Ferenc Szentatya elzarándokolt a Hétfájdalmú Szűzanyához Sastinóban

Pápez Frantisek Sastin egyik legjelentősebb látogatója volt. 1987-ben Sastinba látogatott a ma már szent Teréz anya. II. János Pál második szlovákiai lelkipásztori látogatása során (1995) a helyi Hétfájdalmú Szuzanya-bazilikában imádkozott. Jelenleg Sastin évente mintegy 200 hazai és 40 külföldi zarándoklatnak ad otthont. Összesen évente közel 200 000 zarándok érkezik Sastinba.

A szentmise kezdete elott Szentatya Ferenc pápamobiljával áthaladt a szektorokon a Hétfájdalmú Szuzanya Nemzeti Bazilika melletti szabad területen. Közvetlenül elotte Sastino utcáin is köszöntötte az embereket.

A szentmise alatt Ferenc szentatya homíliában szólt a zarándokokhoz:A jeruzsálemi templomban Mária kezei az idos Simeon kezeihez nyúltak, aki meg tudta fogni Jézust, és felismerte ot, mint az Izrael üdvösségére küldött Messiást. Ebben a jelenetben elmélkedünk arról, hogy ki is Mária: o az Anya, aki nekünk adja Fiát, Jézust. Ezért szeretjük és tiszteljük ot. Ebben a sastini nemzeti kegyhelyen a szlovák nemzet hittel és tisztelettel gyulik össze, mert tudja, hogy o az, aki nekünk Jézust adja. Ennek az apostoli útnak a "logója" az utazást ábrázolja a szívben, amely fölött a Kereszt magasodik. Mária az az út, amely Krisztus szívébe vezet bennünket, aki életét áldozta fel irántunk való szeretetéért."

Az imént megizzasztott evangéliumi állapot fényében Máriára mint a hit példaképére tekinthetünk. Így ismerjük fel a hit három tulajdonságát: utazás, prófécia, könyörület.

Mária hite mindenekelott olyan hit, amely útra kel. Közvetlenül az angyali bejelentés után a názáreti leány ,,útnak indult, és Júdeának egy bizonyos hegyvidéki városába sietett" (Lk 1,39). Mária unokatestvérét, Erzsébetet ment meglátogatni. Nem tekintette kiváltságnak, hogy a Megváltó édesanyjává hívták; nem veszítette el alázatosságának egyszeru örömét, miután az angyal meglátogatta; nem maradt állva és ártatlanul szemlélodve lakása négy fala között. Ellenkezoleg, küldetésként élte meg ajándékát; érezte, hogy ki kell nyitnia az ajtót és ki kell mennie a házból; annak a türelmetlenségnek az élo megtestesítoje lett, amellyel Isten arra vágyik, hogy minden emberhez eljöjjön, és szeretével megmentse oket. Így Mária útra kel: a megszokások kényelme helyett ismeretlen utakat választ; a házias stabilitás helyett a megerolteto gyaloglást; a csendes vallásosság biztonsága helyett a hit kockázatát, am megelynyílik az új kihívások elott, és így a felebarát iránti szeretet ajándékává válik.

A mai evangélium is úton mutatja nekünk Máriát: Jeruzsálem felé, ahol Józseffel, a vejével együtt feláldozzák Jézust a templomban. Egész élete egy út lesz, amelyen követi Fiát, mint elso tanítványa, egészen a célállomásig, a Golgotáig, a keresztje alá. Mária állandóan úton van. Így a Szuzanya a hit példaképe ennek a szlovák nemzetnek: egy olyan hité, amely útra kel, mindig egyszeru és oszinte jámborságtól indíttatva, mindig zarándokolva, az Urat keresve. A gyaloglással legyozöd a statikus hit kísértését, amely megelégszik egy rítussal vagy egy régi hagyománnyal; belülrol jössz, örömeidet és bánataidat a hátizsákodban hordozod, és életedbol az Isten és a testvéreid iránti szeret kötelékét teszed. Köszönöm ezt a tanúságot! És kérlek, maradjatok mindig az úton! Ne álljatok meg! Még egy dolgot szeretnék hozzátenni. Azt mondtam, ,,Ne álljatok meg!", mert amikor az Egyház megáll, megbetegszik; amikor a püspökök megállnak, az Egyház megbetegszik; amikor a papok megállnak, Isten népe megbetegszik.

