Duka bíboros nem támogatja az egyházak és a bevásárlóközpontok összehasonlítását

Mint azt a christnet.cz ökumenikus magazinnak adott interjújában mondta, ezek minoségileg két különbözo mennyiségek.

,,Az egyház nem kirakodóvásár, hanem egy bizonyos Kinyilatkoztatásra válaszol. Ezért olyan fontos számunkra, hogy a vallásos élet valamilyen formában megmaradjon, hogy a lelki szolgálatok elérhetoek legyenek" - mondta, hozzátéve, hogy a közös liturgia formája az évszázadok során sokféle formát öltött, és végül minden pap kiválaszthatja azt a formát, amely neki és híveinek a legjobban megfelel.

A bíboros szerint azok, akik szenvedést élnek át, maguk is ki vannak éhezve a válságaikra. "Ezért számunkra az a kérdés, hogy készen állunk-e arra, hogy közel legyünk a szenvedohöz, amikor erre szükség van, és amikor o ezt kéri" - hangsúlyozza Dominic Duka, felidézve egy idézetet Szent János Pál II. "Meg kell állnunk a szenvedő ember mellett, hogy megerosíthessük őt - és ha lehet, vele együtt - a szenvedés minden méltóságát, sot a szenvedés minden magasztosságát." Sokan közülük ekkor jogosan kérdezhetik, hogy "miért", és a bíboros szerint nem adhatunk nekik választ, mert nem tudjuk. "Hozzánk hasonlóan az emberi történelem minden civilizációja kereste a szenvedés eredetét, és mitológiáik, akárcsak a miénk, nem oldottak meg semmit. Ahogy tehát Spidlik bíboros egyszer összefoglalta, az egyetlen helyes hozzáállás a következo: A rossz és a vele járó szenvedés itt van, és kérdezzük meg, mit tegyünk. Az egyetlen esélyünk, hogy ebbol a rosszból valami jót csináljunk. És ezt Isten nélkül nem tudjuk megtenni" - hangsúlyozta a cseh bíboros."

A Kovid-19 elleni tavaszi küzdelemben Csehország a világ élvonalából a világ egyik legrosszabb helyére esett vissza. A bíboros ennek hátterében fáradtságot és türelmetlenséget lát. ,,Nem vesszük észre, hogy most aratjuk le annak a gyümölcsét, amit itt az elmúlt években vetettünk. Anyagiakban feláldoztuk a legértékesebb dolgainkat: szeretteinket, családunkat, és ugyanígy feláldoztuk Istent az életünkben. Itt nem a vallásos élet intenzitására gondolok, amelyet a liturgikus cselekmények számával mérünk, hanem a valódi, oszinte kapcsolatra és a környezetünkkel való törodésre, amelyet Krisztus parancsolatainak tudatosítása ad. Isten a Tízparancsolatban fogalmazta meg mindazt, ami számunkra lényeges, ezért kérdezzük meg magunktól, hogyan állunk ezek megtartásában. Istent felcseréltük haszonra, nem emlékszünk szüleinkre, családjainkat tönkrement házasságok és a gyermekekért való civakodás sújtja, a hazugságról, mint egyes szakmák normájáról, már nem is beszélünk. Ha még Isten évezredeken át kipróbált rendjében sem hiszünk, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy a szakértoinkre sem hallgatunk," - mondta Duka bíboros.

Egyes emberek panaszkodnak a világjárvány idején, hogy több idot kell a szeretteikkel tölteniük, és hogy ez nehéz. "Nagyon jól ismerem ezt a veszélyt, nemcsak a börtönbol, hanem a börtönbol is. Nem a kötöttségi problémák, hanem a puszta hülyeségnek sikerült megtörniet a légkört. Ez az egész járvány egyik olyan aspektusa, amely nem annyira látható, és amelynek következményeit nem annyira ismerjük el, de annál alapvetobb. Kénytelenek vagyunk több idot együtt tölteni, mint amennyit gyakran szeretnénk. De ezt a tényt kihívásként is el kellene tudnunk fogadni: egyrészt, hogy toleráljuk egymást, hogy tiszteljük egymást, hogy mindenkinek megvanek a maga sarka, a maga magánélete. Másrészt éppen azáltal erosíthetjük az egymással való kapcsolatunkat, hogy megértéssel fordulunk egymás felé, és így megtaláljuk az utat egymáshoz. A háztartásainknak nem kell csatatatérré válniuk, amely köré egy koronavírus esetén áthatolhatatlan, szögesdróttal ellátott árkokat építünk" - tette hozzá Duka bíboros.