Jozef Tomek bíboros saját kezűleg írt lelki testamentuma

Szellemi Testamentum

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében legalább néhány érzést kifejezek, ahogy azt 83 évesen tennem kell. Az Udavszki Szentháromság plébánia fia vagyok, és a leírhatatlan Szentháromsághoz tartozik az elso hálám a szeretet minden áldásáért, amellyel eltöltött engem.

Hálát adok az Úr Istennek szüleimért, a szegénységért, amelyben felnottem, és a gazdag hitért, amelyben papi hivatásom érlelodött. Hálát adok édesanyámért, akivel a szentek közösségében élek, és imádkozom a jól megérdemelt jutalomért édesapámnak, az egyszeru munkásnak, aki a végsokig dolgozott, hogy megteremtse kenyerét, különösen a háború alatt."

A hit hagyományában, katolikus plébánián nottem fel, nyolc évig vegyes környezetben, de egy ragyogó pap, vallástanár felügyelete alatt végeztem a gimnáziumot. Édesanyámmal együtt ez a két pap (Hések és Dr. Hlavác) a Gondviselés eszközei voltak hivatásom kialakulásában. Hálás vagyok püspökömnek, Msgr. Cárszkynak, aki a pozsonyi teológiai fakultáson töltött kétéves tanulmányaim után 1945-ben Rómába küldött, a Nepomucenum Pápai Foiskolára, amelynek rektorhelyettes-közgazdászává neveztek ki, miután a Lateránban lovaggá szenteltek és megtartottam az elso szentmisét (csak egyedül, 1949. március 13-án, mivel rokonaimnak tilos volt eljönniük). Mindazonáltal mindig szerettem nemzetemet és hazámat.

Hálát adok az isteni Gondviselésnek, hogy életemnek ilyen fordulatot adott azzal, hogy Rómához kötött. Isten keze vezette életem minden lépését: felsofokú tanulmányaimat, szolgálatomat a különbözo római dikasztériumokban a hitélet területén, a Püspöki Kongregációban, egészen addig, amíg az új pápa, II. János Pál pápa ki nem választott a püspöki szinódus fotitkárának. O maga kívánta személyesen rám tenni a kezét 1979. szeptember 15-én a Sixtus-kápolnában; o vezetett a gyulés megszervezésében; vele voltam a gondolatok, örömök és szenvedések szinte spontán egybehangzóan.

Egyben neki köszönhetem életem legszebb és leghosszabb idoszakát, a Népek Evangélizációs Kongregációjának prefektusaként. Tizenhat évnyi szolgálat, amely teljesen a szívemhez ragadott, és amelynek minden energiámat szenteltem, programom ihletett értelmében: "Ut Ecclesia aedificetur" ("Hogy az Egyház felemelkedjék"). Ezt a szolgálatot úgy tekintettem, mint az Egyház misztikus testének építéséhez és növekedéséhez való hozzájárulást, és szerettem a fiatal missziós egyházakat minden szépségükben és törékenységükben: az ünnepségeket, a püspököket és misszionáriusokat, a szeminaristákat, a novéreket, a gyakran szegény embereket. Jó volt fáradozni és szenvedni ezért az élo missziós egyházért!

Meg kell mondanom, hogy sokkal többet kaptam, mint amennyit adni tudtam, és még most, több év után is kapok hálanyilvánításoksokat. A magam részérol bocsánatot kérek, ha valaha is úgy éreztem, hogy keményen kell eljárnom. Bocsánatot kérek Istentol és az emberektol az elkövetett hibáimért. Hálás vagyok II. János Pálnak az utolsó finom megfontolásáért, amikor engem küldött a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnöki tisztébe. Hálát adok Istennek a 2004-es guadalajarai, murciai és szlovákiai mélységes tapasztalatokért. Bárcsak méltó lett volna arra, hogy az utolsó pillanatban megkapjam a "viaticumot"!

Nagy örömmel fogadtam XVI. Benedek megválasztását és követtem gyümölcsözo péteri szolgálatát. Dominus conservet eum! (Az Úr orizze meg ot!) Az irgalmasságban gazdag Isten irgalmasságának ajánlom lelkemet, hogy az Atya ölelésében meglássam Krisztus arcát! A Lélek vezessen engem erre a Szent Hegyre!"

Február 26, 2007
József bíboros Tomko

Magyarázza: "A Szent Hegyre, a Szent Hegyre, a Szentlélek vigyázzon!"

Február 26.: Vatikáni Hírek