A KEK lelkipásztori levele Ferenc pápa szlovákiai látogatása alkalmából

Kedves testvéreim,

Társadalmunkat több mint egy éve egy olyan járvány sújtja, amely az élet minden területén félelmet kelt. Valahogyan, tudat alatt azt mondogattuk magunkban: mikor jön végre valami jó hír; olyan, amely megvigasztal, bátorít, egyesít bennünket az egész társadalomban?

Ezekben a napokban megérkezett egy ilyen hír: Szentatya Ferenc Szlovákiába látogat. Elfogadta a meghívást, amelyet valamennyi püspökünk, az egész szlovákiai katolikus egyház nevében, a Szlovák Köztársaság elnöke mint államfő és a Szlovák Köztársaság kormánya intézett hozzá. Erre az állami és lelkipásztori látogatásra a budapesti Eucharisztikus Kongresszus után kerül sor, amely szeptember 12-én Ferenc pápa személyes részvételével csúcsosodik ki.

Tizennyolc év telt el azóta, hogy a pápa utoljára járt Szlovákiában. Akik akkor születtek, most lépnek a felnottkorba. Idoközben a társadalmi vezetok, akik II. János Pált - immár szentként - köszöntötték, átadták a stafétabotot egy új generációnak. Az egész társadalom fejlodött és változik, egyre gyorsabban. Várakozással telve tegyük fel magunknak - kedves testvérek - a kérdést: hogyan akarjuk fogadni a jeles vendéget, a katolikus egyház látható fejét és a világ több mint egymilliárd háromszázmillió katolikusának lelki atyját?

Gondoljuk végig, mit tud Szlovákia adni a pápának ebben a 2021-es évben - és látogatása alkalmával az egész világnak, am figelyyelemmel kíséri külföldi útjait. Milyen ma valójában Szlovákia? És milyennek kívánjuk látni holnap?

Mi egy olyan ország vagyunk, amely joggal büszke osi keresztény, ciron és metodista gyökereire. Olyan ország, amely római katolikus és görög katolikus egységében lelkileg egyesíti Nyugatot és Keletet. Messiások, nyelvi kodifikátorok, építok, misszionáriusok, mártírok, disszidensek... Mindannyian egyformán tartoznak a szlovákiai egyházhoz és a szlovák nemzethez. Történelmünk nem lenne az, ami a katolikus egyház nélkül. Erre emlékeztetett bennünket látogatásai során II. Szent János Pál is.

Mi olyan ország vagyunk, amelyben az ortodox egyháznak és a reformációból született egyházi közösségeknek helyük és szellemi szerepük van. Olyan ország vagyunk, amelynek szellemi hagyományai közé tartozik az osi zsidó vallási közösség. És egy olyan ország, amelyben növekszik a társadalom szekuláris, felekezeten kívüli része, amely éhes a közérdekek áthatására minden polgár javára."

Ferenc szentatya ehhez az egész közösséghez fog szólni. Patris corde címu apostoli levelében - amelyet Szent Józsefnek az egyetemes egyház védoszentjévé nyilvánításának 150. évfordulója alkalmából írt - nemrégiben emlékeztetett Szent József atyai szívére, a Szent Család védelmezojére, akire Isten rábízta Isten Fiát, Jézust és a legszentebb feleséget, a Boldogságos Szuz Máriát. Próbáljunk meg egy pillanatra hitben elgondolkodni ezen.

Szent József, az Egyház védelmezoje és a huséges múzsák példaképe, példájával Jézushoz vezet bennünket. Igazságos és gondoskodó ember volt. Figyelmesen hallgatta Isten szavát, és aszerint cselekedett. Menyasszonya és hitvese, Mária huségesen járt vele ezen az úton. A bizánci Akatisztosz himnuszban a 'Szuz menyasszony' címet viseli. A költo Dante szavaival gyönyöruen kifejezve: "szuz és anya, fiának leánya, alázatos és a teremtményeknél magasabb...", "mert maga a Teremtoje lett belole". Az Istenanya élete csodálatosan megnyitja elottünk hitünk titkait."

Szuz Mária útja Jézushoz a kereszt aljára vezetett. Ott értette meg teljesen Simeon próféciáját a fájdalom kardjáról, amely a szívét fogja átszúrni. És ott a haldokló Jézus ránk bízta ot, mint édesanyánkat. Azóta nevezzük magunkat az o gyermekeinek, és azóta nevezzük ot a Hét Fájdalmasnak. És Szlovákiában nemzedékek óta szeretettel tiszteljük ot, mint védoszentünket."