Mária hite egyúttal prófétai sláger is. Az ifjú názáreti leány életével próféciája Isten munkájának a történelemben, irgalmas cselekvésének, amely felborítja a világ logikáját, felmagasztalja az alázatosokat, és szétszórja a büszke szíveket (vö. Lk 1,52). O képviseli az összes "Jahve szegényeit", akik Istenhez kiáltanak és várják a Messiás eljövetelét. Mária a Sion leánya, akit Izrael prófétái hirdettek (vö. Zeph 3,14-18), a Szuz, aki megtisztelte Immanuelt, aki Isten velünk (vö. Ézs 7,14). A Szeplotelen Szuzhöz hasonlóan Mária a mi hivatásunk ikonja: hozzá hasonlóan mi is arra vagyunk hivatottak, hogy szentek és szeplotelenek legyünk a szeretetben (vö. Ef 1,4), Krisztus képmásaivá váljunk. Az Izraelnek szóló prófécia Máriában csúcsosodik ki, mert o hordozta méhében a testté lett Igét - Jézust. Jézussal Isten terve teljesen és véglegesen beteljesedett. Simeon ezt mondta róla édesanyjának: `El van rendelve sokak bukására és felemelkedésére Izraelben, és jelnek, amelynek ellenállnak' (Lk 2,34)."

Ne feledjük, hogy a hitet nem szabad az életet édesíto cukorrá redukálnunk. Nem szabad. Jézus a jel, amelynek ellenállni fognak. Azért jött, hogy világosságot hozzon oda, ahol sötétség volt, a sötétséget a világosságba hozta, és annak utat kellett engednie. Ezért a sötétség még mindig harcol ellene. Ha Krisztust és megnyílik neki megválasztották, akkor halálból adtak, ha megválasztották, akkor sötétségbe adtak, és pusztulásának az oka. Jézus elmagyarázta tanítványainak, hogy nem békét hozott a világba, hanem kardot (vö. Mt 10,34): mert az o szava olyan, mint a kétélu kard; belép az életünkbe, elválasztja a világosságot a sötétségtol, és választásra hív: "Válassz!". Azt mondja: "Válassz!". Senki sem maradhat langyos Jézus elott, és senki sem 'ülhet egyszerre két zsámolyon'. Elfogadni Ot azt jelenti, hogy beleegyezem, hogy O leleplezze bennem az ellentmondásokat, a bálványokat, a gonosz sugallatait, és feltámadássá váljon számomra, mert felemel, kezét adja, és segít az újrakezdésben. Újra és újra felemel.

És éppen ilyen prófétákra van szüksége ma Szlovákiának. Nem arról van szó, hogy ellenségesek legyünk a világgal szemben, hanem arról, hogy olyan jelek legyünk a világban, "amelyeknek ellenállnak", olyan keresztények, akik tudják, hogyan kell életükkel megmutatni az evangélium szépségét, olyan emberek, akik párbeszédet teremtenek, ahol különbözo hozzáállások vannak, akik testvéri életet tárnak fel, ahol a társadalomban megosztottság és viszály van, akik az elfogadás és a szolidaritás kellemes illatát vetik el ott, ahol gyakran az önzés személyes és kollektív formái uralkodnak, akik védik és megorzik az életet ott, ahol a halál logikáját alkalmazzák. És Mária, a vándorlás anyja, útra kel; Mária a prófécia anyja; végül Mária az együttérzés anyja. Az o hite könyörületes. Az asszony, aki "az Úr szolgálóleányának" nevezte magát (vö. Lk 1,38), és aki anyai gondoskodással gondoskodott arról, hogy a kánai menyegzon ne legyen borhiány (vö. Jn 2,1-12), osztozott a Fiúval az üdvösséges küldetésben, és vele tartott a válságok alól. Abban a pillanatban, a Golgotán átélt gyötrelmes fájdalomban megértette Simeon próféciáját: "És a te lelkedet is átjárja a dögvész" (Lk 2,35). A haldokló Fiú szenvedése, aki magára vette az egész emberiség buneit és fájdalmát, ot is áthatotta. Jézus, akinek teste összetört, a fájdalmak múzsája, akit felemésztett a harag (vö. Ézs 53,3); Mária, akinek lelke megtépázott; az együttétérzo Anya, aki gyujti könnyeinket, ugyanakkor vigasztal és emlékeztet minket arra, hogy Krisztusban van a végso gyozelem.

