A Szlovák Püspöki Konferencia lelkipásztori levele a 2025-ös szentév 23. vasárnapjára

Kedves testvéreim, örülünk a templomban való jelenléteteknek, és bízunk abban, hogy a nyár folyamán kello fizikai és lelki erot szereztetek. Sokan közületek ismét tanúi vagytok gyermekeitekkel az iskolakapuk megnyitásának, ami képletesen emlékeztethet bennünket a páfói bazilikák szent kapuján való áthaladással kapcsolatos jubileumi évre. Amikor Jézus szavaira emlékezünk: "Én vagyok a kapu..." (Jn 10,9), mélyebben érzékeljük Jézus személyes gondoskodását mindannyiunkról, hogy nála találjunk biztonságot és reménytelenséget. Isten szeretetében egyszerre találunk erot és meghívást arra, hogy szeretet éljünk egymással."

Sokszor sajnos meglehetosen negatív kapcsolatokat figyelhetünk meg magunk körül, amelyeket "ajtócsapkodás" vagy éppen "ajtók bezárása" jellemez. Az interperszonális kapcsolatok és a kommunikáció teljes vulgarizálódásának vagyunk tanúi, akár a fizikai, akár az online valóságban. Annál hálásabbak vagyunk Önöknek, kedves szülok, nagyszülok, tanárok és nevelok, amiért példájukkal a tiszteletteljes és kedves kommunikációra vezetik a rájuk bízottakat, amely az Istennel és másokkal való személyes kapcsolatot tükrözi."

Meghívjuk Önöket, hogy együtt gondolkodjanak el azon, hogyan lehetne a legjobban felhasználni a Szentév hátralévo hónapjait a kapcsolatok javítására.

Tegyük fel a kérdést, miért vagyunk gyakran olyan durvák, tiszteletlenek és kíméletlenek egymással? Miért nem tudunk higgadtak és tisztelettudóak maradni a beszélgetőpartnerünkkel szemben, amikor véleményt cserélünk, még ha az nagyon alapveto véleményeket is? Egy-egy kérdés érdemi megvitatása miért akad el gyakran személyes támadásokba, amelyek lehetetlenné teszik a további beszélgetést? Hogyan tehetjük meg, hogy ne maradjanak becsapódva az ajtók, elbarikádozva a kapuk és felégetve a hidak?

A választ magában az ember igazságában kell keresnünk. Az ember Isten képmására teremtetett. A háromszemélyu Isten pedig kapcsolattartó, mert O három személy: az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretközössége. Ezért az ember természeténél fogva akkor éli meg a legmélyebb örömöt is, amikor szeretettel kilép önmagából, hogy Istennel, valamint egy másik emberrel találkozzon és érezze, és ot a maga másságában ajándékként fogadja."

Civilizációnk egyre aggasztóbb hiányt szenved a természetes kapcsolatok építésében, egyre aggasztóbb hiányt szenved a másokkal való valódi kapcsolatok megélésében. A modern digitális technológiák jelentenek segítséget jelentenek az emberiség számára, de korlátlan használatuk árt nekünk. Megdöbbento, sot szomorú például azt látni, hogy a család és a barátok együtt ülnek egy asztal körül egy étteremben, de beszélgetés helyett mindenki csak az okostelefonján van. Mennyivel szebb lenne a közösségi hálózatok rohanó jelzései nélkül találkozni és törodni a szeretteinkkel!"

A Szentatya nemrégiben tartott beszédében arra hívott bennünket, hogy hozzuk létre "a kapcsolatok, a szeretetet hálózatait, a kölcsönös csere hálózatát, amelyben a barátság hiteles és mély. Hálózatokra, ahol lehetséges helyrehozni, ami elszakadt, meggyógyulni a magányból, függetlenül a követok számától, és megtapasztalni Isten szeretetének végtelen nagyságát minden találkozásban. Hálózatok, amelyek több teret adnak másoknak, mint önmaguknak, ahol egyetlen buborék sem rejtheti el a gyengébbek hangját. Hálózatok, amelyek felszabadítanak, hálózatok, amelyek megmentenek. Hálózatok, amelyek segítenek újra felfedezni egymás szemének simogatásának szépségét'. _{(Vö. A pápa beszéde a résztvevokhözA digitális misszionáriusok és befolyásolók jubileuma, Vatikánváros, 2025. Julius 29.)}

Jézus, a mi Megváltónk és Megmentonk, gyönyöru interperszonális kapcsolataink eredendo alapja. O felajánlja nekünk az O feltétel nélküli szeretetét. O kínálja fel nekünk, mint minden emberek közötti szeretetkapcsolat forrását és belso megerosítését. A feltámadt Jézus az, aki a jó kapcsolatok igazi "nyitott ajtaja"."

Az Istennel, a feltámadt Krisztussal és egymással való kapcsolatunk erosítésének egyik módja a vasárnap ünneplése. A vasárnap többet jelent, mint a "hétvége" végét. Jézus feltámadásának napja egyszerre a hét elso és nyolcadik napja _{(vö. Sacrosanctum concilium 106)}, mindennek a kezdete és a vége. A vasárnap, mint a pihenés napja, teret teremt számunkra, hogy Istennel maradjunk és találkozzunk felebarátainkkal, így készít fel és bátorít bennünket arra, hogy a hét többi napján tanúságot tegyünk. A vasárnap alkalmat ad a hívek számára, hogy az irgalmasság, a szeretet és az apostolkodás cselekedeteinek szenteljék magukat. A vasárnap alkalom a Jézussal való szorosabb találkozásra, aki megerosít bennünket, hogy példáját mindennapi tevékenységeink apró részleteiben is megvalósítsuk. A megfeszített és feltámadt Jézussal együtt mi is ajándékká válunk egymás számára, amelyet hálával osztunk meg egymással beszélgetve vagy bármilyen találkozás során.

Kedves testvéreim, kötelezzük el magunkat mindannyian arra, hogy a vasárnapot, mint "az Úr napját" a leheto legteljesebben megünnepeljük. Hiszen aligha élhetnénk meg hitünket a testvéreinkkel való teljes közösségben a vasárnapi eucharisztikus összejövetelen való rendszeres részvétel nélkül. Közepén fakad a kegyelem forrása, am megújítja az embereket, az életet és a történelmet, és amely az életero lendülete és a reménység oka. A történelem feltámadt Urának szentelt ido a jó és minoségi jövo csírája."

Tárjuk ki szívünk ajtaját! Maga az evangélium legyen meghívás arra, hogy örüljünk annak a lehetoségnek, hogy új kapcsolatokba, mások életébe léphetünk, hogy segíto kezet nyújtsunk és fogadjunk - hiszen kivétel nélkül mindannyian nagy szükségünk van egymásra.

Szívünk mélyébol Szlovákia katolikus püspökei a legmelegebb üdvözletüket küldik Önöknek a szentév elkövetkezo napjaira.