A trnavai érsek lelkipásztori levele Mons. Ján Orosch a 2026-os böjti időszak kezdetére

Kedves testvéreim, a liturgikus év során Jézus Krisztus életének titkait éljük át, amelyek a bűn és a halál felett aratott győzelmének ünneplésében csúcsosodnak ki.

És így ,,ma elindulunk a nagyböjti úton... ennek az időszaknak a küszöbén állunk, amely megtérésre hív minket." (XVI. Benedek, homília hamvazószerdán, 2006. március 1.). Nursiai Szent Benedek a nagyböjti időszakot "a lélek tavaszának" nevezi (vö. Szent Benedek, Regula, 49. k.) Igen, néhány nappal ezelőtt ünnepeltük a hamvazószerdát, amely negyven napos útra indított bennünket, amely nem a pusztulás porának, hanem a feltámadás reményének szagát árasztja.

"A nagyböjt nem valamilyen külső kényszer, hanem a létünk lényegéhez való örömteli visszatérés ideje."

A mai nagyböjt első vasárnapjának evangéliuma zarándokútra visz minket. Máté evangélista azt írja, hogy "a Lélek kivezette Jézust a pusztába, hogy megkísértesse az ördög". (Mt 4,1) Akik jártak már a sivatagban, saját szemükkel láthatták, hogy ez egy olyan terület, amely rendkívüli nedvességhiánytól szenved. Képletesen szólva azt mondhatjuk, hogy a sivatag az üresség szinonimája. A bibliai értelmezésben a sivatag nemcsak az üresség, hanem mindenekelőtt az igazság helye. Ahol megszűnik a világ zaja, és ahol az ember egyedül marad önmagával és Istennel, ott a szív legmélyebb érzelmei és gyengeségei kerülnek a felszínre."

Szent Ágoston mondja Jézus megkísértésének erről a pillanatáról: "Krisztus megkísértetett, hogy ne győzzön le benne téged a kísértés." (Szent Ágoston, Enarrationes in Psalmos, Zalm 61, 3) Jézus nem úgy megy a pusztába, mint akinek tisztulásra van szüksége, hanem mint a mi Megváltónk, hogy legyőzze helyettünk az ellenséget ott, ahol mi többször is kudarcot vallunk. Kalkuttai Szent Teréz anya ehhez hozzáteszi: "Isten hűségre hív minket, nem pedig sikerre". A remeteség lehet az a hely, ahol ez a hűség a csendben próbára tehető. (vö. Kalkuttai Szent Teréz anya, Gondolatok és idézetek)

"E negyvennapos böjti zarándoklatunk során arra kapunk meghívást, hogy Isten szemével nézzük a sivatagot, ahol nem csupán egy barátságtalan hely, hanem a csend királyi csarnoka, ahol a világ megtévesztő zaja elhallgat, hogy Isten megszólalhasson."

Amikor Jézus befejezte negyvennapos böjtjét a pusztában, természetesen legyengült. És ezt a helyzetet használta ki az ördög, hogy ezekben a pillanatokban három finom módon támadja őt. Megváltónkat nem lehetett megtörni, és így példát mutatott nekünk, hogyan kell ma is megfelelnünk a hasonló kihívásoknak."

Az első támadás, amellyel az ördög le akar igázni minket, a "sakk-matt"kísérlet: "Mondd: "Legyenek ezek a kövek kenyérré."" (Mt 4,3) Ez egy kísérlet arra, hogy lealacsonyítson minket arra, hogy csak az anyagi szükségleteink kielégítésére éljünk. Jézus válasza: "Az ember nem csak kenyérrel él" (Mt 4,4) arra emlékeztet bennünket, hogy semmilyen árucikk nem elégíti ki szívünk éhségét. Bár az ember a szabadságra van hivatva, II. János Pál pápa figyelmeztetett bennünket ezzel kapcsolatban: "A szabadság igazság nélkül önkényességgé válik, és végül aláveti magát a hatalomnak és a rabszolgaságnak". (II. Szent János Pál, Centesimus annus enciklika, 46. k.)

