A püspökök levelet írtak a püspökszentelésről és a lakosság érzékenyítéséről

A Szlovákiai Püspöki Konferencia pásztorlevele a püspökszentelés századik évfordulója és a népszámlálás alkalmából

Kedves tesztvéreim,

Vannak ritka évfordulók az életünkben, amelyek kihívássá válnak. Kihívássá, hogy megálljunk, elcsendesedjünk, elgondolkodjunk és "dicsoítsük a dicso embereket" - erényeikért, bölcsességükért, vitézségükért és áldozatvállalásukért - ahogyan az ószövetségi könyvek emlékeztetnek bennünket (vö. Sirach 44,1-5,12). Az évfordulók és a jubileumok fontosak életünkben, hogy felfrissítsük emlékezetünket, értékeket becsüljünk, hálát adjunk, hajlandóságot mutassunk és folytassuk a megkezdett munkát. A szlovákiai egyház életében is a fontos évfordulók közé tartozik három püspök 1921. február 13-án Nyitrán történt szentelésének századik évfordulója: Marian Blaha a Besztercebányai Egyházmegye, Karol Kmetko a Nyitrai Egyházmegye és Jan Vojtassák a Szepesi Egyházmegye püspöke.

A lap ezt az örömteli tényt "olyan nagy történelmi napnak nevezte, mint az a nap, amelyen Stúr a szlovén nyelvet egységes nemzeti nyelvként adta át a szlovákoknak". A püspökszentelés kötelezo mérföldko volt az elso Csehszlovák Köztársaságon belüli szlovákiai vallási élet megszervezésében. Ebben a rendezésben a késobbi szlovák egyházi provincia hajnalát is láthatjuk (1977).

Az új püspökökbe vetett bizalom a következo években maradéktalanul beteljesedett. Nemcsak adminisztrátorok, hanem mindenekelott atyái lettek a rájuk bízott népnek. Teljes elkötelezettségük a hívek javára az élet számos területén, de különösen a lelki életben volt érezheto. A vallási élet megújulása nyilvánvaló volt. A missziós agy az Európai Parlamentben már régóta folyik, Szlovákia pedig már régóta folyik Európában. A lelki és anyagi értékek építése gazdag gyümölcsöket hozott. Vallási törekvéseiket sajnos - különösen Ján Vojtassák Isten szolgája esetében - a kialakuló ateista rezsim rosszallása, igazságtalan perek és hosszú börtönbüntetés jellemezte.

Amikor hálával emlékezünk a három szlovák püspök felszentelésére, mint fontos történelmi mérföldkore, nem lehet nem látni annak gyökereit, amelyek Cirill és Metód koráig nyúlnak vissza. Nyitrát éppen történelmisége miatt választották száz évvel ezelott a püspökszentelés helyszínéül, mint "Metód városát", és e püspökök fellépése a Cirill és Metód misszió folytatása volt."

A mai napot az egyetemes egyházban Szent Cirill és Metód, Európa társvédoszentjeinek ünnepeként ünneplik. Jelentoségük túlmutatott azon a koron, amelyben tevékenykedtek. Az Európai Parlamentnek hosszú története van Európa formalizálásának és hivatalossá tételének, és ez nem csak egy homályos elképzelés. A hatvanas évek Európájának gondolata, a hatvanas évek Európájának gondolata valósággá vált, és ez szerintem nagyon aktuális."

A Cirill és Metód értékeinek felelevenítése a mai ember számára is inspiráló, egy olyan korban, amikor a hagyományos kultúra megszűnik és eltűnik látszik, amikor a bizonytalanság, a szorongás és az üresség érzése egyre nagyobb. A szaloniki testvérek ma is a remény hírnökei. Megerosítik, hogy a vallási, kulturális és spirituális törekvéseknek van céljuk, és hogy ez egy hosszú távú folyamat, amely 'ad és kap'. A legfontosabb, hogy a mágikus testet és a helyes formát, valamint a stabil és instabil környezetet láthassuk. II. János Pál pápa szavai - amelyeket 1995. június 30-án Nyitra-Janikowcén háromszázezres, foként fiatalokból álló tömeg elott mondott - ma is érvényesek: "Kedves barátaim, vegyétek észre, milyen felbecsülhetetlen értéku az az ajándék, amelyet Istentol kaptatok. Nemzedékek hosszú útja után jutott el hozzátok, Szent Cirill és Metód kora óta.

Kedves testvéreim, ünnepeljük meg a sláger ajándékát azzal is, hogy az elkövetkezo napokban a népszámláláson vallásos értékeket követelünk. "Aki engem megvall az emberek elott, azt én is megvallom az én mennyei Atyám elott". mondta az Úr Jézus az evangéliumban (Mt 10,32). Használjuk ki mi is ezt az alkalmat, mindenki személyesen, hogy megerosítsük Krisztushoz és az o Egyházához való tartozásunkat.

Emlékezzünk arra is, hogy hitünk nem maradhat csupán "papíron", hanem konkrét módon kell megvalósítanunk: az imádságban, az áhítatban, az Isten és a felebarát iránti szeretet gyakorlásában, a testi és lelki irgalmasság megnyilvánulásában. Az eljövendo ido alkalmat ad arra, hogy beszéljünk a hitrol, hogy visszahívjuk azokat, akik eltávolodtak tole, hogy intenzívebben tanúságot tegyünk Isten cselekedeteirol az életünkben; hogy a világ rajtunk keresztül halljon az o szeretetérol, hogy megismerje jóságát, nemcsak szavainkon, hanem különösen tetteinken keresztül. Sokat kaptunk az Úr Istentol: bokezuen, ingyen, százszorosan. Emlékeztessük magunkat erre, és mutassuk meg bátran azt a bokezuséget és nagylelkuséget is, amit kaptunk. 'Az ima nem zavar, az alamizsna nem szegényít' - tanították nekünk szüleink. Gyakoroljuk ezt ma is is. Tegyünk meg mindent, hogy senki se maradjon le, ne legyen kirekesztve, kirekesztve, felaprózva - ahogy a Szentatya emlékeztet bennünket -, hogy senkit se felejtsenek el.

A várt könyörületületességre várva is - kedves paptestvérek, kedves hívek - legyünk plébániáinkon készségesen közel azokhoz, akiknek nem áll rendelkezésükre a modern technika. Különösen segítsük az idoseket és azokat a testvéreket, akiknek gondjaik vagy nehézségeik vannak az elektronikus eszközökkel. Minden helyzetben tegyünk képzeletbeli, élo tanúságot a hitrol, amelyet az elozo nemzedékektol kaptunk, a reményrol és a szeretetrol, amelyet a szívünkben hordozunk.

Végezetül imádkozzunk a haldokló Szent Konstantin-Cirillel, akinek mennybemenetelének napjára (869. február 14.) ma emlékezünk: "Uram, Istenem, orizd meg a huséges nyájat, amely fölé engem, nem szegény és méltatlan szolgádat állítottál. Szabadítsd meg az istentelen és pogány gonoszságtól. [...] Egyesítsd mindet egységben, tedd kiváló néppé, egyöntetűen az igaz hitben [...] kormányozd oket hatalmas jobboddal, rejtsd oket szárnyaid oltalma alá, hogy mindenki dicsérje és dicsoítse nevedet" (vö. Konstantin élete, tizennyolcadik fejezet)."

Az értékek megorzésére irányuló törekvésetekben püspökeitek üdvözölnek és áldanak benneteket.

A levél teljes olvasata