Ferenc pápa találkozott az Egyházak Ökumenikus Tanácsának tagjaival

A Szlovák Püspöki Konferencia nevében Szentatya Ferenc ökumenikus találkozóján a Szlovákiai Egyházak Ökumenikus Tanácsának tagjaival a szlovákiai egyházak ökumenikus tanácsának tagjaival részt vett a trnavai érsek, Mons. Ján Orosch.

A találkozó az Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke, Ivan Elko, az Augsburgi Hitvallású Evangélikus Egyház szlovákiai általános püspöke beszédével kezdodött, aki többek között a következo szavakkal fordult Ferenc Szentatyához:

Az egyház történelme során nagy hitbeli és társadalmi válságok idején feszült meg. A szlovákiai protestáns egyházak, a 16. századi reformáció és más megújulási mozgalmak örökösei, a középkori vallásosság és a reneszánsz típusú pápaság válságából nottek ki. Akkoriban az volt a séma, hogy az egyik válsága esélyt adott a másiknak a felnövekedésre, a hitelesebb kereszténységre való törekvésre.

Úgy érezzük, hogy egy ilyen séma ma már nem elégíthet ki bennünket. Arra vágyunk, hogy valami más legyen igaz: az egyik jóban és fejlodésben a másik jó és fejlodés is ott rejtozik. Ma már nem tudunk örömünket lelni abban, hogy válságokat és konfliktusokat, a kitüntettetések csökkenését, a hit kihalását nézzük. Ez a mindannyiunkat együtt ránt lefelé. Örüljünk mások fejlodésének és gyarapodásának! Positívan akarunk lenézni és simogatni egymást."

Így tekintünk az Ön szlovákiai látogatására, Oszentsége, Ferenc pápa, és annak gyümölcseire is. Rendkívüli módon fogunk örülni, ha elmélyíti a hívo keresztény élet iránti érdeklodést kedves római katolikus testvéreink körében. Így tekintünk az Ön globális tevékenységére is, mint a római katolikus egyház legfobb képviseloje. Így tekintünk testvéreink, a szlovákiai római katolikus püspökök méltó tevékenységére is. Ugyanígy tekintünk a helyi papok és az összes világi ember tetteire is, akik önkéntesen szolgálnak. Ha mindez a mérhetetlenül szélesköru és gazdag szolgálat az emberi lelkekért, akár globális, akár helyi szinten történik, a keresztény hit régi ökumenikus hitvallásainak pozicióiból, a Szentíráshoz való huségbol, az igazi, krisztusi szeretetbol és a világgal való megalkuvás elutasításából fakad, akkor ez áldást hoz nemcsak azoknak, akiknek ez a szolgálat közvetlenül szól, hanem sokaknak, más egyházakban is. Meggyozodésünk, hogy az egyik gyülekezet lelki áldása másoknak is hasznára válhat más gyülekezetekben. Ismételjük: az egyiknek a javában mások ésva van elrejtve."

Közvetlenül ezután Szentatya Ferenc így szólt a jelenlévokhöz: Kedves Szlovákiai Egyházak Ökumenikus Tanácsának tagjai, szívbol jövo üdvözletemmel köszöntöm önöket, és köszönöm, hogy elfogadták a meghívást, és eljöttek, hogy találkozzunk: én, a Szlovákiában zarándokló, önök, a nunciatúra szívesen látott vendégei! Örülök, hogy eloször találkozhatok Önökkel: ez annak a jele, hogy a keresztény hit az egység magva és a testvériség kovásza ebben az országban, és az is akar lenni. Köszönöm, Boldogságod, Rastislav testvér, a jelenlétedet; köszönöm, kedves Ivan püspök úr, az Ökumenikus Tanács elnöke, a hozzám intézett szavakat, amelyek arról tanúskodnak, hogy eltökéltek továbbra is együtt járni, a konfliktustól a közösség felé haladni.