A második támadás a büszkeség és a szenzációhajhászás kísérlete, vagyis az a vágy, hogy "valaki" legyünk a világ szemében. Az ördög azt követelte, hogy Jézus vesse le magát a templom tetejéről. Ahogyan Chrysostomos Szent János tanítja: "Semmi sem választ el és választ el annyira Istentől és felebarátainktól, mint a büszkeség és a hiúság." (Chrysostomos Szent János, Homília a Filippiekhez írt levélről) Olyan korban élünk, amikor a világ arról próbál meggyőzni minket, hogy "ha nem vagy online, akkor nem élsz. Ma sokan állandóan a tapsot vagy a reflektorfényt keresik. Szent Pio atya ezzel ellentétes magatartásra hív minket: "Az alázat és a szeretet azok a szárnyak, amelyek Istenhez visznek és szentté tesznek minket." (Szt. Pio of Pietrelcina, Epistolario II, Raffaeline Cerase levele, 1914. december 17.)

A harmadik támadás a hatalom kísértése. Az ördög a világ összes királyságát és dicsőségét felajánlotta Jézusnak, hogy adózzon a Gonosznak. Ez az ember kísérlete arra, hogy az örökkévalóságot pillanatnyi nyereségre cserélje. Szent Josemaría Escrivá figyelmeztet bennünket, hogy bálvány lehet a munkánk, a terveink vagy a kényelmünk, ha ezeket Isten fölé helyezzük. (vö. Szent Josemaría Escrivá, Isten barátai, 50. k.)

A mi "Kis Rómánkban" tudjuk, hogy a böjtnek gyógyító ereje van. Évszázadokkal ezelőtt, amikor őseink könnyezve térdeltek a trnavai Szűzanya képe előtt, megértették, hogy a bűnbánat nem büntetés, hanem az üdvösség kapuja. Sírásuk és imáik akkor segítettek megállítani a pestist. A Szűzanya közbenjárásával Istenhez szólította őket. Az idei nagyböjt is legyen ima a kapcsolatok gyógyulásáért, a békéért családjainkban és a világosságért nemzetünkben. Szent Faustina nővér erre a zarándoklatra a következő szavakat adja a kezünkbe: "A szeretet nem vitatkozik, a szeretet nem ingadozik, a szeretet nem fárad el, a szeretet figyel". (Szent Faustina Kowalska, Napló 9.) A lemondásunk alakuljon át fogékonysággá azok iránt, akiknek fájdalma gyakran néma és láthatatlan.

Rajongó testvéreim, remélem, hogy az idei nagyböjti időszak érsekségünkben nem csak a külső szokásoknál marad.

Lelkes paptestvéreim, ebben a szent időszakban a gyóntatószékekben legyetek a tékozló fiú példázatában az irgalmas atya képmása. Vianney Szent János Mária legyen számotokra a türelmes kalászhalász példaképe, aki visszaadja az embernek a bűn által elvesztett méltóságát.

Szeretett családok, apák, anyák, gyermekek, építsétek fel otthonaitokat "házi egyházakká". A Szent Rózsafüzér közös imádsága vagy a Szentírás szemlélése legyen az erőtök, mert - ahogyan Szent Teréz anya gyakran mondta - "egy család, amely együtt imádkozik, együtt marad". (vö. II. Szent János Pál apostoli levele Rosarium Virginis Mariae, 41. k.).

Kedves fiatal barátaim, Szent Carlo Acutis, a tizenöt éves tinédzser, aki úgy szerette az Eucharisztiát, mint "a mennybe vezető országutat", megmutatja nektek, hogy a szentség még a tornateremben és mobiltelefonnal a kézben is lehetséges, ha Isten az első az életünkben. Mert ha Isten az első, akkor minden a helyén van. (vö. Szent Ágoston, De Civitate Dei - Isten városáról, XIX. könyv, 13. fejezet).

Kedves beteg és szenvedő, még a te kis fájdalmas ágyad is oltár lehet, amelyen értékes áldozatot mutatsz be mindannyiunkért. Ti vagytok érsekségünk szíve. (vö. Szent János Pál apostoli levele Salvifici doloris, 1984. február 11.).

Kedves testvéreim, húsvét felé tartunk. A sivatagon át vezető út fáradságos, de a végén nem sötétség vár ránk, hanem a feltámadás fényes reggele vár ránk. A trnavai Szűzanya anyai közbenjárása és Keresztelő Szent János, főegyházmegyénk fő védőszentjének oltalma kísérjen benneteket az út minden lépésénél. Imádkozom, hogy ebben a böjti időszakban Isten új reményt öntsön szívetekbe, amely biztonságban vezet benneteket a zarándokútról a feltámadás fényes reggeléig, és szeretettel megáldalak benneteket az +Atya+, a Fiú+ és a Szentlélek nevében. Ámen. Ámen.

+ Ján Orosch, Trnava érseke