Mária és József így vezet minket a Jézushoz vezeto úton. Arra vezetnek bennünket, hogy felismerjük jelenlétének nyomait életünkben, szívünk legmélyebb várakozásaiban és vágyaiban. Elvezetnek bennünket Isten megismeréséhez, aki emberré lett, hogy mi Isten gyermekei lehessünk. Mária és József mindenkit meghív erre az életútra - egyéneket, családokat, egész közösségünket. És ezen a közös zarándoklaton Ferenc pápa szeptemberben csatlakozik hozzánk - és személyesen bátorít bennünket.

Köszöntsük meg örömmel! De szavainak figyelmes várakozásával is, azzal a lelki rendelkezésre állással, amely a Szentatyához tartozik. Nemcsak azért, mert o egy szeretett pápa, hanem különösen azért, mert o korunk Pétere. A szikla, amelyre Krisztus építette egyházát, amelyet a pokol kapui sem tudnak legyozni. Mert Péter utódainak hosszú sorában ma o az, aki folytatja azt a feladatot, hogy "megerosítse a testvéreket a hitben" (vö. Lk 22,32).

Ez a megerosítés és elmélyülés a hitben nagy szükség van. Ne maradjunk a felszínen. Használjuk ki az elkövetkezo hónapok idejét arra, hogy megnyissuk szívünket és elménket. Várom a Szentírást, várom a Jézust, várom a Ferenc halmát, várom a Ferenc halmát, várom a Jézust. Ismerjük meg belolük jobban azt, aki eljön hozzánk. A lé egy részét pénzkeresésre használják fel. Igyekezzünk felkészülni, hogy minél jobban megértsük üzenetét, és hogy minél többet tudjunk meríteni látogatásából."

Most örüljünk, hogy ez a látogatás és a Szentatya bátorítása megszabadít minket a nyomasztó üzenetek sorától, a fáradtságtól, a bizalmatlanságtól, az undortól. A Szentatya segítsen nekünk, hogy ne csak félretegyünk, hanem véget is vessünk minden értelmetlen vitának; adjon erot, hogy legyozzük félelmeinket; egyesítsen bennünket az egész közösségben. Egyesítsen bennünket egymással, de mindenekelott a háromságos Isten - Atya, Fiú és Szentlélek - iránti figyelemben és az evangélium értékeiben, az örömhírben, amely minden emberhez tartozik (vö. Lk 2,10).

Ezt kívánjuk mi, püspökök mindannyiótoknak, kedves hívek, de egész közösségünknek is a Szentatya látogatására való lelki felkészülés elkövetkezo heteire és hónapjaira.

Ezt az értékes látogatást várva várnak benneteket püspökeitek. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

# Az imádság és a felkészülés három területe:
1. A pápaságért - a Szentatyával való közösség jele
2. A szlovákiai egyházért - a hazánkért érzett felelosség jele
3. A világ népeiért - az evangéliumi szolidaritás jele

A hívek közös imái, amelyeket a lelkipásztori levéllel együtt küldtek el a plébániáknak, és amelyek a Szentatya látogatására való felkészülésre szolgálnak.

###1. A pápáért

1. A pápáért. Hogy bátran hirdesse a modern világnak Jézus Krisztus evangéliumát az igazságról és a szeretetrol.

2. Hogy a remény szavaival segítsen leküzdeni az emberek közötti egyenlotlenségeket és megosztottságot.
3. Beteljesedni Isten Lelkével, és vezetni az egyházat, hogy megértse korunk jeleit.
4. Hogy tisztelettel és engedelmességgel hallgassuk Ferenc pápa szavait, és a gyakorlatba ültessük oket.

##2. A szlovákiai egyházért

1. Hogy oszinte készséggel imádkozzunk a pápáért, a püspökökért és a papokért.
2. Hogy a mindennapi életben elfogadjuk a keresztény hit örömét, és igaz tanúságot teszünk Krisztusról és az o Egyházáról.
3. Hogy Mária példáját követve és az o segítségével bátran fogadjuk el életünket, mint ami Isten terveiben egyedülálló és fontos.
4. Hogy Szent József példáját követve fáradhatatlanul és feltűnésmentesen dolgozhassunk a világban Jézus szolgálatában.
5. Hogy az igazságban és a szeretetben Isten fiainak és leányainak szabadságában növekedhessünk.

##3. A világ népeiért

1. Hogy a különbözo felekezetu keresztények egymás között a megértés és a kölcsönös elfogadás útjait építsék ki.
2. Hogy az élet értelmét kereso fiatalok kitartsanak az Istennel és az Egyházzal való közösségben.
3. Hogy az emberi családnak az igazi békére és testvéri szeretetre való törekvése beteljesedhessen.
4. Hogy együttmuködhessünk Istennel a betegek, az elhagyottak, a szegények és az üldözöttek iránti gondoskodás megnyilvánulásában.
5. Hogy készek legyünk konkrétan segíteni a hátrányos helyzetueknek és a rászorulóknak.