Az érsek vasárnapi elmélkedése: a feltámadáshoz a válságokon keresztül vezet az út

Kedves testvéreim, a mai események keresztény hitünk egyik alappillére. Maga Szent Pál írja, hogy "ha Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk és hiábavaló a ti hitetek is" (1Kor 15,14) és "mi vagyunk a legszerencsétlenebbek minden ember közül" (1Kor 15,19).

De ha Krisztus érezte, akkor minden szenvedése értelmet nyer, és minden, amit tett és tanított, megbízható módszerré válik számunkra, hogy jól és helyesen éljünk, hogy üdvözülhessünk. Mindent, amit Jézus Krisztus tett, nem önmagáért tette, hanem a mi üdvösségünkért. Meghalt értünk, de fel is támadt értünk. A feltámadáshoz a halálon keresztül vezet az út. Csak a leghuségesebbek maradnak a válság alatt. Ezt a valóságot mindenki megtapasztalja legalább egyszer az életében. Vágyunk arra, hogy utazhassunk, hogy pénzünk legyen, hogy valamit elérjünk, hogy jól érezzük magunkat. És mi van, ha tervváltozás jön közbe? Nincs olyan, hogy betegség, baleset, munkahely elvesztése, átverés vagy más életesemény. Az imént beszéltél az utunkat, a törekvéseinket? Maradt még valami számunkra? Emberi szemszögbol nézve Jézus számára minden összeomlott, még a sajátjai is kiátkozták ot. Az ember elveszítheti a vagyonát, a pénzét, akár a szabadságát is. Csak akkor éli túl a válság nyomását, ha nem veszíti el a hitét, mint Mária."

Mária úgy vélte, hogy ami a Golgotán történik, annak van valami rejtett jelentése. Nem értette, de hitt abban, hogy Isten irányít. Ilyen körülmények között az érzések nem muködnek megfeleloen, fájnak, de a hit valami mélyebb dolog. A szív mélyén békesség van, hogy Isten kezében van a dolog, és jó lesz, még akkor is, ha az érzékek másképp érzékelik. Nem hiszünk a sorsban, de hiszünk Isten üdvtervében, ahogyan Jézus mondta az emmauszi tanítványoknak: ,...Nem kellett volna a Messiásnak mindezt elszenvednie, és így bemenni az o dicsoségébe?". (Lukács 24:26).

A feltámadásig az ember a válságokon keresztül megy. Meg akarjuk-e tapasztalni a feltámadás örömét? Isten képes átalakítani az életünket. Ezért fogok hagynunk a való ellenállást. Megtapasztaljuk, hogy Krisztus már annyiszor segített rajtunk, annyiszor megbocsátott nekünk. És van egy nagy elonyünk, mégpedig az, hogy O már kitaposta életünk útját. Követjük ot és együtt. Még ha minden kudarcot vall is, és mindenki elhagy minket, akkor sem leszünk soha teljesen egyedül. Megtaláljuk Krisztust még a kárhoztatásunkban, az önzésünkben, a bukásainkban, a bánatunkban is, amikor nincs, aki vigasztaljon, amikor megfosztanak az utunktól, amikor feleslegesek vagyunk mások számára... O legyozte a halált, ezért a Krisztussal való találkozás mindig megnyitja számunkra a feltámadásunkat. Megbocsátás, kiengesztelodés, új remény, belso öröm a kedvezotlen külso körülmények ellenére (vö. Hab 3,17-19) - ezek mind a feltámadás jelei. Még a tékozló fiú is halott volt, és életre kelt (Lk 15,24).

Kívánom mindnyájatoknak, hogy higgyetek abban, hogy az Úr velünk van, és hogy ez a legfontosabb, nem a dolgok; új reményt és életkedvet. Az Úr az o Lelke által árasszon ki kegyelmet rátok, hogy a megromlott vagy elveszett kapcsolatok helyreálljanak. Ami lehetetlen az emberek számára, az még nem lehetetlen Isten számára.

Ms. Ján Orosch, trnavai érsek.