Ki a "munkás" az Úr szőlőjében - XVI. Benedek bizonyságtétele.

Fernando Filoni bíboros (75) 2011 és 2019 között a Népek Evangélikus Kongregációjának prefektusa, 2007 és 2011 között a Szentszék ökumenikus ügyekért felelos államtitkárságának helyettes vezetoje volt, korábban pedig a Fülöp-szigeteki, az iraki és a jordániai nunciusként teljesített diplomáciai szolgálatot.

Ki a "munkás" az Úr szolojében

Ki az az a XVI. Ez a kérdés sokakat foglalkoztat ezekben a napokban. Az ot és az egyházat ért nagy szenvedések napjaiban.

Pontifejedelemségének kezdetén (2005) azt mondta, hogy az Úr szolojében alázatos szolgának látja magát, és a Máté evangéliumából vett példabeszédre (21,33-43) gondolt. Ebben a példázatban Jézus megbélyegezte azoknak a viselkedését, akik hutlenségükkel tönkreteszik az odaadással és odaadással ültetett szolot. Ebbe az Isten által szeretett és jól gondozandó szoloskertbe az Úr munkásokat küldött. Ez az o tulajdona volt, és a munkásoknak gondozniuk kellett, nem pedig elfoglalniuk."

Igen személyesen ismertem meg XVI. Benedeket, különösen azóta, hogy pápai szolgálata kezdetén a Fülöp-szigetekrol Rómába hívott, ahol egy évvel korábban megbízott a pápai képviseloi feladattal. Jól emlékszem elso találkozásunkra 2007 júliusának elején. Az államtitkárság képviselojének (helyettesének) nevezett ki, azaz egyik legközelebbi munkatársának. Szeretném megköszönni, hogy törvényesen megválasztottak, és szeretném megköszönni, hogy a Kúria és az Egyház életének számos vonatkozásáról megválasztottak.

A póttartói hivatal volt felelos a pápai utazások megszervezéséért is, így abban a négy évben, amelyet hivatalában töltöttem, mielott kineveztek a Világmissziói Kongregáció prefektusává, lehetoségem volt elkísérni ot a különbözo országokba, ahol apostoli útjait tette.

Azokban az években teljes erovel elotérbe került a "pedofília kérdése" az Egyházban. Nem volt ismert abban a mértékben, ahogyan aztán fokozatosan felszínre került. Számomra mindig világos volt, hogy XVI. Benedek határozottan foglalkozni akart vele.

Ezzel kapcsolatban mindenekelott mély és nagyon magas erkölcsi és intellektuális szorgalmáról tehetek tanúbizonyságot. Ez megkérdojelezhetetlen, noha nincs hiány azokból, akik ma szidalmazzák ot. Szabadon megtehetik, de én megerosíthetem, hogy soha nem találtam benne árnyékot, vagy bármiféle kísérletet arra, hogy bármit is elrejtsen vagy minimáljon. A mély erkölcsi érzékkel bíró kérdésekben tanúsított finomsága sem tévesztendo össze bizonytalansággal vagy bármi mással.

Azt is jól tudom, hogy milyen mérhetetlen gyötrelemmel viseltetett a kötelezo egyházi kérdések elott, és tisztán emlékszem, hogy mély sóhajjal mondta: "Milyen feneketlen a szakadék, amelybe az emberi nyomorúság zuhan!". Belülrol gyötrodött emiatt, és néha hosszú ideig hallgatott. Annál is inkább, amikor ezek az emberi nyomorúságok az Egyház Múzsáit érintették."

Az áldozatok iránt érezhetoen érzékeny volt. Amikor apostoli útjaira (Egyesült Államok, Ausztrália stb.) készülve kéréseket kapott a visszaélések áldozataival való találkozásokra, beszámolt nekem ezekrol; tudni akarta, mit gondolok arról, hogyan lehet ezeknek a kéréseknek eleget tenni. Megerosíthetem, hogy két szempontot ajánlott, amelyeket nagyon gondosan figyelembe vett:

1) mély tisztelet az áldozatok iránt, akiknek a személyazonosságát védeni kell; ezért azt akarta, hogy a találkozókra kameráktól vagy más vizuális segédeszközöktol távol kerüljenek sor. Nem akart tanúkat, de azt akarta, hogy én azon kevesek között legyek, akik diszkréten jelen vannak;

2) azt akarta, hogy a találkozó ne egyfajta "audiencia" legyen, egyszeru kézfogással és gyors pillantással, hanem valódi imatalálkozó; legyen spirituális dimenziója, és Isten elott kerüljön sor, akitol kegyelmet kell kérni. Ezért fogadta el azt az elképzelést, hogy a találkozókra a kápolnában, az Eucharisztia elott kerüljön sor. Így az áldozatokkal való néhány perces ima után, a kapcsolatteremtés nehéz pillanatai után együtt imádkozta a Miatyánkot; minden áldozatra odafigyelt, látható és érezheto meghatottsággal tisztelte meg oket, és a végén mindegyikükre rábízott egy-egy rózsafüzért.

Ezeken a találkozásokon nemcsak az áldozatok által elszenvedett megaláztatást lehetett érezni, hanem az egyház emberének megaláztatását is, aki soha nem gondolta volna, hogy ilyen dekadens tettek megtörténhetnek, és most mégis az ima balzsamját és a szolidaritás vigasztalását ajánlotta fel annak az Istennek a nevében, aki megalázta magát és magára vette az ember állapotát és buneit. Minden találkozásban az igazi emberi és lelki érzés mindig az elso volt, akit meggyaláztak. Ott volt a mélyen megrendült testvérek Istenre bízása, ott volt az egész Egyház Istenhez intézett könyörgése a megbocsátásért, és ott volt az elkötelezettség, amelyben XVI. Benedek egyesítette az irgalmassáságot és az igazságosságot. Mindezt olyan intézkedésekkel tette, amelyek korábban nem léteztek.

Ez az a XVI. Benedek, akit közelrol megismertem. Egy 'pásztor', egy 'munkás' az Úr szolojében, akinek a szívében - állandóan - mély 'aggodalom volt minden egyházért' és a szenvedo, elesett és nyomorult emberiségért, összhangban azzal, amit egyszer, egy június 25-i délutánon mondott.

Fernando Filoni bíboros

(fordítás: Vatican News)