Az érsek vasárnapi elmélkedése: az üdvösségre szánt időnk korlátozott

Kedves testvéreim, el tudjuk-e képzelni az életet hit nélkül? Manapság sokan gyakran mindent kísérletekkel akarnak bizonyítani vagy ellenorizni. Szent János apostol írja:"Isten szeretet" (1Jn 4,16). De vajon tudjuk-e bizonyítani a szeretet az exakt tudomány módszereivel? Ha valaki úgy gondolja, hogy igen, azt kérdezném: Mi a szeretet súlya, milyen színu, mennyit mér, vagy megkérném, hogy definiálja. A végén mindig egy dolog marad: akár hisszük, akár nem, a szeretet létezik, és létezését senki sem vonja kétségbe, aki megtapasztalta."

Jézus a mai evangéliumban felkészíti a tanítványokat az Atyához való távozására. Mély kapcsolatot ápoltak egymással. Rövid idon belül el kellett válniuk egymástól. Biztosítja oket, hogy helyet készít nekik az Atyja házában, és késobb magához veszi oket. Meghatározta, hogy senki, azaz egyetlen földi ember sem juthat az Atyához, csakis rajta keresztül. A halal után mindannyian szembesülni fogunk Istennel és az o életünkre vonatkozó nézetével, és az egész örökkévalóság az Istennel való személyes találkozáson és a vele való kapcsolatunkon múlik. Vagyis nem néhány száz év, nem is ezer, nem is millió, hanem az egész örökkévalóság. És ki akarná elrontani az egész örökkévalóságot ötven vagy nyolcvan évnyi életért? Egész életünkben erre a Jézussal való személyes találkozásra készülünk, hogy a végén Szent Pállal együtt mondhassuk: A jó harcot megharcoltam, a versenyt befejeztem, a hitet megtartottam (2Tim 4,7).

És ki számunkra Jézus Krisztus? O mondja magáról: "Én vagyok az út, az igazság és az élet" (Jn 14,6). Ezért aki oszintén éhezik az igazságra, az Krisztusra éhezik, és meg is találja ot. Aki az életet védi a fogantatástól a természetes halálig, az magát Krisztust szolgálja. És mi az út? Az Apostolok Cselekedeteiben az áll, hogy Saul el akarta pusztítani ennek az útnak a követoit, vagyis az osegyházat, a keresztényeket (vö. ApCsel 9,3). Emberileg nézve Jézus földi útja a tanítványok szempontjából kudarccal végzodött. Az o igazsága hazugságoknak, manipulációknak és hamis tanúzásnak esett áldozatul. Azt állította, hogy o az élet, de néhány nappal késobb válságban meghalt. Lehetséges, hogy nem vagyok ártatlan? Ez egy nagy dolog? Nem akarsz visszamenni a kezdetekhez, vagy nem akarsz ide visszajönni, ha már nem úgy voltál, mint a múltban? Megmaradok-e hívonek? Bízom-e majd Jézusban?

Egy házban tuz ütött ki. Egy apának, egy anyának és a fiuknak sikerült együtt kifutniuk. Odaérve felfedezték, hogy legkisebb gyermekük, egy kislányuk valahol odabent maradt. A lángok miatt lehetetlen volt megkeresni ot. Így az apa kiabálta a lány nevét, aki a padlásról kiáltott nekik. Csak úgy tudták megmenteni, hogy kiugrottak. Az apja erre biztatta, de a lány félt, mert az ablakon kívül csak sötétséget és füstöt látott. Tény, hogy a Bizottság úgy döntött, hogy ezt továbbviszi, és ez nem csak baja. Ezt akarom mondani? Ennek a történetnek van vége, de szándékosan nem írom le, mert ez mindannyiunk hitének története.

Hiszünk-e Jézusnak vagy sem? O nem hagyja abba a bátorítást, csak az idonk, hogy megmeneküljünk, korlátozott. Fejezzük ki Istennek minden nap, minden reggel, még személyes válságunk alatt is, hogy bízom benned, hiszek benned, és szeretlek. Szilárd hitet és keresztény reményt kívánva küld Orosch János trnavai érsek.