Az érsek vasárnapi elmélkedése: "Jézus nem riad vissza az égető kérdésektől

Kedves testvéreim,

Az e vasárnapi evangéliumban azt látjuk, hogy Jézus megígéri, hogy nem veszítjük el a jutalmunkat, még egy jócselekedet apró említéséért sem. Másrészt viszont radikális odaadást követel. Arra hív, hogy jobban szeressük ot, mint a családunkat, jobban, mint a fizikai életünket, és hogy a követés következményeként vállaljuk a válságokat. Ez a radicalis odaadás áldozattal jár.

Az ember hajlandó feláldozni magát azért, amit értékesnek tart. Sokan közülünk emlékezhetnek arra, hogy milyen áldozatba került drága szüleinknek, hogy felneveljék gyermekeiket, hogy minden nap dolgozzanak a család fennmaradásáért, vagy hogy teto legyen a fejük felett. És mennyi áldozatba kerül Isten országának elnyerése? Mennyi áldozatot vagyunk hajlandóak hozni a mennyek országáért? Az igazi mennyország mindent megér, még az életünk feláldozását is."

Jézus mindig nyíltan beszél, nem kerülgeti a problémás témákat, nehogy véletlenül megbántson valakit. Nem riad vissza az égeto témáktól, egyenesen a dolgok gyökeréig megy. Még akkor is, ha ez félreértéseket okoz azoknál, akik félremagyarázzák Isten szándékait, ahogyan azt a szombat, a böjt, a házasság stb. értelmérol szóló vitákban látjuk. Jézus Krisztus beszéde kijózanít bennünket. Méltó vagyok-e Jézushoz? Ha még mindig "két zsámolyon ülök", akkor nem vagyok méltó hozzá. A mennyek országába senki sem jut be véletlenül vagy ismeretség útján, hanem csak az, aki Krisztust követi és belépett az o iskolájába. Az, akit o vezet, és aki elismeri ot élete Vigasztalójának."

Jézus ma is emlékeztet minket: "Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ engem, az nem méltó hozzám."

Jézus ma is emlékeztet minket: "Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ engem, az nem méltó hozzám.""" Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ engem, az nem méltó hozzám. (Mt 10,38) A válság szó alatt bármit elképzelhetünk, ami megzavarja a terveinket, például betegség vagy más probléma. De az ilyen válságokat nem mi választjuk; akkor is jönnek, amikor nem akarjuk. Lehetséges az ilyen válságot jóra is használni, bunbánatként elfogadni, türelmesen elviselni a mindennapok nehézségeit."

A bibliai szóhasználatban a "válságot felvállalni" kifejezés többet jelent, mint elfogadni az élet nem kívánt változásait. Az ember önként választja ezt a válságot. Ez egy olyan döntés, hogy Krisztust követi, és vállalja az ezzel járó következményeket, mint például a nevetségessé válás, a meg nem értés vagy az elítélés... Ez a válság Isten különleges kegyelméhez kapcsolódik, ahogyan Jézus mondja az alkotmányában, a boldogságokban:"Boldogok vagytok, amikor miattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat mondanak rólatok hamisan; örüljetek és vigadjatok, mert boséges jutalmatok van a mennyben.". (Mt 5,11-12) Ez a válság felfoghatatlan belso örömöt hoz, és mély belso békében nyilvánul meg. Ezt tapasztalta meg Pál és Szilász a börtönben, amikor dicsoíto énekeket énekeltek Istennek, annak ellenére, hogy elozoleg megkorbácsolták oket. (vö. ApCsel 16,22-26) A szentek életrajzai is beszélnek errol. Ez Isten kegyelme - nem csak az ember ereje - a kegyelem, amellyel az ember együttmuködik. Az első közülünk lesz egy nagyszerű, hogy úgy döntünk, hogy Krisztust követjük, annak minden következményével együtt.

Bátorítsanak bennünket Szent Péter szavai, amelyeket a velrádi zsinat elotti kihallgatása idején mondott: "Istennek jobban kell engedelmeskedni, mint az embereknek" (ApCsel 5,29). Imáim és könyörgéseim kísérjenek benneteket ebben."

Ján Orosch, trnavai érsek