisztrációt egyházmegyévé emelték, és egyúttal metropolitai székhellyé emelték. A nyitrai, a besztercebányai és a szepesi római katolikus egyházmegyéket (amelyek 1937 óta közvetlenül a Szentszéknek voltak alárendelve), valamint Kassát és Rozsnyót szuffragán egyházmegyeként hozzá rendelték.

Az egyházmegyék határait Szlovákia területén a Prescriptionum Sacrosancti konstitúció a csehszlovák állam határaira tekintettel rendezte. Július Gábris püspököt II. János Pál pápa "ad personam" érsekké nevezte ki, de "köszönhetoen" az akkori kommunista rezsim vonakodásának, ezt az érseki kinevezést csak temetése napján lehetett nyilvánosságra hozni.

Gábris püspök kiváló prédikátorként volt ismert. Felkavaró, teológiailag és filozófiailag a történelem által megalapozott beszédei nagy nyomot hagytak hallgatói szívében. Több tankönyvet is írt a diákok számára. A Lelki Pásztor, a Katolikus Hírek és más tudományos folyóiratok munkatársa volt. Jól ismertek sastini Mária-prédikációi, amelyeket a hívek felvettek, titokban lemásoltak és egymás között terjesztettek.

Nem sokkal halála elott Julius Gábris érsek azt mondta, hogy megbocsát mindazoknak, akik tudatosan vagy tudtukon kívül megbántották. 1987. november 13-án halt meg, az általa oly nagyon szeretett trnavai novéna kezdetén. Mosollyal az ajkán halt meg a haldoklókért tartott szentmisén, amelyet unokaöccse, Joseph Gabris celebrált a püspöki kápolnában. Mestere, akit egész knesszai és püspöki életében imádott, a következo szavakkal hívta magához: "Isten báránya, aki elveszi a világ buneit...". Ezen a napon tehát a püspök nem tudta megnyitni a trnavai novíciát, mert a trnavai fopásztori szék üresen maradt. A harangzúgás hívta ot audienciára Mesteréhez."

Kiváló beszédére és bátorságára Wojtyla bíboros is felfigyelt és nagyra értékelte az 1977-es római püspöki szinóduson, amikor élesen bírálta a csehszlovákiai kommunista rendszert. Püspöki jelmondatául ezt választotta: "Deo adiuvante et Sancta Maria intercedente" ("Deo adiuvante et Sancta Maria intercedente" (Isten segítségével és Szuz Mária közbenjárására).

Gábris érsek életérol három könyv is megjelent. Az elso 1997-ben jelent meg, melynek címe: "A bölcsesség és az igazság": H. E. Mons. RNDr. Július Gábris, 2007-ben Az újvárosi prépost címmel, szerzoje Dr. Jozef Gábris, 2008-ban pedig Az érsek küzdelme címu könyv, szerzoje Prof. Mons. ThDr. Jozef Halko. Gábris érsek posztumusz megkapta a "város személyisége in memoriam" díjat is Trnavában és Nové Mesto nad Váhomban. Mindkét városban önálló utcákat neveztek el errol a személyiségrol."