Az általános audiencia során a Szentatya megosztotta szlovákiai tapasztalatait.

Az útjáról úgy beszélt, mint az imádat és az imádság lelki zarándoklatáról. Kiemelte a hit gyökereit az isteni liturgiában, amelyek még mindig élnek, de ki vannak téve a szekularizáció és a fogyasztói társadalom növekedésének."

"Ez az imádság zarándoklata volt, zarándoklat a hit gyökereihez és a remény zarándoklata mindenki számára" mondta a Szentatya a jelenlévo szlovák zarándokoknak. Megemlítette a hit tanúinak több személyiségét, és hangsúlyozta az emlékezet ápolását és a kölcsönös megbékélést. Európa - mondta - és a gyökereiben kell elmélyülnie, nem pedig az ideológiai gyarmatosítás terjedésében. A VI. Pál Aulát megtölto hívekhez intézett beszédében Ferenc pápa felidézte a budapesti "Statio Orbis" eucharisztikus ünneplését és a Mária-tisztelet számos pillanatát Sastinban, a görögkatolikus liturgia ünneplését Presovban, a fiatalokkal való találkozást Kassán, valamint a pozsonyi zsidó közösséget. Nagyra értékelte a szaléziak munkáját a romák között, és felkérte a jelenlévoket, hogy tapsolják meg Teréz anya novéreit, akiknek önzetlen szolgálatáról személyesen is tanúja volt a pozsonyi Petrzalkában. Végezetül imára hívott, hogy az apostoli út során elvetett magok hozzák meg gyümölcsüket. Az audiencián jelen volt 150 szlovákiai zarándok is, a Szlovák Köztársaság Fegyveres Erok és Fegyveres Erok Ordinariátusának 15. Országos Zarándoklatának résztvevői. A Szentatya külön köszöntötte oket:

"Szívbol üdvözlöm a szlovák híveket. Külön üdvözlöm a Szlovák Köztársaság Fegyveres Erok és Fegyveres Erok Ordinariátusának tizenötödik zarándoklatának résztvevoit. Kedves testvéreim, egy hete fejeztem be budapesti és szlovákiai apostoli utamat. Nincs olyan, hogy hit gyökereihez és a remény zarándoklata mindenki számára. Ezen utazás után egy nagy 'köszönet' van a szívemben. Köszönet a püspököknek és a civil hatóságoknak, köszönet a szervezésben közremuködöknek, köszönet mindazoknak, akik imádkoztak. Szeretném emlékeztetni Önöket, hogy a múlt varázsa még mindig nagyon is benne van a levegőben. Köszönöm!"

A Szentatya teljes beszéde

Fivéreim és novéreim, jó napot kívánok!

A mai napon a budapesti és szlovákiai apostoli útról szeretnék beszélni Önöknek, amely éppen egy hete, szerdán ért véget. Így foglalnám össze: az imádság zarándoklata volt, zarándoklat a gyökerekhez, a remény zarándoklata. Imádság, gyökerek és remény.

Az elso állomás Budapest volt, ahol a világjárvány miatt pontosan egy évvel elhalasztottottott Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záró szentmiséjét tartották. Ezen az ünnepségen nagy volt a részvételi arány. Isten szent népe az Úr napján az Eucharisztia misztériuma elott gyult össze, amely által folyamatosan születik és megújul. Átölelte az oltár elott álló feszületet, amely az Eucharisztia által jelzett irányba mutatott, vagyis az alázatos és szeplotelen szeretet, a mindenki iránti nagylelku és tiszteletteljes szeret útjára, a hit útjára, amely megtisztít a világiasságtól és a lényeghez vezet. Ez a hit mindig megtisztít bennünket és eltávolít a világiasságtól, amely mindannyiunkat elpusztít: ez a méhnyak az, amely belülrol pusztít bennünket."

