Az új motu proprio megváltoztatja a prekonciliáris liturgia szabályait

A régi liturgiához kötodo csoportok nem zárhatják ki a liturgikus reformot, a II. vatikáni zsinat dekrétumainak és a pápai tanítóhivatal legitimitását.

Ferenc pápa a világ püspökeivel konzultálva úgy döntött, hogy megváltoztatja a misekönyv használatára vonatkozó 1962-es szabályokat, amelyeket elodje, XVI. Benedek két hete "rendkívüli római rítusként" liberalizált. A pápa ma tette közzé a "Traditionis Custodes" motu propriót a római liturgia 1970 elotti használatáról, amelyhez egy levél is tartozik, amelyben megindokolja döntését. Íme a legfontosabbak:

A helyi püspökök hatáskörébe

A felelosség a konciliárus elotti rítus szerinti ünneplés szabályozásáért visszakerül a püspökhöz, az egyházmegyei liturgikus élet moderátorához: "Kizárólagos hatáskörébe tartozik, hogy az 1962-es Missale Romanum használatát az egyházmegyében az Apostoli Szentszék iránymutatásai szerint engedélyezze". A püspöknek biztosítania kell, hogy a már a régi Missale szerint ünneplo csoportok "ne zárják ki a liturgikus reform érvényességét és legitimitását, a II. vatikáni zsinat dekrétumát, a II. Vatikáni Zsinat és a pápai tanítóhivatal."

Még további korlátozások

A régi rítus szerinti szentmiséket többé nem fogják a plébániatemplomokban celebrálni, a templomot és az ünneplés napjait a püspök fogja meghatározni. Az ünneplések 'a helyi nyelven' lesznek, a püspöki konferenciák által jóváhagyott fordítások felhasználásával. A celebránsnak a püspök által felhatalmazott knaznak kell lennie. A püspök feladata annak ellenorzése is, hogy az ünneplést a régi misekönyv szerint célszeru-e megtartani, és ellenorzi annak "tényleges hasznosságát a lelki növekedés szempontjából". Ezért szükséges, hogy a liturgiát vezeto papnak ne csak a liturgia méltó ünneplése legyen szívügye, hanem a hívek lelkipásztori és lelki gondozása is. A püspök 'arra is ügyelni fog, hogy ne engedélyezze új csoportok létrehozását."

A mai motu proprio közzététele után felszentelt papoknak, akik a prekonciliárius misekönyvet kívánják használni, "hivatalos kérelmet kell benyújtaniuk az egyházmegye püspökéhez, aki az engedély megadása elott konzultál az Apostoli Szentszékkel". Akik már használják, azoknak engedélyt kell kérniük az egyházmegyés püspöktol, hogy továbbra is használhassák. A megszentelt élet intézetei és az Apostoli Élet Társaságai, "amelyeket az Ecclesia Dei Pápai Bizottság hozott létre", a Hittani Kongregáció joghatósága alá fognak tartozni. Az Istentiszteleti Kongregáció és a Hittani Kongregáció fogja felügyelni az új rendelkezések betartását."

A pápa kísérolevele a világ püspökeihez

A dokumentum kísérolevelében Ferenc pápa kifejti, hogy az elodei által a régi misekönyv használatára tett engedményeket elsosorban "az a vágy motiválta, hogy elosegítse a Lefebvre püspök által vezetett mozgalom által okozott szakadás leküzdését". A püspökökhöz intézett kérésnek, hogy nagylelkuen fogadják el a hívek "jogos törekvéseit", akik ennek a misszálynak a használatát kérték, "tehát egyházi oka volt, nevezetesen az Egyház egységének helyreállítása". Ferenc megjegyezte, hogy "sokan az Egyházban úgy értelmezték ezt a lehetoséget, hogy szabadon használhatják az V. Szent Pius által kihirdetett Római Misekönyvet, ami a VI. Szent Pál által kihirdetett Római Misekönyvvel való párhuzamos használatához vezetne."

Az engedmények a nézeteltérések kiélezodéséhez vezettek

Papes emlékeztet, hogy XVI. Benedek "Summorum Pontificum" (2007) motu propriójában foglalt döntése mögött "az a meggyozodés állt, hogy egy ilyen intézkedés nem kérdojelezi meg a II. vatikáni zsinat egyik alapveto döntését", a II. Vatikáni Zsinatot, és nem ássa alá annak tekintélyét". Száz évvel ezelott Ratzinger pápa kijelentette, hogy a plébániai közösségek megosztottságától való félelem alaptalan, mert - mint írta - "a római rítus használatának két formája kölcsönösen gazdagíthatja egymást". A Hittani Kongregáció által a püspökök körében nemrégiben végzett felmérés azonban olyan válaszokat hozott, amelyek - ahogy Ferenc írja - "olyan helyzetet tárnak fel, amely aggaszt és nyugtalanít, és megerosít abban, hogy kell avatkoznom", amikor "az egység iránti vágyat figyelmen kívül hagyják", amikor "az egység iránti vágyat figyelmen kívül hagyják", és a nagylelkuen felajánlott engedményeket arra használják fel, hogy "növeljék a távolságokat, kiélezzék a különbségeket és ellentmondásokat teremtsenek, amelyek megsebzik az Egyházat és akadályozzák az útját, így a megosztottság veszélyének teszik ki".

A Zsinat elutasítása a Szentlélek ellen irányul

A pápa levelében kijelentette, hogy elszomorítja a liturgikus ünnepléssel való visszaélés "az egyik és a másik oldalon", de elszomorítja "az 1962-es Missale Romanum instrumentális használata is, amelyet egyre inkább jellemez nemcsak a liturgikus reform, hanem a II. vatikáni zsinat növekvo elutasítása is", valamint "a II. Vatikáni Zsinatot azzal a megalapozatlan és tarthatatlan állítással, hogy az elárulta a hagyományt és az "igaz egyházat"". A zsinat kétségbe vonása - magyarázza Ferenc - "maga az atyák szándékainak kétségbe vonását jelenti, akik az Ökumenikus Zsinaton ünnepélyesen gyakorolták kollegiális hatalmukat cum Petro et sub Petro, és végso soron magának az Egyházat vezeto Szentléleknek a kétségbe vonását".

Frantis végül egy utolsó indokot is hozzátesz a múltbeli engedmények visszavonására vonatkozó döntéséhez: "Sok ember szavaiból és hozzáállásából egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy szoros összefüggés van a II. vatikáni zsinat elotti liturgikus könyvek szerinti ünneplés választása és az Egyház és intézményeinek elutasítása között, annak nevében, amit ok az "igaz Egyháznak" tartanak. Ez a magatartás ellentétes a közösséggel, és állandósítja a megosztásra való törekvést ... Éppen Krisztus teste egységének védelme érdekében vagyok kénytelen visszavonni az elodeim által adott engedélyeket."