Mária, a Fájdalmas Anya, egyszeruen megmarad a válság alatt. O áll a válság alatt. Nem menekül; nem próbálja megmenteni az életét; nem használ emberi mesterkedést vagy lelki érzéstelenítést, hogy elkerülje a fájdalmat. Ez az együttérzés bizonyítéka: a válság alatt maradni. Megmaradni könnyes arccal, de egy olyan ember hitével, aki tudja, hogy Isten a Fiában a fájdalmat örömmé változtatja, és gyozedelmeskedik a halál felett."

A Fájdalmas Szuz Máriára szegezett tekintetünkkel mi is megnyílunk egy olyan hit elott, amely együttétérzové válik, és arra vezet bennünket, hogy életünket megosszuk azokkal, akik megsebesültek, szenvednek, vagy akik súlyos válságokat kénytelenek viselni. Testvérek, egy olyan találat, amely nem elvont, hanem arra késztet bennünket, hogy együtt érezzünk és szolidárisak legyünk a rászorulókkal. Ez a hit, Isten stílusa szerint, alázatosan és felhajtás nélkül eltünteti a világ fájdalmát, és üdvösséggel árasztja el a történelem barázdáit.

Kedves testvéreim, az Úr orizze meg örökre aggodalmatok, orizze meg hálátokat a hit ajándékáért! És a Boldogságos Szuz Mária adja meg nektek a szükséges kegyelmet, hogy hitetek mindig úton legyen, hogy a prófécia érintése legyen benne és a könyörületben gazdag hit."

A szentmise végén Stanislav Zvolensky pozsonyi érsek, a Szlovák Püspöki Konferencia elnöke, Stanislav Zvolensky metropolita lépett Ferenc Szentatya elé, hogy megköszönje a katolikus egyház látható fejének ezt az ünnepélyes 34. vigasztaló szentmisét. Apostoli út:

Szent Atyám, a magam és az egész szlovákiai katolikus egyház nevében köszönöm, hogy a Hétfájdalmú Szuzanya, a mi drága védoszentünk ünnepén megünnepli ezt a legszentebb Eucharisztiát. Ez nagy megtiszteltetés és öröm a nemzeti Mária-kegyhely, a pozsonyi érsekség és az egész hazánk számára. Nagyon boldogok vagyunk, hogy az Ön vezetése alatt kifejezhettük nagy tiszteletünket és szeretetünket égi Édesanyánk iránt. Köszönjük, Frantisek Szentatya, hogy nagylelkuen elfogadta a meghívást, hogy kötelességei mellett Szlovákiába jöjjjön, és velünk maradjon a Hétfájdalmú Szuzanya ünnepéig, ahogy mi hagyományainkban nevezzük."

Péter szlovák földön járt. Nemcsak fovárosunkat, Pozsonyt, hanem Kassát és Preszovát is meglátogatta. És teljesítette azt az álmunkat, hogy Sastinban találkozhattunk vele. (Viva il Santo Padre). A Szentatya bejárta Szlovákiát, hogy Máriával és Józseffel együtt megmutassa nekünk az utat, amely Jézushoz vezet."

