A Spiritus Domini motu proprio a laikusok egyházban betöltött szerepének elismeréséről szól.

Így kommentálja Angelo Lameri, a Pápai Lateráni Egyetem szentségi teológia professzora az egyházi törvénykönyv legújabb módosításának jelentoségét.

Ferenc pápa 2021. január 10-i motu proprio Spiritus Domini apostoli levelében módosította az egyházi törvénykönyv szövegét (a 230. kánon 1. §-ában) a lektori és akolitusi szolgálat tekintetében, amelyet ezentúl nok is vállalhatnak. Prof. Angelo Lameri, aki egyben az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció tanácsadója és a Pápai Liturgikus Ünnepek Hivatalának tanácsadója, kommentárjában többek között ezt írja:

, "A Spiritus Dominus motu proprio révén Ferenc pápa beérleli azt a folyamatot, amelyet 1972-ben Szent Pál VI. Félrevezeto lenne az új motu proprio Spiritus Dominit pusztán egy olyan no "fokozatba lépésének" tekinteni, akinek szerepét az Egyháznak egyre inkább el kell ismernie, még ott is, ahol fontos döntések születnek (vö. Ferenc, Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 103), vagy az ajtó elso megnyitásaként a papságba való felvétele elott, amelyrol már született egy végleges jellegu magiszteri kijelentés (vö. János Pál apostoli levele Ordinatio sacerdotalis; vö. Ferenc, Evangelii gaudium, 104), vagy a diakonátusra, amely még mindig a Rendi Bizottság tanulmányozásának tárgya.

Ez tulajdonképpen a laikusok és az egyházban betöltött szerepük elismerése, bizonyos szolgálatok deklerikalizálásának irányába, amelyeket egyébként nem csak a liturgián belül értünk és gyakorolunk. A lektor szolgálata ugyanis nem csupán egy perikópa (nem az evangélium) elmondása alapján gyakorolódik az ünneplésben, hanem Isten Igéjének hirdetése alapján is, hogy az csírázzon és gyümölcsöt teremjen az emberek szívében. Az akolitus nemcsak arra van felszentelve, hogy az oltárnál szolgáljon, hanem arra is, hogy tanúságot tegyen Krisztus misztikus tesztje iránti oszinte szeretetrol, különösen a gyengék és a betegek iránt. Az egyház küldetésének betöltésérol van tehát szó azokban az evangelizációra nyitott helyzetekben, amelyekre VI. pál rámutatott, mint a laikusok tevékenységi területére: "a házastársi szeret, a család, a gyermekek és a szerdülok nevelése, a munkahelyi szolgálat és az emberi szenvedés" (Szent VI. Pál, Evangelii nuntiandi apostoli buzdítás, 70).

Ezzel a Ministeria quedam alkalmazásának esetleges kétértelmusége is megszunik (vö. VI. Pál pápa Motu proprio. 1972-bol), amikor úgy tunt, hogy a ministralitás két párhuzamos kollégiumban áll; egyrészt a lektor és az akolitus szolgálata, amelyet a liturgikus rítus állapított meg, kizárólag a múzsák számára fenntartva, az egész latin egyházra érvényes, kötelezo annak, aki a diakonátusba, illetve a papságba kíván felvételt nyerni. Másfelol vannak más, nok számára is nyitott és a helyi egyházak bizonyos szükségleteihez kötodo szolgálatok, amelyek átadására nincs liturgikus rítus eloírva. Most már világosabban megmutatkozik a keresztségen alapuló és az egyházi szolgálatra összpontosító laikus szolgálat laikus jellege, amely gyümölcsözo kölcsönösségben áll a felszenteltek szolgálatával."