A trnavai Szűzanyát keleten Obisovská-nak hívják.

Az Ábrahám - sok nép atyja - egy új emberiség reménysége témában tartott homíliájában Tamás Allan, a Kassai Központi Dékáni Hivatal esperese szólt a hívekhez. A homília elején felidézte a Mária-kapcsolatot hazánk nyugati és keleti része között.

A Nagyboldogasszony tisztelete eros visszhangra talált Szlovákia keleti részén is. A trnavai Szuzanya képének másolatát jezsuita szerzetesek, professzorok hozták Kassára, akik a 18. század elso felében a trnavai egyetemen tanítottak, majd késobb meghívást kaptak, hogy tudományos tevékenységüket a kassai egyetemen fejlesszék. Természetes, hogy Kassára is magukkal hoztak egy sajátos Mária-imádatot és egy kedvenc trnavai Szuz Mária-képet.

A jezsuita rend 1773-as feloszlatása után ezt a képet késobb Obisovce-ba vitték, ahol számos természetfeletti jellegu eseményrol és a helyi lakosok 1831-es kolerajárványtól való megóvásáról vált híressé. Így kötötte össze a trnavai Mennyei Édesanya Szlovákiánk nyugati és keleti részét. Mi itt Obisovcén több mint 250 éve tiszteljük ot minden évben október elso vasárnapján, mint a Rózsafüzér Királynojét. Annyira a szívünkhöz nott, hogy a miénknek tekintjük. Ezért hívjuk ot Obisovskának. A trnavai Szuzanya elvándorolt hozzánk keletre, hogy megerosítse hitünket.

Keletrol, Kassáról hozom üdvözletemet, Bernard érsek atya, Marek segédpüspök, minden hívo üdvözletét, zarándokként jövök ide, a trnavai Szuzanya kegyképéhez. És egyúttal oszintén köszönöm neked, József dékán úr, hogy meghívtál erre a novénára. Mai témánk éppen Ábrahám dédapánk, mint sok nép atyja és az új emberiség reménysége.

Az isteni szó, amelyet az imént tanultunk a Mózes elso könyvébol, bemutatja nekünk Ábrámot, akinek 99 éves korában megjelent az Úr, és azt mondta neki, hogy feleségétol, Szarai-tól fiút fog neki adni. Ekkor a fia, Izmael már tizenhárom éves volt. Itt Ábrám arcra borult és nevetett. Azt gondolta magában: Születhet-e fiú százévesnek? Vagy tud-e Sára, egy kilencvenéves asszony még szülni? Szent Efrém szerint Ábrahám nevetése nem az Istenbe vetett hitetlenséget fejezi ki, hanem az örömöt és a nagy aggodalmat a hamarosan bekövetkezo események miatt.

Az Izsák nevet kapta. Ábrahám nevetése tükrözodik a leendo utód nevében. Izsák nevetést jelent. Ugyanakkor Isten az Ábrám nevet, amely azt jelenti, hogy az atya felmagasztaltatik, Ábrahámra változtatja, amely azt jelenti, hogy sokak atyja. Ábrahám így valóban sok nemzet atyja lett. Sárával nemzette Israel nemzetét, az izmaelita Hágárral, Keturával, aki Sára halála után a felesége volt, nemzette Edom és Midián leszármazottait. Szíriai értelemben mi, keresztények Ábrahám szellemi leszármazottai vagyunk."

Amint tehát a mai szentírásban halljuk, Isten a Szárai nevet, ami azt jelenti: úrnom, királynom, megváltoztatja a Sára névre, ami azt jelenti: úrnom, királynom. Izsák születésének ígéretével Ábrahám azt a parancsot kapja, hogy végezze el a körülmetélést magán és minden férfi leszármazottján. A zsidók számára a gyermek születése utáni nyolcadik napon végzett körülmetélés az Isten és az ember közötti szövetség jele. A keresztények számára a körülmetélés megfeleloje a keresztségnek."

A János evangéliuma alapján, amelyet megizzasztottunk, Jézus azt válaszolja a zsidóknak, akik azt mondják magukról, hogy az o atyjuk Ábrahám, hogy ha Ábrahám gyermekei lennétek, akkor Ábrahám cselekedeteit cselekednétek. Ábrahám cselekedetei alatt itt Ábrahám Isten akarata iránti példamutató engedelmességét értik. Ábrahám, leszármazottaitól eltéroen, soha nem cselekedett Isten kinyilatkoztatásával szemben semmiféle dacos cselekedetet."

Lássuk ezen a ponton közelebbrol Ábrahám hitét. Ábrahám hittel találkozott Istennel. A láthatatlannal, a mindenhatóval, a Magasságbeli. Az örökkévalóság és a mulandóság, a végtelenség és a végesség, Isten és az ember találkozása. Isten beavatkozott az életébe, abba, ami a legkedvesebb neki, ami a legközelebb áll hozzá, ami tulajdonképpen az életét alkotja. A követelo Isten arra kéri ot, hogy hittel teljesen adja át magát neki. Maga a felszólítás az emberi logika szerint természetellenes, érthetetlen: elhagyni mindent, a drága sarkát, amit minden emberhez hasonlóan a szívén viselt, és kilépni a bizonytalanságba, a veszélybe, a halálba, csak a hitre támaszkodva, az Isten által adott ígéret reményében.

De Ábrahám készségesen elfogadja a meghívást. Nem lép túl természetes ösztönén, értelmén és logikáján, túl azon, amit felfoghatunk és amit megérthetünk. Hanem követi az ismeretlen Isten hangját, és olyan utakat jár be, amelyek gyakran nagyon furcsák, titokzatosak, rettenetesek, sok lemondást, áldozatot és erofeszítést igényelnek. Ábrahám mégis engedelmes hittel követi az ismeretlen hangját, teljesen átadja magát neki, minden remény ellenére hisz a reményben, mert Isten szeretet, és ez nem okozhat csalódást. Ezért válik o üzenetté, eszmévé, útjelzové és a hit atyjává."

Milyen mély szavakat ír XVI. Benedek éppen ebben az összefüggésben. A hit a paradoxonok útján vezeti Ábrahámot. Áldott lesz, de az áldás külso jelei nélkül. Elfogadja az ígéretet, hogy belole egy nagy nemzet származik majd. De ez Sárán keresztül fog megtörténni, akinek az életét a meddoség jellemzi. Eléri az új hazát, de ott idegenként kell majd élnie, és egyetlen tulajdona egy darab föld lesz, amelybe Sárát eltemeti. Ábrahám azért áldott, mert hitében felismeri Isten áldását, amely túlmutat minden látszaton, bízik Isten jelenlétében, még akkor is, amikor útjai titokzatosnak tunnek."

Es XVI. Benedek pápa emeritus így folytatja: mit jelent ez számunkra? Amikor megerosítjük: hiszek Istenben - azt mondjuk, mint Ábrahám: Rád bízom magam, bízom benned, Uram. Nem úgy, mint valaki, akihez csak a bajban fordulunk, vagy akinek egy pillanatot adunk a napunkból vagy a hetünkbol. Azt mondani, hogy bízom Istenben, azt jelenti, hogy életünket rá alapozzuk, hogy az o szava vezéreljen minden egyes napunkat anélkül, hogy attól félnénk, hogy elveszítünk valamit magunkból. Értjük már, mit jelent Ábrahám hite? Mit jelent számunkra, hogy az összetartozás örökösei legyünk?