Érseki vasárnapi elmélkedés: a jónak csak egy arca van...

Kedves testvéreim, itt az ünnepek és szabadságok ideje. Sokan a hegyekbe látogatnak, mások a vízparton szeretnek pihenni. Sok mindent megcsodálhatunk a természetben, különösen, ha az még érintetlen. Szent Pál a rómaiakhoz írt levelében azt írja, hogy Istent a teremtés muveirol ismerhetjük meg (vö. Róm 1,19-20). Sot, azt, aki a világmindenséget tervezte, és akiben mi olyan kicsik vagyunk a természet nagysága elott, úgy szólíthatjuk meg, hogy "Abba, Atyám". A keresztség által gyermekeivé fogadott minket; többé nem vagyunk a bun rabszolgái, hanem szeretett fiai és leányai (vö. Róm 8,15-16).

A mai elso intelemben Isten mint Atya szól Salamonhoz: "Kérj, amit adok neked!". (1Kor 3:5) Ha kapnánk egy ilyen ajánlatot, mit választanánk? A lényeg, hogy helyesen válasszunk, és ne úgy végezzük, mint a halász az aranyhalas mesében. Isten, akihez minden tartozik, valóban a középpontban van, és Salamon válasza útmutatást ad nekünk, hogy mi az Isten ajándéka, ami a legfontosabb. Salamon a bölcsességet választotta a jó és a rossz megkülönböztetésének képességével. Az evangéliumban Jézus elrejtett kincsrol és drága gyöngyrol beszél (vö. Mt 13,44-46). Akik felfedezik, hajlandóak elmenni és eladni mindenüket, amijük van, és megvenni a kincsesládát vagy a nagy értéku gyöngyöt. Ilyen nagy értéke van a jó és a rossz megkülönböztetésének ajándékának. Hiszen még a költo is ezt mondja:

"Ki vagyok én, Uram?
Gyöngyvadász akarok lenni.
Egyetlen egy van a tulajdonomban,
egy kagylóban elrejtve a tenger fenekén.
Újra és újra lemerülök
A sial Babilon felszíne alatt.
Hallgass, hivatásom,
napi munkám.
A szerény tenger még mindig a fenekére hív,
az óceán mélyére.
Ezben rejtozik merülésem titka."

Egy olyan korban élünk, amikor a normálisat abnormálisnak állítják be, és ami abnormális, azt normálisnak magasztalják. A rosszat és a jót relativizálják és összemossák, mint egykor az osi pogány kultúrában. Korinthoszban például volt egy templom, amelyet Artemisz istennonek szenteltek, és - ahogy az ókori történetíró, Sztrabón írta - több mint ezer templomi prostituált volt. Ennek az istenségnek az imádatát illetlen cselekedetekkel végezték. Bacchus isten (görögül Dionüszosz) imádatát borivással gyakorolták. Molochot kisgyermekek megölésével imádták, amint azt a karthágói régészeti ásatások is megerosítették. Akik ilyen pogány kultuszokat gyakoroltak, azt hitték, hogy ez így van rendjén. Ma ezek a kultuszok modern csavarral rendelkeznek, de ahogy II. János Pál pápa is megállapította, ugyanaz a közös nevezojük - ez a halál kultúrája. Ez egy jövo nélküli kultúra, a fogyasztás és a modern rabszolgaság kultúrája.

Jézus ajánlata a következo: Én vagyok az út - így a vele való együttélésnek van értelme és jó irányba vezet. Én vagyok az igazság - a jónak csak egy arca van, a rossznak sok. Jézus az élet - mert Isten az élok és nem a holtak Istene (vö. Mk 12,27), és azért jött, hogy életünk legyen, ne háború, és hogy életünk legyen boségben (vö. Jn 10,14).

A jó és a rossz meghatározásának hatalma a Teremtoé. Ádám és Éva abba az illúzióba esett, hogy hatalmukban áll meghatározni, mi a jó és mi a rossz. Nuz és mi tudjuk, hogy mi lett a vége. Csak azzal dolgozhatunk, amit a Teremto adott nekünk, ezért illúzió, ha a világot más természeti és erkölcsi elvek alapján teremtjük, mint amit a teremtéstol kaptunk. Isten Igéje ma azt az egyedülálló ajándékot kínálja nekünk, hogy megkülönböztessük az igazságot a hamisságtól, a jót a rossztól, a valóságot az illúziótól. It is a bölcsesség ajándéka, és az Úr készségesen felajánlja azt azoknak, akik vágynak rá, és hajlandóak mindent feláldozni, hogy megszerezzék. Imáim és könyörgéseim kísérjenek benneteket a jó megkülönböztetésben."

Ján Orosch, trnavai érsek