Jozef Tomko bíboros és szolgálata a Vatikánban (életrajzi rövidítés)

A vatikáni Szent Péter-bazilikában tartott gyászmisét a bíborosi kollégium dékánja, Card. Giovanni Battista Re. A szentmise végén a végso búcsú szertartását és az Isten kezébe ajánlást Szentatya Ferenc végezte. A szertartás után Tomek bíboros földi maradványait repülovel szállították Szlovákiába. Augusztus 16-án, kedden temetik el a kassai Szent Alzbeta-székesegyházban.

Ez alkalomból bemutatjuk Jozef Tomko bíboros életrajzi vázlatát:

Jozef Tomko bíboros 1924. március 11-én született Udavskén, a mai kassai érsekség területén. Teológiai tanulmányait 1943-ban kezdte meg a pozsonyi teológiai karon, amelyeket 1945-tol Rómában, a pápai Lateráni Egyetemen folytatott. 1949. március 12-én szentelték pappá a Lateráni Bázilikában.

A Püspöki Kongregáció altitkára

Tizenöt éven át (1950-1965) Jozef Tomko a római Nepomukiánus Pápai Kollégium rektorhelyettese volt. A pápai Lateráni Egyetemen és a pápai Gergely Egyetemen egymás után doktorált teológiából, kánonjogból és társadalomtudományokból. 1962-tol a Hittani Kongregációban dolgozott, eloször tanulmányi asszisztensként, majd 1966-tól a Tanügyi Osztály vezetojeként. Ekkor választották az 1967-es elso zsinati közgyulés egyik különleges titkárává. 1974 decemberében kinevezték a Püspöki Kongregáció altitkárává. 1979. július 12-én kinevezték a Püspöki Szinódus fotitkárává és Dockley címzetes érsekévé. II. János Pál pápa ugyanezen év szeptember 15-én, Szlovákia védoszentjének, a Hétfájdalmú Szuzanyának ünnepén adományozta neki a püspökszentelést.

Munkálkodott több zsinat megszervezésén

A püspöki szinódus fotitkáraként töltött ideje alatt Msgr. Tomko elokészítette és felügyelte a zsinat két rendes általános ülésszakának (1980 és 1983) és egy rendkívüli püspöki szinódusnak (1980) a megtartását. Részt vett továbbá az 1985 oszén, a II. vatikáni zsinat befejezésének 20. évfordulója alkalmából összehívott rendkívüli zsinat és a laikusok hivatásáról és küldetésérol szóló 1987. évi. évi rendes zsinat elokészítésében, amely a "Lineamenta" dokumentum közzétételével széles köru konzultációt kezdeményezett az egyházban. "A püspöki szinódus, természet, módszer, perspektívák' címmel kötetet adott ki. Megerosítette a Zsinat Fotitkárságát is, és új lendületet adott neki."

Részvétel az ökumenikus és nemzetközi eseményekben

Egyházi szolgálatának különbözo feladatai során tagként, tanácsadóként vagy résztvevoként muködött közre az ökumenizmus területén végzett nemzetközi tevékenységekben. Többek között tagja volt a Szentszéki küldöttségnek a Lutheránus Világszövetség és az Egyházak Világtanácsa 1972-es zenei látogatásán. Tagja volt a házasság teológiájával foglalkozó közös katolikus-lutheránus-református bizottságnak is. O vezette a szentszéki küldöttséget az európai családügyi miniszterek 1981-es római találkozóján is. Tagja volt a Pápai Missziós Muvek Pápai Tanácsának, és részt vett a megszentelt életben, az igazságosság és béke, valamint a laikusok szerepével kapcsolatos kérdések tanulmányozásában.

Angazovanost pro Slovákov v zahranicí a pastoracná sluzba

A múlt idoben Mons. Tomko a Pro Deo Nemzetközi Egyetemen tanított (1955-1956), majd 1970-1978 között a Gregorián Egyetem kánonjogi kiegészíto rövidusain tartott eloadásokat. Mindezen elfoglaltságai ellenére soha nem hanyagolta el közvetlen lelkipásztori szolgálatát számos római plébánián és a Porto-Santa Rufina egyházmegyében. A szlovákok nehéz helyzetével kapcsolatos tevékenysége a szocialista Csehszlovákia vallszabadságának idején kézzelfogható gyümölcsöt hozott. Társalapítója volt a vallási folyóiratnak, és részt vett a római Szent Cirill és Metód Intézet megalapításában. Többször meglátogatta az Egyesült Államokban, Kanadában és Európában különbözo országaiban élo szlovák közösségeket.

Egyházi gyulések nagykövete a világ minden táján

A kulturális tevékenységgel is intenzíven foglalkozott, számos kiadványt jelentetett meg a teológiától a jogon át a történelemig és a lelkiségig különbözo témákban. A Szentszék többször küldte ot püspöki találkozókra: 1970-ben Manilában az Össz-ázsiai Püspöki Konferenciára, 1973-ban Sydneyben a négy óceániai püspöki plenáris közgyulésére, 1979-ben a mexikói Pueblában tartott konferenciára, 1980-ban a halálának 25. napján. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségre, és ugyanebben az évben az amerikai kontinens püspökeinek konferenciájára az Egyesült Államokba. Latin-Amerikai Püspöki Tanács CELAM megalakulásának évfordulójára Rio de Janeiróban; 1981-ben az Afrikai és Madagaszkári Püspöki Konferenciák SECAM szimpóziumának találkozójára Yaoundéban, Kamerunban.

A Népek Evangelizációs Kongregációjának cellájában

Ezek a találkozók és a különbözo országokban tett számos látogatása, valamint a szinódusi találkozók lehetové tették számára, hogy mélyen megismerje számos helyi egyház valóságát, valamint tapasztalatot szerezzen a püspöki kollegialitás megélésében és gyakorlásában. A Gondviselés így készítette fel arra, hogy szívét az egyetemes egyház dimenziójára tágítsa, és hogy vezesse a Népek Evangélizációs Kongregációját, amelyet II. János Pál pápa bízott rá 1985. április 24-én, amikor eloször annak prefektusává, majd 1985. május 25-én bíborossá való kinevezésével egyidejuleg annak prefektusává nevezte ki. A Népek Evangelizációs Kongregációjának prefektusa volt 16 éven át, 2001. április 9-ig. Ugyanakkor a pápai Pápai Városi Egyetem nagyrektora és a Püspöki Szinódus Ázsiáért rendkívüli közgyulésének (1998) vezeto küldöttje volt. 2001. október 15-tol 2007. október 1-jéig a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnöke volt.

A Vatikáni Rádió hosszú távú munkatársa

Jozef Tomko bíboros egész római tartózkodása alatt, közel 75 éven át, gyakorlatilag haláláig együttmuködött a Vatikáni Rádió szlovák nyelvu változatával. A hónap utolsó vasárnapján rendszeresen sugárzott rádióbeszédein keresztül is kapcsolatban állt a szlovákiai hívek ezreivel. Különös figyelmet és családi szívélyességet fordított az Örök Városba érkezo zarándokokokra. Tomek József bíboros-presbiter tituláris temploma a Szent Sabina-bazilika volt, ahol a nagyböjtbe lépo pápistáknak rendszeresen átadta a hamvak bunbánati jelét. Újabban Jozef Tomko volt a bíborosi kollégium legidosebb tagja, amely halála után 206 bíborost számlál, köztük 116 választott bíborost.