A Szlovák Püspöki Konferencia Missziói Tanácsa ülésezett Nagyszombatban (Trnava).

A találkozó szentmisével kezdődött, amelyet Ivan Knaze, a Pápai Missziós Muvek szlovákiai országos igazgatója celebrált. Ezt követoen a résztvevokhöz szólt a trnavai érsek, Mons. Ján Orosch, majd Jozef Selinga lelkiatya katekézisével.

Orosch érsek a találkozó elején megemlítette a kassai mártírok szentjeit, és azzal a gondolattal bátorította a jelenlévoket, hogy tudják, hogyan lehetnek a megfelelo só a világ számára. "A sót nem csak azért adjuk az ételhez, hogy ízt adjunk neki. A só megtisztít is. A só gyógyít is. A só a kommunikációt is elérhetové és egyszeruvé teszi'. A misszionáriusok munkáját is méltatta, különösen a külföldön élo szlovák misszionáriusokét, de a Szlovák Köztársaság területén tartózkodó misszionáriusokét is: 'Azért is itt vagyunk, hogy támogassuk a hazánkban élo misszionáriusokat. Vannak misszionáriusaink különbözo országokból."

A Jozef Selinga által elokészített katekézisben sok ösztönzo gondolat hangzott el. A katekézist a sóról szóló gondolattal kezdte: "Egy kiló rizshez nem kell egy kiló só. Arra vagyunk hivatottak, hogy só legyünk, de vigyáznunk kell, hogy ne sózzuk a "világot", ugyanakkor ne legyünk unalmasak". Folytatta: "A "hivatás" szó, hogy misszionáriusnak lenni, egy "elhívást" rejt. Hogy Jézus elhívott. Jézus által elhívottnak lenni. De elobb annak kell lennünk, aztán tehetünk valamit. Eloször és csakis lenni." A katekézis során a tanács tagjai közösen elmélkedtek arról, hogyan változik meg az élet dimenziója azok számára, akik engedik, hogy Jézus elhívja oket.

A hivatás az áldás, amelyre az Úristen elhívott minket. "A misszionárius élete nem a nehézségekbol, hanem a boldogságból áll" - tette hozzá. József folytatta: "Jézus megtisztítja és megerosíti a szeretetünket. De mindig a magunk iránti szeretettel kell kezdenünk. Képesnek lenni arra, hogy beismerjem magamnak, hogy Isten szemében értékes vagyok, hogy beismerjem magamnak a tehetségeket és az ajándékokat, amelyeket az Úristen adott nekem. És aztán szeretni a felebarátunkat, ahogyan mondják: Légy az embereknek olyan, mint a nap a napnak, és a kert a növényeknek. Szeressétek az embereket, akár rózsa, akár kaktusz'. Legyetek adakozó ajándék. Isten arra hív minket, hogy mindenekfelett szeressük ot. És hogy szeressük az Úr Istent. Hogy legyen hely a szívünkben Neki és az embereknek, és hogy legyozzük az akadályokat. Egyedül lenni nem érdekes."

A katekézis után a résztvevok bemutatták a közelmúltban szerzett missziós tapasztalataikat, bátorították egymást, és teret teremtettek annak, hogy új gondolatokat ültessenek a missziós munka területére. A foglalkozás közös ebéddel és a Knáz áldásának átvételével zárult."