Az ateista általánosözés évei után, amikor a vallásszabadságot megzavarták vagy keményen próbára tették, közösségeitek útja újrakezdett. Most az út egy olyan szakasza csatlakozott hozzátok, ahol megtapasztaljátok, milyen szép, ugyanakkor nehéz is a hitet szabadságban élni. Mert van egy kísérlet arra, hogy újra rabszolgává váljunk, persze nem a rendszernek, hanem egy még rosszabb rabszolgaságnak, a belsonek. Ettol óvott Dosztojevszkij A nagy invizítor legendája címu híres elbeszélésében. Jézus visszatért a földre, és bebörtönözték. Az invizítor kemény szavakat intéz hozzá: azt a vádat emeli ellene, hogy túl nagy jelentoséget tulajdonított az emberi szabadságnak. Azt mondja neki: 'Ki akarsz menni a világba, és üres kézzel mész, a szabadság egyfajta ígéretével, amit ok a maguk együgyuségében és veleszületett felforgatottságában fel sem tudnak fogni, amitol félnek és amire vágynak - mert soha semmi sem volt elviselhetetlenebb az ember és az emberi társadalom számára, mint a szabadság!". (Karamazov testvérek I., Pozsony 1990, 311. o.). És még nehezebbé teszi a helyzetet, amikor hozzáteszi, hogy az emberek a kenyér és a biztonság érdekében készek szabadságukat egy kényelmesebb rabszolgaságra, egy olyan valakinek való alávetettségre cserélni, aki helyettük dönt. És így érzékelteti, hogy Jézus nem azért akart császárrá válni, hogy megtörje az emberek lelkiismeretét és eroszakkal békét teremtsen. Ehelyett továbbra is az emberi szabadságot pártolta, miközben az emberiség követeli ,,a kenyeret és valamit hozzá."

Kedves testvéreim, ne történjen velünk ilyesmi; legyünk bölcsek egymáshoz, nehogy abba a csapdába essünk, hogy megelégedjünk a kenyérrel és valamivel hozzá. Mert ez a veszély a semmibol jön, amikor a helyzet normálódik, amikor már berendezkedtünk és megállapodtunk azzal a céllal, hogy megorizzük a békés életet. Akkor nem "a Jézus Krisztusban való szabadságra" (Gal 2,4), az o igazságára törekszünk, amely szabaddá tesz bennünket (vö. Jn 8,32), hanem a tér és a kiváltságok megszerzésére, ami az evangélium szerint a "kenyér és egy kis valami hozzá". Itt, Európa szívébol nézve, felveti a kérdést nem vesztettünk-e mi, keresztények egy kicsit az igehirdetés buzgalmából és a tanúságtétel prófétaságából? Vajon az evangélium igazsága tesz minket szabaddá, vagy akkor érezzük magunkat szabadnak, ha olyan komfortzónákat kapunk, amelyek lehetové teszik számunkra, hogy életünket irányítsuk és békésen, negatív visszahatások nélkül haladjunk elore? És továbbá, megelégedve a kenyérrel és a bizonyosságokkal, talán elvesztettük az erot az egység keresésében, amelyért Jézus könyörgött, egy olyan egységben, amely a határozott döntések, a lemondás és az áldozatvállalás érett szabadságát követeli meg, de elofeltétele annak, hogy a világ higgyen (vö. Jn 17,21)? Ne csak azzal foglalkozzunk, ami egyéni közösségeinknek hasznára válhat. Szabadság."