Az imazarándoklat Szlovákiában a Hétfájdalmú Szuzanya ünnepén ért véget. Ott is, Sastinban, a Hétfájdalmú Szuzanya kegyhelyén nagyszámú fiú és leánygyermek érkezett az édesanya ünnepére, amely egyben nemzeti vallási ünnep is. Zarándoklatom tehát egy imádságos zarándoklat volt Európa szívében, amely imádsággal kezdodött és népi áhítattal végzodött. Imádkozni, mert mindenekelott erre hivatott Isten népe: imádkozni, imádkozni, járni, vándorolni, bunbánatot tartani, és mindezekben érezni a békét és az örömöt, amelyet az Úr ad nekünk. Az életünknek ilyennek kell lennie: imádkozni, imádkozni, járni, vándorolni, bunbánatot tartani. Az európa kontinens mostanra a Kelet-Európai Unió - például: a Kelet-Európai Unió - egy fogyasztás és egy "gozeivel", egy "gozeivel", amelyet az egyiptomi kormány hozott létre - most egy egyiptomi dolog, egy valóságos - egy régi és az új ideológiák keveredésének gyümölcse. És ez eltávolít bennünket az Úrral való bensoséges barátságtól, az Istennel való bensoséges barátságtól. A gyógyító válasz még ebben az összefüggésben is az imádságból, a tanúságtételbol és az alázatos szeretetetbol fakad. Az alázatos szeretet, amely szolgál. Térjünk vissza ehhez a gondolathoz: a kereszténynek meg kell alázkodnia.

Az Isten szent népével való találkozásomban láttam ezt. Mit láttam? Egy hívo népet, amely ateista üldöztetést szenvedett. Láttam ezt zsidó testvéreink arcán is, akikkel együtt emlékeztünk meg a Soáról (holokausztról). Mert emlékezés nélkül nincs ima. Imádság emlékezés nélkül nem létezik. Még mindig ott van? Azt, hogy amikor imádkozunk, emlékeznünk kell a saját életünkre, nemzetünk életére, annak a sok embernek az életére, akik közösséggé tesznek minket a városban, a nemzetben, amit a történelem... Az egyik szlovák püspök - o egy idos ember - azt mondta nekem, amikor fogadott: "A villanydrótot azért csináltam, hogy elrejtozzek a kommunisták elol". O nagyszeru: a diktatúra idején, az üldözés idején ez a püspök villanypásztor volt. Akkor titokban végezte a lovagi "mesterségét", és senki sem tudott róla. Így van ez az általánosözés alatt is... Ne feledjétek: emlékezet nélkül nincs ima. Imádság, a saját életünk, a nemzetünk életének, a történelemnek az emlékezete... Emlékezzetek és emlékezzetek. Ez hasznunkra válik és segít bennünket az imádkozásban.

2. A második szempont: ez az utazás zarándoklat volt a gyökerekhez. A püspökvizsgálatvéreimmel való találkozás során, mind Budapesten, mind Pozsonyban, személyesen érinthettem meg a hit és a keresztény élet e gyökereinek hálás emlékét, amelyek a hit olyan vértanúinak súlyos példájában élnek, mint Mindszenty és Korec bíboros, vagy Boldog Pavel Peter Gojdic püspök. Ezek a gyökerek mélyre nyúlnak vissza, egészen a IX. századig, a szent testvérek, Cirill és Metód evangelizáló munkájáig, akik ezt az utat végigkísérték, állandóan jelen voltak. Ezeknek a gyökereknek az erejét éreztem, amikor Presovban a Szent Krisztián ünnepén bizánci rítusú isteni liturgiát celebráltam. Az énekekben éreztem, hogy megmozdul a hitért oly sok szenvedés által megkeményített szent hívo nép szíve.

Már többször hangsúlyoztam, hogy ezek a gyökerek még mindig élnek, tele vannak azzal az életadó nedvvel, ami a Szentlélek, és hogy ekként kell oket megorizni: no museumi kiállítási tárgyként, no ideologizálva és kihasználva a presztízs és a hatalom érdekében, egy zárt identitás megszilárdítása érdekében. Nem. Nem csak arról van szó, hogy sterilizálnak és újra sterilizálnak bennünket! Számunkra Cirill és Metód nem emlékezetes alakok, hanem utánozandó modellek, tanítók, akiktol mindig tanulhatjuk az evangelizáció szellemét és módját, az Európai Unió atyáira, ahogyan ok megálmodták, nem mint egy divatos ideológiai gyarmatosítás terjesztésésének ügynökségére, nem, hanem ahogyan ok megálmodták.

