A KBS szóvivője az Eucharisztia vételéről a koronavírus esetében

Az interneten számos cikk és még egy petíció is megjelent, amelyben arra kérik a szlovák püspököket, hogy gondolják át döntésüket. Egy szó elég ahhoz, hogy egyszeru és világos választ adjunk a kérdésre: Nem.

Az Eucharisztia kézbe vétele nem okozza annak profanizálását, megszentségtelenítését vagy meggyalázását. Ez az Egyház gyakorlatának része és a vétel egyik módja. Ferenc pápa ezt megerosítette és hangsúlyozta a 2018 márciusában Rómában tartott általános audiencián. Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció titkára Msgr. Roche ezt követoen hangsúlyozta, hogy nem szabad az egyik áldozási módot "jobbnak", a másikat pedig "rosszabbnak" gondolnunk."

Itt a videó: Ferenc szentatya és Msgr. Roche a szentáldozás két módjáról. Alapvetoen nem kell továbbmenni. A válasz egyértelmu. Elég, ha látjuk a potialtót.

Azoknak, akik mélyebben elmerültek a kérdésben, és többet szeretnének érezni, megpróbálom felvázolni az érvelés csóké tágabb horizontját. A közösségi hálózatokat elárasztják a kérdések és a viták. Például, hogy kötelezo-e kézbe venni az Eucharisztiát, vagy van-e jogunk szájba venni. Vagy, hogy a KEK egyáltalán kiadhat-e rendelkezést a kézben való áldozásról, amíg a vatikáni írásbeli jóváhagyása meg nem érkezik. Itt is megpróbálok (legalábbis kezdetben) rövid lenni.

Eloször: A kiosztók nem tagadhatják meg a hívektol az Eucharisztia szájjal való vételét. Még ha a püspöki konferencia dönt is a kézbe áldozás lehetoségérol, ez nem szünteti meg a szájba áldozás alternatíváját. Másodszor: A püspöki konferenciának a vatikáni jóváhagyását kell kérnie, mielott kihirdetne egy egyetemes rendeletet, amely lehetové teszi a kézben való áldozást. ÉS A CCC... még nem kérte meg. Tehát a témával kapcsolatos internetes cikkek és Facebook-statisztikák szerzoinek igazuk van.

És valamiben tévednek. Azaz abban igazuk van, hogy ezek a jelenlegi szabályok. Nem számít, hogy mi van. Igen: ha egy püspöki konferencia megszavazza az Eucharisztia kézbe vételét, akkor a hívek továbbra is kérhetik a szájba áldozást, és így kell kapniuk. Ez az o joguk. Maga Ferenc pápa mindkét módról legitimként beszél. (És egyébként a gyakran megosztott Sarah bíboros is - a Nuova Bussola Quotidiana-nak adott interjújában, amelyre késobb még visszatérek). Mi a helyzet tehát azzal a kérdéssel, hogy a püspöki konferenciák vagy az egyes egyházmegyés püspökök egyáltalán kérhetik-e a híveket, hogy csak kézbe vegyék az áldozást? Nos, nem tehetik meg. Semmilyen körülmények között. Csak. Most már kérik. Például az olasz püspöki konferencia egyértelmuen eloírta. Több amerikaipüspökök is, Írek is követelik. Hasonlóképpen a A Fülöp-szigeteken, Szingapúrban, stb. Hogyan? Esetleg csak akkor lehet eloírni a kézbe áldozást, ha egy ország már régen megerosítést kapott a Vatikántól egy ilyen lehetoségrol? Nem. A lényeg máshol van."

Azért, mert most rendkívüli körülményekkel állunk szemben. Olyan körülményekkel, amelyek az emberek egészségét és életét fenyegetik. Amikrol szintén feltételezzük, hogy csak ideiglenesek lesznek. De a püspököknek ilyen körülmények között haladéktalanul döntést kell hozniuk. Felelosen felmérni, hogy a hívek érdekében mi a sürgosség, és ennek megfeleloen irányelveket kiadni.

Nem kell azzal érvelni, hogy senkinek sincs joga megparancsolni az embereknek, hogy csak a kezükbe fogadjanak. Semmilyen körülmények között. Attól tartok azonban, hogy nem hiszem, hogy az egyiptomi állam képes lenne bármit is tenni. Ezt próbálom elmondani. Tudjuk, hogy ez történt a koronavírus idején.

