Karácsony, ez Krisztus közöttünk

Idonként kinyílnak a parlament ajtajai, és több száz, talán több ezer látogató lép be az épületbe, hogy megnézze azokat a helyiségeket, ahol a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának tagjai dolgoznak, és ahol államunk új törvényei születnek. Az ilyen napot 'nyílt napnak' nevezik. Hasonlóan az elnöki palota, de ezek is történelmi épületek, ahol egykor uralkodók és fontos és befolyásos nemesi családok tagjai éltek. Az is aggodalomra ad okot, hogy az Európai Parlament esetében már régóta nem merült fel a Társadalmi és politikai évek fontos személyiségei kérdésének kérdése.

KINT JÖN, KINT NÉZIK...

Az emberi kíváncsiságunk még ennél is tovább megy. Szeretnénk az anyagiasság fátyla mögé nézni, és behatolni Isten lakóhelyére. Emberi látásunk erre nem képes. Az is igaz, hogy Isten, hogy az "idok teljességében" eljött maga kisgyermekként ebbe a világba, hogy megismertesse magát velünk, ahogyan János apostol ír róla levelében, és ahogyan a most már emeritus pápa, XVI. Benedek pápa új enciklikán dolgozik, a Isten a szeretet-ben. És pontosan ez a karácsony lényege. Bár az idei karácsonyt a világjárvány kedvezotlen, szomorú idoszakában ünnepeljük, az Úr születésének ünnepe annál inkább az új reménység csillaga. Már a karácsonyi liturgia iseni igéje is az Énekek éneke könyvébol, amelyet Szeretet éneke néven is ismerünk, ennek az új reménységnek, Isten közelségének a közelségére emlékeztet bennünket.

,

"Szerelmem hangja! Hla , o jön! Hla , ott áll a falunk elott! Az ablakon keresztül simogat, a rácson keresztül néz..."

(Zsolt 2,8-14) Az evangélium Szent Erzsébetnek, Keresztelo Jánosnak, az Úr elofutárának édesanyjának életébol mesél el egy gyönyöru pillanatot. "Mária bement Zakariás házába, és üdvözölte az Alzbét". Szuz Mária mintegy négy napig vándorolt Ain Karim városában, nem érzett fáradtságot, félelmet vagy magányt, és nem gondolt a rablók fenyegetéséére sem, akik akkoriban gyakran lesbol támadtak a magányos zarándokokra, mert szeretetbol jött, és többé nem volt egyedül. Szíve alatt hordozta az Örök Fényt, az Igazság Napját, a világ Megváltóját."

KIK LESZÜNK, AKIKET ISTEN FELRAJZOL

Az emberiség jelenleg mintha örökös adventi alkonyatban élne. Éhség van a világban, testi és lelki éhség egyaránt; a bun szaporodik, szervezodik és lassan erénnyé válik; a gazdagok egyre gazdagabbak és gazdagabbak akarnak lenni - és így a szegények egyre szegényebbek lesznek. A konfliktusok, a terrorizmus, a gyermekgyilkosság, a gyermekgyilkosság, az abortusz, az eutanázia, a gyömrői állam esetében pedig a jogi keretek hiánya, a gyömrői állam még mindig a végét járja, egy minikonfliktus, egy terrorizmus, amely az elmúlt években még nem oldódott meg, akik ezeket az egy férfi és egy no házasságának szintjére akarják emelni - ahogyan azt a Teremto elrendelte -, még a gyermekek örökbefogadásának jogával együtt, és a modern Babilon egyéb emberi tragédiái. Mi a kiút ebbol a helyzetbol? Mi leszünk azok, akikre Istennek szüksége van ahhoz, hogy a világosság országát építse bennünk és általunk egy olyan gyakran sötét világban; hogy az igazság és az igazságosság országát építsük egy olyan világban, ahol a csalás virágzik; hogy Isten szeretetének és békéjének országát építsük egy gyulölet világában. Karácsony, ez Krisztus közöttünk. És Krisztus valóban itt van. Krisztus marad a masztalában, Krisztus, ha eddig nem is foglalkozott a politikával, és én nem örülök, hogy itt vagyok, Krisztus, de a jövőben itt leszek, akit megvertek és tövissel koronáztak meg, Krisztus, akit keresztre feszítettek, de mindenekelott Krisztus, aki feltámadt, aki gyozött, Krisztus, aki uralkodik, Krisztus, aki uralkodik.

Kívánom, hogy az Úr születésének ünnepét legalább lelkileg egyesülve, a szeretet és megértés közösségében ünnepeljék mindannyian. Isten, aki az igazi emberi jóság forrása, egyesítse szíveteket eggyé, és töltse be békével, bizalommal és boldogsággal."

+ Ján Orosch, trnavai érsek