Az így értett és szott gyökerek a jövo garanciája: belolük nonek ki a remény suru ágai. Nekünk is vannak gyökereink: mindannyiunknak vannak gyökerei. Emlékszünk-e a gyökereinkre? Apáinkra, nagyszüleinkre? És kötodünk-e a nagyszülokhöz, akik kincset jelentenek? "Tudjátok, ok már öregek...". Nem, nem: ok adják neked azt a nedvet, oda kell menned hozzájuk, és el kell venned azt a nedvet, hogy növekedj és folytasd. Nem azt mondjuk: "Menj és bújj el a gyökerek közé". Ezt ne felejtsétek el. És megismétlem nektek, amit már annyiszor mondtam, azt a nagyon szép verset: "Minden, ami a fa koronájában van, abból származik, ami a föld alatt van. Annyira tudtok növekedni, amennyire a gyökerekkel vagytok összekapcsolódva: onnan jön az ero hozzátok. Ha levágod a gyökereket, az összes új, új ideológiát, az nem visz sehova, nem növeszt: rosszul végzed."

3. A harmadik szempont ezen az úton a remény rabsága volt. Imádság, gyökerek és remény, ez a három krty. Annyi reményt láttam a fiatalok szemében azon a felejthetetlen találkozón a kassai stadionban. Örömmel mondhatom, hogy a fiatal pár és a gyermeket pár még mindig ott van. És elgondolkodtam a demográfiai télen, amelyet most élünk át, és azon, hogy a fiatal párok és a gyerek virágoznak ezekben az országokban: ez a remény jele. Különösen a világjárvány idején az ünneplésnek ez a pillanata eros és bátorító jel volt, a sok fiatal pár és gyermekeik jelenlétének is köszönhetoen. Hasonlóan eroteljes és prófétai Boldog Anna Kolesárová, a szlovák lány tanúsága, aki az élete árán is megvédte méltóságát az eroszakkal szemben: ez a tanúságtétel sajnos aktuálisabb, mint valaha, mert a nok elleni eroszak mindenütt nyílt seb.

A reményt sok emberben láttam, akik csendben gondoskodnak szeretteikrol. Az Isteni Szeret Misszionáriusaira gondolok a pozsonyi Betlehemi Központból, csodálatos kis novérekre, akik befogadják a társadalom kitaszítottjait: imádkoznak és szolgálnak, imádkoznak és segítenek. Imádkoznak és segítenek tettetés nélkül. Ok, nem csak egy civilizáció és egy hosnoi. Szeretném, ha mindannyian kifejeznénk hálánkat Teréz anyának és ezeknek a novéreknek: mindannyian együtt, egy csapot ezeknek a nagyszeru novéreknek! Ezek az apácák befogadják a hajléktalanokat.

A roma közösségre gondolok, és mindazokra, akik velük együtt a testvériség és a befogadás útját járják. Megható volt együtt ünnepelni a roma közösséggel: egy egyszeru ünnep, amelyet áthat az evangélium. A romák a mi testvéreink: be kell fogadnunk oket, közel kell kerülnünk hozzájuk, ahogyan azt a kozicei szalézi atyák teszik, akik nagyon közel állnak a romákhoz.

Kedves testvéreim, ez a remény, az evangélium reménye, amelyet utazásom során láthattam, csak akkor válik valósággá, csak akkor lesz konkrét, ha egy másik szóval párosul: együtt. A remény soha nem csal, de soha nem megy egyedül: együtt. Budapest és Szlovákiában együtt voltunk a katolikus egyház különbözo rítusaival, együtt más keresztény felekezetek testvéreivel, együtt zsidó testvéreinkkel, együtt más vallások híveivel, együtt a leggyengébbekkel. Ez az út, mert a jövo akkor lesz reményteli, ha együtt, nem egyedül: ez a fontos."

És ezután az út után egy nagy "köszönöm" cseng a szívemben. Köszönöm a püspököknek, köszönöm a civil hatóságoknak, köszönöm Magyarország és Szlovákia elnökének, köszönöm a szervezésben közremuködöknek, köszönöm a sok önkéntesnek, köszönöm mindazoknak, akik imádkoztak. Szeretném azonban elmondani, hogy a mágia, ami a múltban előtérbe került, nagyon erős volt. Imádkozzunk ezért. Köszönjük.