A néhai Isoldo szalézi provinciális temetése május 26-án lesz.

A néhai Don Joseph Izoldo szalézi provinciálisért tartott szentmise és a temetési szertartás 2020. május 26-án, kedden 11:00 órakor lesz az elhunyt szülofalujában, a lévai járásbeli Rybnikben, a plébániatemplomban. Ugyanezen a napon délután 16:00 órakor temetik el a pozsonyi vrakunai temetoben lévo szalézi sírboltban.

Don Jozef Izoldot a pozsony-mileticovai szalézi közösségben érte a halál, tesztvéreinek gondoskodó szeretete és imái kísérik. 29 évet élt vallásos életet, 19 évet pedig az Úr szolgálatában az egyházban és a szalézi társulatban. 2014 óta a szlovákiai szaléziak provinciálisa.

Jozef Izold életrajza

Jozef Izold 1964. január 30-án született a lévai járási Rybnik nad Hronomban öt gyermek közül harmadikként. A legidosebb, Daniel, szintén bognár. A szülok, Vincent és Julie jó keresztény környezetet teremtettek gyermekeik számára, amelyben Jozef is szép és boldog gyermekkort élt meg. Az o és idosebb testvére, Daniel lelki hivatása is fejlodött Ludovít Orjeska vinczenciánus atya látogatásainak köszönhetoen, aki az 1950-es évek általánosöztetése idején nyolc évig bujkált nagyszüleiknél, és a börtönbol való visszatérésük után is meglátogatta oket. Gimnáziumi tanulmányai alatt érlelodött meg benne Józsefben a knyesi hivatás melletti döntés. 1982-ben érettségizett a lévai gimnáziumban.

De míg Dánielt elsore felvették a pozsonyi szemináriumba, addig Jozef jelentkezését még negyedik próbálkozásra sem vették fel. Közben munkát kapott, segédmunkásként dolgozott, és az alapfokú katonai szolgálatotot is elvégezte. Egy másik Vincentiánus atyával, Ondrej Mihállal való konzultáció után úgy döntött, hogy felveszi a kapcsolatot a titkos szaléziakkal, akiket addig nem ismert. Ezért Pozsonyba költözött, ahol megkezdte a titkos képzését, és ezzel egy idoben a pozsonyi Állami Fakutató Intézetben dolgozott technikusként. 1988-ban kezdte el a Comenius Egyetem Pedagógiai Karán a gyógypedagógia szakot. A kis titkos szalézi közösségekben való élet és a fiatalokkal való munka kis csoportokban, egymást bátorítva nagyon vonzotta.

A döntés meghozatalában segítette az a felismerés, hogy Don Bosco már régóta jelen van az életében. "A Don Boscóval való találkozásom kora gyermekkoromban történt, amikor édesanyám ízelítőt adott nekünk az életrajzából. Aztán, amikor középiskolás voltam, hallgattam a Vatikáni Rádió ifjúsági adásait, amelyeket a szaléziak vezettek, és megéreztem a könyveket, amelyeket Rómában adtak ki. Ez sokat segített, amikor már komolyabban gondolkodtam a hivatásomon. Újra elolvastam Don Bosco életrajzát, és nagyon magamra találtam benne. Hozzá hasonlóan én is jó keresztény nevelést kaptam, szerettem a játékot és a sportot, és a hitet is szeretettel akartam átadni. Ahogy teltek az évek, más hasonlóságokat is találtam: ahogy az o hivatásos útja sem volt könnyu, úgy az enyém sem - nem vettek fel a szemináriumba, gyárban dolgoztam, katonának álltam. Az ember mindent megtanul az úton, és a megpróbáltatásokban érik. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy nemcsak az út, ami az Úr nem, hanem a Szalézi Társasághoz is az Isten gondviselése a fő forrása."

A szalézi képzés évei - ahogyan élete utolsó napjaiban visszaemlékezett - nagyon gazdagítóak voltak számára, sok szalézi szentéletu szalézit ismert meg, lehetosége volt elmélyíteni hitét a tanulmányok és különösen a lelki élet konkrét megélése által a közösségben és a fiatalok között végzett munkában. A totalitarizmus bukása után belépett a Poprádon újonnan megnyílt szalézi noviciátusba.

