Jan Orosch érsek vasárnapi elmélkedése: Osch: Kinek tekintjük Jézust?

Kedves testvéreim,

Nem esik nehezünkre másról beszélni, vagy arról, amit az emberek, esetleg a média mond. A probléma akkor jön, amikor a saját álláspontunkat kell képviselnünk. Nem azt ismételgetni, amit mások gondolnak, hanem kimondani, hogy mit gondolunk valójában, mi a mi hozzáállásunk vagy élethelyzetünk. Ez egy kicsit olyan, mintha felfednénk a kártyáinkat.

Jézus tanítványai számára elég könnyu volt, hogy tudassák vele, mi az emberek véleménye róla. Elmondták neki, hogy egyesek Keresztelo Jánosnak, mások Illésnek vagy valamelyik prófétának tartják. Nyilvánvalóan csak pozitív véleményt mondtak. Lehetnének egy kicsit oszintébbek, és elmondhatták volna, hogy milyen vélemények vannak Jézusról az emberek más spektrumából, akik káromlónak, pletykásnak, részegesnek vagy a vámszedok és bunösök barátjának bélyegezték ot. Mintha azt akarták volna elmondani neki, amit szerintük hallani akartak. Elfelejtették, hogy Jézus azért jött, hogy az Atya akaratát teljesítse, és nem az emberek akaratát. A kulcskérdés ezután következett: Mit gondoltok, ki vagyok én? Az erre a kérdésre adott válasz az egész örökkévalóságunk szempontjából kulcsfontosságú."

A hívok látták, mit tett és tanított Jézus. O személyiséggé, baráttá vált számukra. Megosztották vele az örömöket, de az üldöztetéseket is. Még a vezeto farizeus, Nikodémus is osztotta a Nagytanács véleményét róla: ,,Rábbi, tudjuk, hogy Istentol jöttél tanítónak, mert senki sem tehet olyan jeleket, mint te, hacsak nem Isten van vele" (Jn 3,2). A paradoxon az, hogy a Jézus elleni támadások kezdeményezoi tudták az igazságot róla. Hiszen még az ördög is tudta, hogy ki volt Jézus Krisztus. Tudja, és mégis ellenáll."

Jézus azt akarja, hogy ismerjük az igazságot, alázattal fogadjuk el, és képesek legyünk megvallani, ahogy Péter is tette. E vallomása után Jézus áldottnak nevezte ot. Az áldott szót (héberül asrei és görögül makarios) a Bibliában olyan emberek leírására használják, akik Isten kegyelmének és áldásának élvezete miatt boldogok, még akkor is, ha ezt a valóságot az érzelmek terén nem tapasztalják. Lehetnek szegények, éhesek, szomjasak, üldözöttek, sírók (Jézus boldogságai), de személyiségük mélyén boldogok, mert Isten és az o áldása velük van. És ez egy mélységes békében, szeretetben, életbiztosságban nyilvánul meg, amely még az élet utolsó pillanataiban sem hagyja el az embert."

Kellemes, ha valami ilyesmit látunk itt a földön. Az ehhez vezeto út az, ha valaki megvallja és kijelenti Jézust Urának és Messiásának, ahogyan Péter is tette. Nem vagyok elméletileg, és nem fogok meghalni. Ez nem egy mantra a boldogsághoz. Emlékezzünk arra, mit mondott Jézus Péternek:

: "Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert hús és vér nem jelentette ki neked...".

(Mt 16,17). Tehát nem vetted ki a fejedbol, hanem Isten kegyelme az, ami kinyilatkoztatta neked, és te elfogadtad. Tehát a mi részünkrol a következokre van szükség: eloször is Jézus ismerete, vágyakozás utána; másodszor Isten kegyelme; harmadszor pedig a szabad elfogadás a mi részünkrol."

Egy plébánián egy pap éppen egy felnott nem készített fel a keresztség és a többi beavató szentség vételére. A no rendszeresen járt a felkészítésekre. Már megbeszéltek egy idopontot, hogy a húsvéti vigílián fogadja a szentségeket. A Knesszet utolsó találkozáskor megkérdezi a not: "Mindent megértettél? O azt válaszolta: 'Igen: Igen. Erre a knaz megkérdezte tole: És hiszel Jézus Krisztusban? O azt válaszolta: "Igen: Nem. Knaz értetlenkedett, de kötötötte az oszinte válasz. Az elméleti tudás és a Knaz iránti pozitív hozzáállás nyilvánvalóan nem volt elég a hithez. A keresztelést közös megegyezéssel elhalasztották, amíg az asszony felfedezi a hit ajándékát. A D-nap Krisztus Legszentebb Testének és Vérének ünnepén jött el. Az asszony hazafelé tartott a munkából, és meglátta maga elott az Isten Testének körmenetét. Hirtelen, ahogy a monstranciában lévo Eucharisztiára nézett, valami erosebbet érzett magánál. Térdre esett, és hirtelen nem volt gondja a hittel. Már hívoként fogadta a keresztséget."

A hit ajándéka személyes válasz Isten kegyelmére. O adja nekünk még ezekben a nehéz idokben is. Bár a bun nagyon megnott, a kegyelem annál inkább boséges (vö. Róm 5,20). Vágyunk-e rá?

Jan Orosch, trnavai érsek kalauzol bennünket.