Miért? Mert, egyszeruen fogalmazva, a hívok két fontos ésva került konfliktusba egymással: az élethez való jog és a nyilvános istentisztelethez való jog. Nem nehéz kitalálni, hogy a ketto közül melyik élvez elsobbséget a konfliktusban. Úgy gondolom, hogy ha van konfliktus, akkor az nem fog megoldódni. Ezért nem azt kell mondani, hogy nem "sértsük" a magunkat, és nem azt kell mondani, hogy nem "sértsük" a másokat.

Az analogia szerint tehát, amikor világjárvány volt, és senki sem tudta, hogy vírushordozó-e vagy sem, a püspökök szerte a világon felmentést adtak a mise celebrálása alól, hogy mindenki otthon maradhasson egyelore. De amint a világjárvány elmúlik, a kötelezo misén való részvétel újraindul."

És ugyanez a helyzet a szentáldozással is. Próbáljuk meg a mi példánkkal lebontani. Gondolja valaki, hogy a szlovák püspököknek meg kellene szavazniuk az Eucharisztiaosztás szabályainak megváltoztatását, ha nem lenne a koronavírus? Lelkipásztori szempontból kívánatosnak tunt volna nálunk egy ilyen változtatás? Nem. A püspökök nem szavaztak volna róla, ha nem a kialakult helyzet miatt.

És nem a Vatikán, amely nem kapott lehetőséget arra, hogy állást foglaljon a Vatikáni Zsinat napirendjével kapcsolatban, amely ellen az egész világon harcolnak. Nem volt ido Rómába írni és válaszokat várni."

Ebben a pillanatban azzal a felfogással cselekedtek, hogy ha az életveszély elmúlt, visszatérünk az elozetes állapothoz. (Nyilvánvaló, hogy a lelkipásztori helyzetet újra lehet értékelni, de ez még várat magára). A covid-19 esetében hozott döntésük nem jelenti azt, hogy ez tartósan így lesz. Hasonlóképpen az olasz püspöki konferencia döntése a covid-19 ügyében nem jelenti azt, hogy a hívek soha többé nem részesülhetnek a szentáldozásban."

Amikor a koronavírus elmúlik, a rendkívüli intézkedések is véget érnek. És mind a vasárnapi istentiszteleteken való részvételi kötelezettség, mind pedig az a szabály, hogy az áldozás szájon vagy kézbe - ahol ez engedélyezett, vagy csak szájba - ahol a covid-19 elott nem volt más mód engedélyezett - visszaáll."

Sure. Aki többet olvasott a témában, az vitatja, hogy az interneten is kering egy gyülekezeti válasz, amely állítólag a 2009-es úgynevezett H1N1 sertésinfluenzára utal. És állítólag megerosíti a közösséghez való elidegeníthetetlen jogot még járvány esetén is. A szöveg megfogalmazásából azonban egyáltalán nem derül ki, hogy a kérelmezo valójában mire kérdezett rá, ezért nem lehet általános következtetéseket levonni. Arról nem is beszélve, hogy a H1N1-re vonatkozó állítólagos kérdésre adott válaszlevélnek nincs akkora súlya, mint egy általános rendeletnek a Covid-19 helyzetérol.

És az egyes egyházi vezetoknek az aktuális eseményekkel kapcsolatos nyilatkozatainak sincs ilyen súlya. Vagyis, ha az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció valóban hivatalosan semmissé akarná tenni a püspöki konferenciák vagy az egyes püspökök tiszteletreméltó döntéseit a nyilvános istentisztelet vagy az Eucharisztia kiszolgáltatásának szüneteltetésére vonatkozóan a Covid-19 esetében, akkor ezt bármikor megtehetné. Csakhogy nem tette meg. Prefektusának, Robert Sarah bíborosnak a Nuova Bussola Quotidiana honlapnak adott nyilatkozatai valóban valami ilyesmire utalnak - de a szövegkörnyezetüket ismerve egyértelmu, hogy nem lehet úgy értelmezni oket, mint a püspökök döntéseinek elutasítását a világjárvány esetében.

És ha már a Bussolánál tartunk, emlékezzünk arra is, hogy a szerzoje, Riccardo Cascioli egyike volt azoknak az újságíróknak, akik eloször publikálták a Correctio Fraterna címu dokumentumot, amely Szentatya Ferenc ellen fordult. Ráadásul ez a honlap soha nem hagy ki egy alkalmat sem, hogy magára vonja a média figyelmét - bármi áron. Cascioli úr így fogalmazta meg a kérdéseket Saraha bíborosnak: hogy "szenzációt" keltsen, és médiaérdeklodésre számot tartó válaszokat rögzítsen."

