Esterházy János Isten szolgája emléknapját ünnepelték Dolné Obdokovcán

Az idén ünneplobe öltözött a hívek Esterházy János Isten szolgája születésének 120. évfordulójára emlékeztek.

2021. szeptember 18-án, szombaton több száz hívo gyult össze Dolné Obdokovcén, hogy megemlékezzen Esterházy Jánosról, a hitért, a szabadságért és az összetartozásért folytatott küzdelmérol. Az egész nap gazdag kulturális programmal telt. A papok vezették a krízisút áhítatát. A szentmise elott ünnepélyesen átadták az Esterházy János-emlékplaketteket, amelyeket évente adnak át azoknak, akik hozzájárultak az Esterházy János Zarándokhely az Esterházy János Zarándokhely létrehozásához, vagy munkájukkal segítik az Esterházy János Zarándokhelyet. Az emlékplakettet idén a dunaszerdahelyi Knaz János Karaff, a madari Dávid Zsuzsanna ünneplő és a nyitrai Dariusz Zuk-Olsewski publicista, mufordító kapta meg emlékül.

Az ünnepi szentmisét Ján Orosch trnavai érsek celebrálta. Koncelebrált Durco Zoltán, a Nyitrai Egyházmegye magyar ajkú híveinek püspöki helynöke. Az ünnepi szentmisén tizenöt kneszetiek is részt vettek a közeli falvakból, valamint Magyarországról és Lengyelországból. Ján Orosch trnavai érsek homíliájában felidézte ifjúkorát, amikor az idosebb papok meséltek neki rabtársáról, Esterházy Jánosról, és arról, hogy mennyi idot töltöttek együtt a börtöncellában közös imádsággal. A szentmise végén Jan Orosch érsek köszönetet mondott minden hívonek, majd ünnepélyesen átvette az emléklapot és Esterházy János emlékplakettjét.

Isten szolgája Jan (Mad. János) Esterházy 1901. március 14-én született Velky Zaluzíban, édesanyja Elzbieta Tarnowska lengyel rabszolga családból származott, édesapja gróf Esterházy János Mihály gróf az Esterházy család galántai ágához tartozott. Fiatal korától kezdve részt vett a közügyekben, az 1920-as évek közepén belépett a Regionális Keresztényszocialista Pártba. 1932-ben annak elnöke lett, és megerosítette a párt keresztény irányultságát.

Diplomáciai szempontból Esterházy jó kapcsolatokat ápolt több szlovák, de lengyel politikussal is, és o maga közvetített a magyar és a szlovák kormány között. Benes 1936-ban miniszteri posztot ajánlott neki, amit Esterházy visszautasított, mert nem teljesítette a magyar kisebbség jogaira vonatkozó ígéreteit a CSR-ben.

1938-ban Horthy Miklós képviseloként fogadta Kassán. Ünnepi beszédében arra kérte, hogy garantálja a szlovákok kisebbségi jogait az elcsatolt területen.

Esterházynak felajánlottak egy budapesti képviseloi helyet, de o visszautasította az ajánlatot, és Szlovákiában maradt a magyar kisebbség érdekeinek védelmében. Tagja volt a szlovák parlamentnek, felszólalásainak nagy részét a mensinai jogok témájának szentelte, de bírálta a kellemetlenkedők megfelelo tárgyalás nélküli bebörtönzését az ilavai táborban, vagy a Hlinka-gárda magatartását a mádárellenes repressziókkal kapcsolatban. Igyekezett nagyobb jogokat kivívni a magyarországi szlovákok számára, közbenjárt a szlovák katolikus szervezet Spolok svätého Vojtecha engedélyezéséért. Igyekezett enyhíteni a Szlovákia és Magyarország közötti feszültséget.

A zsidók kitelepítésérol szóló 1942. május 15-i alkotmánytörvény megszavazásakor. Esterházy nem szavazta meg a vitatott törvényt. A többi képviselovel ellentétben, akik rosszallásuk jeléül elhagyták a szavazótermet, o volt az egyetlen, aki a helyén maradt, és bizonyíthatóan nem emelte fel a kezét a törvény mellett. Szlovákia felszabadulása után elkezdte újjáéleszteni a Madara pártot. Kritizálta a magyar kisebbség háború utáni általánosözését. 1945 júniusában a szovjet hatóságok a Szovjetunióba vitték, ahol egy látszatperben 10 évre ítélték, és a hírhedt Gulágokra deportálták.

1947. szeptember 16-án a pozsonyi Nemzeti Bíróság árulásért és összejátszásért a fasizmussal kötél általi halálra ítélte. 1949 áprilisában a Szovjetunióból visszaadták Csehszlovákiának. Visszatérése idejére egészségi állapota jelentosen megromlott. Az elnök Klement Gottwald Esterházy büntetését életfogytiglani börtönbüntetésre változtatta. Az igazságügyi minisztérium kegyelmi javaslata figyelembe vette az általunk nyújtott segítségét és a távollétében történt elítélését. Több csehszlovákiai börtönben töltött ido után Mírovo-ban raboskodott, ahol 1957. március 8-án egy börtönkórházban halt meg. A börtönparancsnok nem volt hajlandó kiadni Esterházy János urnáját a családjának, ezért ismeretlen helyen temették el.

1993-ban Oroszország elismerte Esterházy Szovjetunióban történt fogva tartásának, perének és büntetésének jogellenességét, és rehabilitálták. 2009-ben Lengyelország magas Rad Polonia Restitute kitüntetést adományozott neki a lengyel menekültek és Kazimierz Sosnkowski tábornok megmentésében nyújtott szolgálataiért. A szervezet Jad Vasem a zsidók megmentésében való közremuködését ismerte el. A Rágalmazásellenes Liga, egy zsidó civil szervezet 2011-ben Jan Karski-díjjal tüntette ki.

Esterházy János végso nyughelyét a prágai Motol temetoben egy közös sírban találták meg. Éppen 70 évvel ezelotti halálra ítélése napján Dolné Obdokovcén tartották Esterházy János gyászszertartását lánya, Alice, unokája, Giovanni, az Esterházy család lengyel ágának tagjai, valamint több ezer szlovákiai, magyarországi és lengyelországi hívo jelenlétében. Marek Jedraszewski krakkói érsek 2019. március 25-én kezdte meg Esterházy János boldoggá avatási folyamatát.