Az evangelizáció testvéri módon született, azt a pekatulyát hordozva, amelyet a szent tesszalonikai testvérek, Cirill és Metód nyomtak rá. A még egységes és az igehirdetés buzgalmától lángoló kereszténység e tanúi segítsenek bennünket, hogy folytassuk utunkat, és Jézus nevében testvéri közösséget alakítsunk ki egymás között. Lehetséges-e tehát, hogy az olimpiai Európa még mindig az újjáépítés folyamatában van, hogy jobban megérthessük az egész kérdést? Hogyan álmodhatunk egy ideológiaktól mentes Európáról, ha nincs bátorságunk Jézus szabadságát a hívok egyes csoportjainak szükségletei elé helyezni? Nehéz egy olyan Európát kérni, amelyet jobban áthat az evangélium, ha nem aggódunk amiatt, hogy még nem vagyunk nem vagyunk teljesen egyesülve egymással ezen a kontinensen, és hogy nem törodünk egymással. Gyakorlati megfontolások, történelmi okok és politika kötöttségek nem lehetnek leküzdhetetlen akadályok az utunkban. Szent Cirill és Metód, "az ökumenizmus elofutárai" (II. János Pál, Slavorum apostoli enciklika, 14. János Pál, Slavorum apostoli enciklika, 14. János Pál, II.) segítsenek bennünket erofeszítéseinkben, hogy a Szentlélekben kibékítsük különbözoségeinket, egy olyan egységért, amely, anélkül, hogy egyformaság lenne, Krisztus, az Úr szabadságának jele és tanúja lenne, aki feloldja a múlt kötelékeit és meggyógyít bennünket félelmeinkbol és félelmünkbol.

Cirill és Metód megengedték, hogy Isten Igéje ezen a területen tesztet öltsön (vö. Jn 1,14). Ebbol a szempontból szeretnék megosztani veletek két javaslatot, tesztvéri tanácsot a szabadság és az egység evangéliumának terjesztéséére ma. Az elso tanács, az elso javaslat a szemlélodésre vonatkozik. A szláv népek megkülönbözteto jegye, amelyet közösen kell megoriznetek, a szemlélodo krta, amely túlmutat a filozófiai és teológiai fogalomalkotásokon, és a tapasztalati hitbol indul ki, amely tudja, hogyan kell befogadni a misztériumot. Segítsetek ápolni ezt a lelki hagyományt, amelyre Európának oly nagy szüksége van; az egyházi Nyugat különösen szomjazik rá, hogy újra megtalálja az Isten imádásának szépségét és annak fontosságát, hogy a hitközösséget ne elsosorban a programszeru és funkcionális hatékonyság alapján lássuk."

A második tanács a cselekvésre vonatkozik. Az egységet nem annyira a jó szándék és a közös értékekhez való ragaszkodás, mint inkább azáltal, hogy teszünk valamit azokért, akik közelebb visznek minket az Úrhoz. Mi ez? A szegények, mert Jézus jelen van bennük (vö. Mt 25,40). A szeretettel való megosztás tágabb horizontokat nyit, és segít, hogy frissebben járjunk, legyozve az eloítéleteket és a félreértéseket. És ez a krta is jó talajra talált ebben az országban, ahol az iskolában kívülrol megtanulnak egy verset, amelyben többek között egy nagyon szép szakasz található: "De ha idegen kopogtat ajtónkon oszinte bizalommal: bárki legyen is, o az; akár közel van, akár távol: nappal, éjjel, az asztalon az isteni ajándék várja ot" (Samo Chalupka, Pestre neki!, 1864). Legyen az ördög ajándéka minden ember asztalán. Bár még nem tudunk egy közös eucharisztikus asztalnál ülni, de együtt fogadhatjuk Jézust, ha a szegényekben szolgálunk neki. Szerettem volna látni, mint a sok szó, és segít a civil társadalomnak megérteni, különösen ebben a fájdalmas idoszakban, hogy csak a gyengébbek oldalára állva tudunk valóban együtt kijutni a világjárványból.

Kedves testvéreim, köszönöm jelenléteteket és utazásotokat: a szlovák népre jellemzo szelíd és vendégszereto természet, az Önök közötti hagyományos békés együttélés és az ország javára való együttmuködésetek értékes az evangélium kovásza számára. Bátorítom Önöket, hogy folytassák ökumenikus útjukat, amely értékes kincs, amelyet nem szabad elhagyni. Biztosíthatom Önöket, hogy imádságban megemlékezem Önökrol, és kérem Önöket, hogy imádkozzanak értem. Köszönöm."

A Szentatya, Ferenc pápa beszéde után a különbözo egyházak képviseloinek közös imája következett, majd mindegyikük személyesen találkozott a katolikus egyház látható fejével. Az ökumenikus találkozó végén a meghívott vendégek közös fényképezkedése következett Ferenc Szentatyával.