,,A noviciátus éve tele volt különbözo csodákkal. Imádság, a rend statútumainak tanulmányozása, sport, építkezés, színházi próbák". 27 éves korában, 1991. augusztus 10-én a poprádi Hétfájdalmú Szuzanya székesegyházban tette le elso vallási fogadalmát. Évekig tartó filozófiai tanulmányok következtek, amelyekért elöljárói Olaszországba küldtek. Új nyelvet tanult, de szembesülnie kellett egy másik kultúrával és a szaléziak más munkastílusával is. Kétéves szalézi tanítási gyakorlatát, a Tirociniumot Zilinában végezte el, egy szünettel, mert 1994-ben elküldték, hogy a római Pápai Szalézi Egyetem filozófiai licenciátusát elvégezze. Azzal a kilátással, hogy utána a rendtársait taníthatja. Diplomamunkáját 'Jacques Maritain: Nevelés a szabadságra' címmel írta. 1996-97-ben ismét tirocinátorként dolgozott a zilinai konfráterek között, és ezzel egy idoben tanított az Assisi Szent Ferenc Gimnáziumban is. Teológiai tanulmányait 1997-ben fejezte be Torinóban, majd miután 2000. június 10-én diakónussá szentelték a Don Bosco által épített Mária a Keresztények Segítsége Bazilikában, visszatért Zilinába, ahol - ismét a Szegény Klarisszák között - a képzési csoport tagjaként dolgozott. Zilinában 2001. január 20-án pappá is szentelték. Az akkori nyitrai segédpüspök, Mons. Frantisek Rábek szentelte fel.

, "Az elso szertartás a szülofalumban egy héttel késobb volt. Nagy esemény volt ez a falu számára, és sokan nagylelkűen csatlakoztak az elokészületekhez. A mai napig nagyon hálás vagyok nekik'. Felszentelése után is tovább szolgált a zilinai fiatal szaléziak között a képzési csoportban, és lelkipásztori munkát is végzett a Zilina-Solinky lakótelepen, az újonnan induló plébánián. 2005-2008 között a zilinai konfráterek formációs közösségének elöljárója volt, ugyanakkor a Szalézi Tartományi Tanács tagja is volt. 2005-ben onkológiai betegséget diagnosztizáltak nála. 2008. június 13-án a szalézi rendfónök, Don Pascual Chávez kinevezte Joseph Izoldót tartományfónöknek, és két hároméves cikluson keresztül töltötte be ezt a tisztséget. Ezzel egyidejuleg ellátta a képzésért felelos tartományi küldött szerepét is. 'Végül a tartomány vezetésében találtam magamra. Ezt nem vártam Don Boscótól, de ez is megtanított arra, hogy megismerjem atyai szívét és feltétlenül bízzak az isteni gondviselésben. Most Don Bosco arra tanít, hogy tudjam, hogyan kell egy kicsit szenvedni Isten országáért. Kíváncsi vagyok más meglepetésekre is, de a cél világos: a mennyország" - emlékezett vissza életútjára néhány nappal halála előtt."

Hat év tartományi fonöki vikárius után Don Pascual Chávez szalézi generális fonök 2014. január 7-én kinevezte ot tartományfonökké. Don Jozef Izold 2014. június 2-án vette át tartományfonöki szolgálatát, és ezzel o lett az elso szalézi provinciális, aki 1989 novembere után csatlakozott a szaléziakhoz. A szlovákiai szaléziak elöljárójaként 2017-ben örült Titus Zeman szalézi mártír boldoggá avatásának.
2019-ben újabb onkológiai betegség sújtotta, amellyel tíz hónapon keresztül küzdött. Utolsó napjait a Szalézi Tartomány pozsonyi székhelyén, Mileticován töltötte fel a közösség gondozásában, ahol a szentségekkel ellátva, hittel és örömteli reménnyel adta át életét Istennek. Testvérei és szülovárosi paptestvére jelenlétében halt meg 2020. május 20-án, szerdán este, az Úr mennybemenetelének ünnepét megelozo napon.