Charles Lwanga és társai, az ugandai kínzók. A hitért haltak meg

A trnavai érsek Mons. Ján Orosch, mint a Szlovák Püspöki Konferencia Missziói Tanácsának elnöke, köszönetét fejezi ki minden misszionáriusunknak, különösen Afrikában, az ugandai vértanúkról való értékes megemlékezés alkalmából.

"Az apostoli idoktol napjainkig nagyszámú vértanú jelent meg, akik hirdették Jézust és hirdették a Szentlélek erejét. Ma hálával emlékezünk az ugandai passzionisták áldozatára, akiknek Krisztus és Egyháza szeretetérol szóló tanúságtétele méltán jutott el "a világ végére". Emlékezünk az anglikán mártírokra is, akiknek Krisztusért való halála a vértanúság ökumenizmusáról tanúskodik. Mindezek a tanúk a Szentlélek ajándékát fejlesztették ki életükben, és szabadon tanúságot tettek a Jézus Krisztusba vetett hitükrol, akár életük árán is, sokan ilyen fiatalon" - mondta Ferenc pápa 2015 novemberében, az ugandai passzionisták szentté avatásának 50. évfordulóján alkalmából. A szentmisét az ugandai mártíroknak szentelt namugongói nemzeti kegyhelyen celebrálta (2015. november 28.)

"Szent Joseph Mkasa és Charles Lwanga szentekre gondolok, akik, miután mások megtisztelték oket a hitben, tovább akarták adni a kapott ajándékot. És ezt veszélyes idokben tették. Nemcsak az o életük volt veszélyben, hanem a rájuk bízott fiatalabb fiúk élete is. Mivel saját hitüket fejlesztették, és megsokszorozták Isten iránti szeretetüket, nem féltek Krisztust elvinni másoknak, akár az életük árán is. Hitük tanúságtétellé vált. Ma mártírként tiszteljük oket, és példájuk ma is sokakat inspirál a világon. Továbbra is hirdetik Jézus Krisztust és a válság erejét" - mondta Szentatya Ferenc 2015-ben.

"A passzionisták tanúságtétele megmutatja mindazoknak, akik akkor és most is hallották történetüket, hogy a világi feloldódás és a földi hatalom nem hoz tartós örömet és békét. De az Istenhez való huség, a szorgalom, az élet oszintesége és a mások jóléte iránti oszinte aggodalom olyan békét hoz, amelyet a világ nem adhat. Ez nem csökkenti az e világgal való törodésünket, mintha csak az eljövendo életre néznénk. Ellenkezoleg, célt ad az életnek ebben a világban, és lehetové teszi számunkra, hogy segítsünk a rászorulókon, hogy másokkal együtt dolgozzunk a közjóért, és hogy egy igazságosabb társadalmat építsünk, amely gondoskodik az emberi méltóság fejlodésérol anélkül, hogy bárkit is kirekesztene, amely védi az életet, Isten ajándékát, és megorzi a természetet, a teremtés, közös otthonunk szépségét.

Kedves testvéreim, ezt az örökséget kaptátok az ugandai vértanúktól - életeket, amelyeket a Szentlélek ereje fémjelez, életeket, amelyek még most is tanúságot tesznek Jézus Krisztus evangéliumának átalakító erejérol. Ezt az örökséget nem csak úgy sajátítjuk el, hogy csak úgy mellékesen megemlékezünk róla, vagy múzeumban tartjuk, mintha értékes ereklye lenne. Valójában tiszteljük, és így tiszteljük az összes szentet, amikor Krisztusról szóló tanúságtételüket elvisszük otthonainkba és szomszédainkba, munkahelyeinkre és polgári társadalmunkba, akár otthon maradunk, akár a világ legtávolabbi szegleteibe megyünk. Az ugandai vértanúk a Szuzanyával, az Egyház Anyjával együtt járjanak közben értünk, és a Szentlélek gyújtsa meg bennünket az isteni szeretet tüzét' - tette hozzá Ferenc pápa (Forrás: Szlovák RV Szerkesztoség).

