Az Úr bemutatásának ünnepe - Szenteste

A hamarosan megünneplendo ünnep egy olyan eseményre emlékeztet, amelyet Lukács evangélista ír le (Lk 2:22-30):

"Amikor beteltek a Mózes törvénye szerinti megtisztulásuk napjai, elvitték ot Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, ahogyan meg van írva az Úr törvényében: `Minden múzsák magva, amely az anya méhét megnyitja, az Úrnak szenteltessék', és hogy felajánlják, ahogy az Úr törvénye hirdeti, egy pár teknosbékát vagy két galambot."

A születése utáni 40. napon Mária és József bevitték Jézust a templomba, és Simeon próféta minden nép Megváltójának és a pogányok megvilágosítására szolgáló világosságnak hirdette ot. A nyugati liturgiában ezt az ünnepet az Úr bemutatásának nevezik. A keleti liturgiában ezt az ünnepet Urunk, Istenünk és Megváltónk, Jézus Krisztus bemutatásának ünnepének nevezik. 1969 elott ezt az ünnepet a nyugati egyházban a Boldogságos Szuz Mária bemutatásának Mária-ünnepeként ünnepelték. Az ünnep keletrol származik, ahol a 4. század közepétol február 14-én, azaz 40 nappal az Epifánia (Betlehemi) után 40 nappal ünnepelték. Jeruzsálemben ezen a napon különleges körmeneteket, úgynevezett apante-okat tartottak. Jusztiniánusz császár (527-565) 542-ben vezette be az ünneplését Karihradban, és február 2-ára, 40 nappal az Úr születése utánra tuzte ki.

Karihradból aztán az ünnep gyorsan elterjedt nyugaton. I. Sergius pápa (687-701) elrendelte, hogy ezen a napon ünnepélyes körmeneteket tartsanak, amelyek a Havas Boldogasszony-bazilikához (Santa Maria Maggiore) irányultak. A 8-9. században az ünnep tartalmának hangsúlya fokozatosan Szuz Mária dicsoítése felé tolódott el, és az ünnep máriás jelleget öltött. Az 1969-es új liturgikus naptárban a Praesentatio Domini - az Úr bemutatása - nevet kapta, és visszanyerte krisztológiai jellegét.

Az Úr bemutatásának ünnepe, amelyet a népnyelv Szent Sír ünnepének nevez, a húsvéti gyertya megáldásával függ össze, amelyben a különbözo csapásoktól és életveszélyektol való védelmet látjuk. A gyertyákat minden évben a szentmise kezdetén a püspök vagy a knaz áldja meg. A mennygyertyák megáldásának bevezetését Gelasius pápának tulajdonítják 494-ben. Ez a nap kapcsolódik a megszentelt élet napjához, amikor az Istennek szentelt személyek - vallásosak és egyháziak - megemlékeznek életükről Istennek szentelésérol. Ezen a napon szimbolikusan megújítják a helyi püspök elott fogadalmukat (szegénység, tisztaság és engedelmesség), amellyel elindultak Mesterük és Uruk, Jézus Krisztus követésének útján.

A megszentelt élet napját 1997-ben vezette be János Pál pápa II. O rendelte el, hogy február 2-án, az Úr bemutatásának ünnepén kell ünnepelni. Folytatta a VI. Pál pápa idején megkezdett hagyományt, amikor ezen a napon a Vatikán lévo Szent Péter-bazilikában gyultek össze az egész Rómából érkezo hívek és rendtagok. Ebbol az alkalomból Ferenc pápa azt mondta: "Az Úr bemutatása a templomban az élet teljes átadásának kifejezett ikonja, különös módon azok számára, akik arra kaptak elhívást, hogy az evangélium tanácsait az egyházban és a világban a gyakorlatba ültessék, és így Jézus tulajdonságait - szüzesség, szegénység és engedelmesség - magukévá tegyék."

A pápát három ok motiválta, amiért szükségesnek tartotta a megszentelt élet napjának megünneplését. Az elso ok az, hogy hálát adjon Istennek ezért az életformáért, amely az Egyház számára a legnagyobb értéku ajándék. Az Egyház ugyanis hiszi, hogy nem kis mértékben a megszentelt élet rejtett életébol meríti minden külso muvének hatékonyságát. Az ima és az evangéliumi tanácsok szerinti életáldozat a forrásuk. Az Istennek szentelt élet egy új életrol is tanúságot tesz, amely meghaladja annak a világnak az idejét és terét, amelyben élünk. Azáltal, hogy életüket Istennek adják, a hívok rámutatnak az értékek valóságos létezésére, amelyek, bár a világ látható (fenomenológiai) rendjében még nem láthatóak, egy napon mindenki számára nyilvánvaló valósággá válnak.

A második ok az, hogy a megszentelt életet Isten népe jobban megismerje és értékelje. A megszentelt élet napján a laikus hívek közül sokan összegyulnek a székesegyházban, ahol a hívek és a püspök találkozója zajlik. Ott lehetoségük van arra, hogy meghallgassanak egy prédikációt vagy eloadást a megszentelt életrol, de a hívok személyes tanúságtételét is. Ezt a napot a katolikus média is intenzívebben tárgyalja. Így a hívek újból emlékezhetnek arra, hogy az anyagi gazdagság nem a legfobb érték, sot, még a szegénység is gazdaggá teheti az embert, ha a szegény Krisztussal együtt él. A laikusok elgondolkodhatnak a tisztaság és a huség értékén is, egy olyan világ közepette, amelyben a hutlenség és a durva concupiscencia eltorzítja és tönkreteszi a hozzánk legközelebb állók közötti kapcsolatotokat. Végül a hívek újragondolhatják az engedelmesség erejét, amelyet ma inkább gyengeségnek tartanak. Az engedelmesség és a kölcsönös alávetettség a kapcsolatokban új megvilágításban jelenhet meg számukra - nem a rabszolgaság eszközeként, hanem a harmónia eszközeként. És végül a harmadik ok - ami közvetlenül a megszentelt személyeket érinti: ezen a napon emlékeztessék magukat arra, hogy milyen nagy dolgokat tett az Úr az életükben."