Az Eucharisztia kiosztását például úgy említette, hogy a pap zacskókban készítette el azt, amit a diákok hazavihettek és ott elfogyaszthattak. De ez bármelyik püspök vagy bíboros részérol viharos reakciót váltott volna ki. Hasonlóképpen Cascioli más kérdései és példái."

A zsebes dolog egyébként a Németországban, egy bizonyos jezsuita szerzetes kezdeményezésére, aki most azt állítja, hogy eloször rendkívüli osztónak képezte ki a diákokat, majd úgy akarta nekik az Eucharisztiát adni, mintha a betegeknek küldenék, mert úgy vélte, hogy a koronakrisztus mindannyiukhoz eljutott... Kezdeményezését néhány ponton nem gondolta végig, és ennek az ötletnek a hírét idoközben a német jezsuiták levették a netrol."


Sarah bíboros ezzel kapcsolatos heves kijelentéseit többen arra irányították, hogy megkérdojelezzék a püspöki konferenciáknak az áldozás szabályára vonatkozó eloírásait. És természetesen azonnal megragadták az alkalmat arra is, hogy felidézzék más vitáit, például a kézbe áldozással kapcsolatos a Sátán támadása (így értelmezte a média a bíboros eloszavának szövegét 2018-ban).

És ezzel tulajdonképpen visszakanyarodtunk a legelejére: éppen a kérdéses könyv által annak idején elindított médiahullámra válaszul született meg Ferenc pápa nyilatkozata az áldozás megfelelo eszközeirol, amelyet e cikk elejére illesztettünk be. A pápa nyilvánosan elismételte a Római Misekönyv irányelveit, hogy megnyugtassa az embereket.

Összefoglalva: Azzal, hogy a CCC lehetové teszi a kézi áldozás kiszolgáltatását, nem változtatott és nem is kíván változtatni a bevett lelkipásztori gyakorlaton. A püspökök az orvosokkal és a járványügyi szakemberekkel konzultálva sürgosen reagáltak a kovid-19 kén veszélyére - annak érdekében, hogy legalább vészhelyzetben lehetové tegyék számunkra az ünneplést. Azok, akik elfogadják az utasítást, hogy kézbe vegyék az áldozást, az élet védelmének szellemében, mondhatnánk, a következetes "életpárti" hozzáállás szellemében mennek. Igen, igaz, hogy azok, akik szívesebben fogadnák a szájba, és most nem így tesznek, megfeleloen lemondanak jogukról. De ugyanezt tesszük máshol is, másokra való tekintettel, még akkor is, ha senki nem kényszeríthet rá... Mondjuk, amikor egy idos vagy gyengélkedo embert beengedünk, pedig már régóta sorban álltunk a mento elott, és jogunk van ahhoz, hogy hamarabb kezeljék...

De legyünk oszinték: van, aki így tesz, van, aki csak akkor, ha az orvos dönt a rendelésrol... És van, aki talán még akkor sem. Nem tartozunk - a leírt problémát illetoen is - azok közé, akik korábban veszekednek, felhúzzák magukat, de a világért sem hagyják, hogy elveszítsenek valamit, amihez (normális helyzetben) joguk van? Ideiglenes szabályok helyzetében vagyunk. És azok természetesen tökéletlenek. Hogy lesznek problémák, azt már elore jeleztük. Még a nyilvános ünneplés ideiglenes feltételei is jobbak, mint a feltételek hiánya. A legtöbbjük a türelmünkön, nagylelkuségünkön és elkötelezettségünkön van. Könyörgöm nektek, kedves hívek, akik inkább a szátokba fogadnátok az Eucharisztiát: fogadjátok a kezetekbe, ilyen körülmények között, másokra való tekintettel. Nem fogjátok sem megszentségteleníteni, sem bemocskolni.

És kérlek benneteket, kedves paptestvérek: ha valaki nem akarja vagy nem tudja mindenáron megértenimért osztjuk most a megszokottól eltéro módon a szentáldozást, hívjátok meg, hogy jöjjön el a zsinat végére, és úgy kapja, ahogyan szeretné.

Martin Kramara