Köszönjük, Szentatya, hogy ismét emlékeztetett bennünket arra, hogy a szegényeknek kell szentelnünk magunkat, hogy nem szabad abbahagynunk, hogy észrevegyük azokat, akik lemaradtak és segítségre szorulnak. Köszönjük, hogy megerosítettél bennünket a római és görög rítusú katolikusok, ugyanazon katolikus egyház fiai és leányai közötti kapcsolatban. Köszönjük, hogy találkoztál a zsidó vallási közösség képviseloivel és a keresztény egyházak képviseloivel, akikkel a teljes egységhez vezeto utakat keressük. Köszönjük, hogy találkoztál fiataljainkkal, ahol megnyitottad elottük atyai szívedet. És ahol emlékeztettél bennünket, hogy ne veszítsük el a csodálat és az álmodás képességét.

Köszönök mindent, Szentatya, köszönöm. Köszönöm, hogy testvéreink találkozhattak Péterrel. És lehetoségük volt meghallgatni ot és elgondolkodni. Úgy gondolom, hogy nagyon sokakban újra lángra lobbantottad a hit tüzét, hogy egyedülálló lehetoséget adtál nekik, hogy tudatára ébredjenek Isten létezésének, és hogy elgondolkodjanak a saját Istennel való kapcsolatukról. A legfontosabb az, hogy a hit lángját most vették, és hogy a hit lángját most vették, és hogy a hit lángját most vették, és hogy a hit lángját most vették, és hogy a hit lángját most vették, és hogy a hit lángját most vették, és hogy a hit lángját most vették."

Szentséged, kérlek, ha a szívedben maradhatunk, emlékezz ránk akkor is, amikor visszatérsz Rómába. Emlékezz meg imáidban Szlovákiáról az Úr elott, és tegyél minket boldoggá. Biztosíthatlak, hogy Szlovákiában gyakran gondolunk rád tisztelettel, imádkozunk érted, és gyakran énekeljük: Áldott legyen a Szentatya, Krisztus helytartója! (Viva e sia benedetto il Santo Padre, Vicario di Cristo!)

A Szlovák Püspöki Konferencia elnökének hálaadása után ajándékcsere következett. Stanislav Zvolensky pozsonyi érsek-metropolita ajándékot adott át Szentatyának Ferenc - egy modern ünnepségen a Hétfájdalmú Szuz Máriáról. Frantisek pápa viszont a pozsonyi érsekségnek egy kelyhet és egy pátenát ajándékozott a szentmise ünnepálásához.

Végül Frantisek Szentatya rövid beszéddel búcsúzott a jelenlévo zarándokoktól, és egyúttal egész Szlovákiától. Elérkezett az ido, hogy elbúcsúzzunk a hazától. Ezen az Eucharisztián hálát adtam Istennek, hogy lehetové tette számomra, hogy ide, közétek jöhessek, és azért is, hogy zarándoklatomat népetek vallásos ölelésében fejezhettem be, a ti védoszentetek, a Hétfájdalmú Szuzanya fontos vallási és nemzeti ünnepének közös megünneplésével. Szívbol köszönöm mindannyiuknak, kedves püspök testvérek, az elokészületeket és a fogadtatást. Még egyszer köszönetemet fejezem ki a köztársasági elnök úrnak és a polgári hatóságoknak. A Köszönetet mondok mindazoknak, akiknek nem jó az állapota, a köszönetet mondok mindazoknak, akiknek nem jó az állapota, a köszönetet mondok mindazoknak, akiknek nem jó az állapota, a köszönetet mondok mindazoknak, akiknek nem jó az állapota. És örömmel köszöntöm ismét az Egyházak Ökumenikus Tanácsának tagjait és megfigyeloit, akik megtiszteltek bennünket jelenlétükkel. Mindannyiukat a szívemben hordozom. Köszönöm mindannyiótoknak!

A záró áldás után Szentatya Ferenc egy arany rózsát ajándékozott a Hétfájdalmú Szuzanyának, amelyet a Sixtusban található szobra elé helyezett. Ezt az ajándékot hagyományosan a pápák hagyják ott azokon a Mária-zarándokhelyeken, amelyeket apostoli útjaik során felkeresnek. A szentmise végén Szentatya Ferenc beszállt abba az elokészített autóba, amelyet egész szlovákiai apostoli útja során használt, és kormányzati limuzinokból álló autókonvoj és rendori kíséret kíséretében elindult Pozsonyba, ahonnan délután visszautazott Rómába.