Lwanga Károly és társai története

Az akkori Ugandában létezett Buganda királysága, amelyet a fiatal Mwanga király irányított. Az elso katolikus misszionáriusok 1879 júniusában érkeztek ebbe a királyságba Franciaországból. Két évvel korábban, Mwanga apjának, Mtesa királynak a meghívására angol protestáns misszionáriusok érkeztek az országba. A két keresztény egyház között azonban súrlódások kezdtek kialakulni, és 1882-ben a katolikus misszionáriusok úgy látták jónak, hogy egy idore elhagyják a királyságot. A katolikus hit az újonnan megkereszteltek révén tovább terjedt. 1885 júliusában Mwanga király visszahívta a misszionáriusokat. Még pogány alattvalóit is meghívta, hogy vegyék fel a katolikus hitet. Udvarának néhány magas tisztségét és rangját a legjobb katolikusoknak adta. E magas rangú hívok közül ketten lelepleztek egy összeesküvést a király ellen, amelyet Katikiro, a katolikusokat gyulölo kancellár szervezett. A király megbocsátott a katikironak, és hivatalában hagyta. Katikiro lázadni kezdett a katolikusok ellen. Folyamatosan ellenük uszította a királyt, és hamisan vádolta oket. A fiatal, tapasztalatlan királyt ez lenyugözte. Üldözni kezdte oket.

A többi között az is zavarta, hogy alattvalói, akik keresztények voltak, elutasították a homoszexualitást, amit megpróbált rajtuk gyakorolni. Eloször abszolút tilalmat rendelt el a hit elfogadására és megvallására, majd nyíltan üldözni kezdte oket. Néhányukat még saját kezükkel is megölte. A megöltek pontos számát nem ismerjük. Valószínuleg több mint százan lehettek. Huszonkettő közülük ma szentként tisztelnek. Köztük van Joseph Mukasa Balikuddembe, a király egyik legjobb tanácsadója, akit 1885. november 15-én, huszonöt éves korában öltek meg Nakivubónál. A következo évben vértanúságot szenvedett Dionysius Ssebieggwawa (tizenhat éves Pazo), Ponzian Ngondwe (királyi vagy - százharminc éves), Andrew Kaggwa (a király személyi vagységének harmincéves parancsnoka), Athanasius Bazzekuketta (húsz-húsz éves Paza), Matthew Kalemba (több falu ötvenéves fonöke és bíró) és Noah Mwaggali (harmincöt éves). Poväcsine felállította oket, és feldarabolta oket. Mátét megfagyasztották és megölték. Noah-t kutyák tépték darabokra. 1886. május huszonötödikén a király kijelentette, hogy mindenkit megölet, aki ,,imádkozik". Charles Lwanga a prédikátorok képviseloje volt. Amikor észlelte a veszélyt, még aznap este éjszakai imára összpontosította a katekumeneket és híveit. Megvizsgálta és megkeresztelte a katekumeneket. Reggelre a király nagy ítélkezo gyulést hívottössze. Összehívta az összes papot és a királyi orséget. Felszólította oket, hogy lépjenek elo az imádkozók közül. Elsoként Lwanga Károly lépett elore, akit tizenöt prédikátor követett. A király mindannyiukat megkötözte és elvezette. Aggodalomra ad oket, hogy a Namugongóban balra a Namugongóban balra a Kivégzohelyre vigyék oket. Az elítélteket ott kétnapos büntetomunkára ítélték. Néhányukat útközben megölték. Köztük volt a fohóhér fia is. A hóhér rábeszélte, hogy tagadja meg hitét, de hiába. Június 3-án reggel kihozták a foglyokat a namugongói kunyhókból, és egy nagy máglyára tették oket, hogy elégessék. Charles Lwanga volt az elso, akit elégettek. Azt remélték, hogy ezzel megfélemlítik a többieket. Hármuknak - szokás szerint - megkegyelmeztek. Ok szomorúak maradtak. De késobb az volt a feladatuk, hogy tanúságot tegyenek bajtársaik mártíromságáról. Károly után tizenkét másik prédikátort is elégettek. Ok voltak Lukas Banabakinta, Jacob Buzabaliawo, Ambrose Kibuka, Anatol Kriggwajjo, Achilles Kiwanuka, Mbaga Tuzinde, Mukasa Kiriwawanva, Adolf Mukasa Ludigo, Bruno Serankuma, Gyavira, Mugagga és Kizito, aki a legfiatalabb volt, hiszen mindössze tizenhárom éves volt.

Az összesen huszonkét fobol az utolsó, akit kivégeztek, John Mary Muzeyi volt. Ot 1887. január 27-én lefejezték és egy tóba dobták. Lwanga Károlyt a csernosi ifjúság védoszentjévé nyilvánították. Tiszteletükre a fováros, Kampala közelében, Namugongában pompás kegyhelyet építettek, amelynek oltárát VI. Pál pápa 1969. júliusi ugandai látogatásakor szentelték fel. 1979-ben - az egyház századik évfordulóján - már négy és fél millió katolikus élt Ugandában, ami az összlakosság több mint egyharmada.

Forrás: tkkbs.uk (szerkesztve)Megjelenés: tkkbs.uk (szerkesztve)