Elhunyt Knaz Viliam M. Frantisek Vala, CCG (*1928 - +2021)

Viliam atya 1928. július 21-én született a Kosice melletti Mala Lodinában. Gyermek- és ifjúkorát a Trnava melletti Cíferben töltötte. A 8 éves gimnáziumban 1946-ban érettségizett. Ezt követoen belépett az Ács Testvérek Kongregációjának noviciátusába. Elso fogadalmát 1948. január 2-án Borinkában tette le, két évvel késobb az akkori Csehszlovákiában, a megszentelt élet történetében nehéz idokben. 1950. április 13-ról 14-re virradó éjjel az összes múzsakongregációt felszámolták.

A helyzetre való tekintettel a kongregáció vezetoi úgy döntöttek, hogy P. Viliamnak korábban kell letennie a hivatását, az idopontot 1950. december 22-re tuzték ki Prágában, és néhány nappal késobb, 1950. december 28-án Roznaván, titokban vette át a hivatását Msgr. Dr. Pobozný Róbert valamennyi alsó és felsobb rendfokozatot és a knazifikációt 22 éves korában.

A kommunista rezsim általánosöztetésének nehéz idoszakában, 1953-ban a CSSR különbözo helyein (Strasice, Homí Planá, Kadan, Plavecký Stvrtok, Jamník, Banská Bystrica, Hronsek, Zvolen, Banská Bystrica) a Segédtechnikai Zászlóaljak egységeiben teljesített alapkatonai szolgálat után eloször "megbízhatatlannak" bélyegezték és a földalatti egyház tagja volt. A polgári életben 1957 és 1968 között tervezoként dolgozott, eloször a Stavoindustriánál, késobb a Potravinoprojektnél és a Váhostav állami vállalatoknál.

1968-ban megpróbálta újjáépíteni a mariankai vallási közösséget, de csak 1970-ig volt ott. A kommunista normalizáció kezdete után vissza kellett vonulnia ettol a szándékától. Mint kobzos, az akkori trnavai érsekség különbözo helyein végezte szolgálatát. 1970-ben Surányban volt káplán, 1971-1990 között pedig Szemerovóban volt plébános. Az építoiparban és a polgári munkában, a gyártásban szerzett ismeretei és tapasztalatai nagyon hasznosak voltak lelki tevékenységében. Minden helyen, ahol dolgozott, templomokat és egyházi épületeket épített és javított. Ezenkívül lelkigyakorlatokat tartott papoknak és szeminaristáknak a felszentelés elott. Tizenöt éven át volt az Új-Zámky dékánság és öt évig a Malackai dékánság spirituálisa.

1990-ben a pozsonyi Szent Alzbeta-templom (Kék templom) lelkészévé nevezték ki, de az Úr arra hívta, hogy megújítsa szeretett kongregációját, ezért Pozsonyból Marankára ment, és még ugyanebben az évben összehívta a Getsemáni Ács Testvérek Kongregációjának elso generális káptalanját a rendszerváltás után. Ezen a káptalanon választották általános elöljáróvá, és 2008-ig szolgált. Gondoskodott a generális székhelyének Bécsbol Márianosztrára való áthelyezésérol, és neki köszönhetoen a kongregáció gyoztesen vészelte át közel százéves történetének legnehezebb "gethsemani" idoszakát. Vala atya, tele fiatalos lélekkel, a vallásos élet építésének szentelte magát, és képességei révén gondoskodott a kolostorok újjáépítésérol.

P. Vilmos karizmatikus, csodatévo, sok kegyelemmel felruházott ember volt. A kommunizmus által megtizedelt Ácstestvérek Kongregációját feltámasztotta a porból, és buzgósággal szentelte magát a fiatal kamaszoknak. Ezzel párhuzamosan felemelte a Mária-zarándokhelyet, újjáépítette a bazilikát, az egykori várat zarándok- és lelkigyakorlatos házzá alakította át, és gondoskodó és buzgó kezei alatt minden gyarapodott. Felnevelte az ácsok új generációját, és nagyban hozzájárult a kongregáció lengyel tartományának felvirágoztatásához. Élete utolsó hónapjait fájdalmak és szenvedések közepette töltötte, amelyeket engesztelo áldozatként ajánlott fel Urának, akit egész életében tisztelt és imádott a Szentséges Szentségben.

Az Úr legyen mennyei jutalma, és a szomorú Ács Anya fogadják ot oda, ahol az igaz szentek nyugszanak. Drága halottunktól november 13-án, szombaton veszünk végso búcsút a márianosztrai Boldogságos Szuz Mária Születése Bazilikában, a helyi temetoben temetjük majd el a rendtársai mellé.