János érsek vasárnapi elmélkedése: A kisebbik rosszra vagyunk utalva?

Kedves testvéreim,

minden nap sok döntéssel telik. Sok döntést kell meghoznunk. Mi van akkor, ha mindannyian arra kényszerülünk, hogy olyan lehetőségek közül válasszunk, amelyek nem tesznek jót nekünk? Az emberek általában a "kisebbik rosszat" választják. De vajon ez helyes? Prof. Andrej Dermek SDB nagyon találóan mondta, hogy a kisebb és a nagyobb rossz között az a különbség, hogy az első esetben egy ferde síkon csúszunk lefelé, a második esetben pedig szabadesésben. A mélypont mindkét esetben ugyanaz."

Jézust a ravasz farizeusok szembesítették a kérdéssel. Az így feltett kérdésre úgy tűnik, hogy a helyes válasz két lehetőség: igen vagy nem. A farizeusok megkérdezték tőle: Adót fizetni a császárnak vagy nem? A "nem tudom" vagy a "tudom, de nem mondom meg" válasz is helytelen lenne."

Hogyan válaszolna a nép egy hasonló kérdésre? Sok, főleg politikai válasz így kezdődne:Tudod, mondhatnád... Nézzük a dolgot részlegesen... ezekkel a kifejezésekkel lehetne magyarázni... És hányszor egy ilyen válaszból semmit sem tudunk vagy értünk meg. Sokak válaszai egy szupermarket polcához hasonlítanak - mindenki kiválaszthatja, amit akar.

A Jézus Isteni Szívének litániájában találunk egy ilyen invokációt: Jézus Szíve, amelyben a bölcsesség és a tudás (tudomány) minden kincse megtalálható. Tudjuk, hogy Jézus válaszai világosak, pontosak és közvetlenek (vö. Hós 14,10). Ő maga volt a példa arra, amit hirdetett: A beszédetek legyen "igen-igen", "nem-nem". Ami fent van, az a gonosztól származik (Mt 5:37). Jézus válasza: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené

(Mt 22,21), és az a mód, ahogyan ezt megfogalmazta, mindenkiben megütötte a biztosítékot. A farizeusok átvitt értelemben ,,körtékbe akadtak", mert személyükön volt és kezükben megragadtak egy római dénárt, amelyen a császár képe volt. Azt mondták, hogy ennek az érmének a puszta birtoklása is gyalázat, az ezzel az érmével történő adófizetés pedig bálványimádás. Ezért a zsidók inkább a drachmát használták, amelyen nem volt a császár képe. Jézus "de facto" azon kapta őket, hogy azt teszik, amit másoknak megtiltottak, mégpedig olyan emberek előtt, akiknek a szemében a legbölcsebbnek vagy legtökéletesebbnek akartak tűnni...

Az evangéliumban az áll, hogy aztán átadtak neki egy dénárt (Mt 22,19). Ő tehát a kezébe vette azt. Jézusnak ez a gesztusa fontos jelentéssel bírt követői számára. A bálványimádás nem az, amit az ember bűnös szándék nélkül megérint vagy nézeget. Hanem az, amit az ember a szívében imád, majd külsőleg is imád. A farizeusok számára ez a pénz volt. Változott valami 2000 év után? Jézus útmutatást ad nekünk, hogyan hozzunk döntéseket. Tanúsága még a modern keresztény számára is vonzó, mert világos és közvetlen. Egyenesen az ember szívébe hatol.

Keresztényként hivatásunk, hogy Krisztus tanítványai legyünk. Ez a mi missziós feladatunk. Ahogyan Jézus tanúságot tett a farizeusoknak és a heródesieknek, úgy nekünk is az a küldetésünk, hogy világos tanúságot tegyünk az élet, a család, Isten természeti törvényének védelmében - vagyis az élet kultúrájának elvetése. Nem csak a magunk erejével és emberi bölcsességünkkel, mert minden érvre van ellenérv, hanem Isten erejével és az ő hatalmában, ahogy ő maga mondta: Ne aggódjatok, hogyan és mit fogtok mondani, mert abban az órában megadatik nektek, amit mondanotok kell. Mert már nem ti fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke fog beszélni bennetek (Mt 10,19-20). Csak Isten jelenlétében kell maradnunk, nem magunkra, hanem Rá támaszkodva."

Ma, a missziós vasárnap ünneplése alkalmából erőt és elszántságot kérek tőletek, hogy közvetlen és jó szívvel - Jézuséhoz hasonlóan - misszionáriusai legyetek környezeteteknek, Krisztus világosságának hordozói, bárhová küld titeket az Úr, és bárhol is találjátok magatokat.

Köszönti Önöket Ján Orosch, trnavai érsek.