A katarinkai mentési munkálatokat még a koronavírus világjárvány sem állította le

A koronavírus-járvány ellenére a Katarínka-projektet megnyitották más önkéntesek elott is, akik a nyári hónapokban konzerválták a klaszter falait.

Márciusban kéthetes druzsina formájában kedvezotlennek tunt a helyzet a Katarínka normális muködése szempontjából. A turisták idegenvezetését felfüggesztették, és további intézkedésig minden nyilvános rendezvényt töröltek. A javuló járványügyi helyzetnek köszönhetoen a nyári szezon Katarínkán végül elindulhatott, de szigorú higiéniai feltételek mellett és a fohigiénikus ajánlásai szerint.

Az úgynevezett KoRok (koronázási év) a régészet jegyében telt, amely a fo prioritást élvezte. A régészcsoport elsosorban az egykori noviciátus épületének és a déli kolostorkertnek a kutatására koncentrált. Az udvar délnyugati sarkában az önkéntesek lépcsoket fedeztek fel, amelyek a második - nagyméretu kerengo udvarra, az úgynevezett Paradicsom udvarra vezettek. A kolépcsoket a szerzetesek utólagosan építhették ide, valószínuleg azért, hogy megkönnyítsék a bejutást az udvarra.

A kert mellett a noviciátus belsejét is éreztetik. A régészcsoport tagjai leástak az alsó szintig, ahol az eredeti padlóból néhány tégla maradt meg. A koablakkeretek töredékeinek köszönhetoen felfedezték, hogy a folyosón eredetileg kisebb, pinceszeru ablakok voltak, és maga a folyosó padlója jó 1,70 méterrel az udvar szintje alatt volt. "Nehéz elképzelni. Segít, hogy a templomot egy meredek dombra építették. Az újonnan felfedezett folyosó tehát egy félig földalatti tér volt, míg az onnan nyíló helyiségek szinte normális ablakokkal rendelkeztek, amelyek a déli kertre néztek" - magyarázta Ivana Kvetánová történész, aki 2007 óta felügyeli a régészeti kutatásokat a Katarínkában.

A legnagyobb régészeti meglepetés a ciszter bejáratának felfedezése volt, amely egy másik téglalépcső tartalmazott. Kvetánová régész szerint a bejárat felfedezése átírja, ha nem is az egész Katarinka történetét, de legalább a ciszterna alaprajzát biztosan. Több önkéntes is részt vett a leletek dokumentálásában, a címerek lemosásában, fotózásában, táblázatok készítésében és a terepi feljegyzések átírásában. "Expedíciós módon végeztünk régészetet" - magyarázta csapata muködését Ivana Kvetánová.

A régészeti ásatások mellett a helyszínen a történelmi és kulturális emlékvédelem is zajlott. A komuvesmunkák foként a kerengoszárny föld feletti részein folytak, és az elozo évadok munkáit folytatták. Idén az önkéntesek az újonnan épített kovácsmuhelyben vasrudak készítésén és a fagerendák hagyományos húzásán is dolgoztak. A ferences kolostor déli kertje is fokozatosan formát öltött. A Catharín család több mint tíz métert ásott ki a földdel borított külso falból, amelyrol csak a geofizikai felméréseknek köszönhetoen tudtak. Négy nagy fa és egy százéves hársfa is áldozatul esett, amelyet gyökereivel együtt kiástak.

A Katarínka Polgári Társulás egy fiatalokból álló önkéntes csoport, amely 1994 óta próbálja megmenteni a Dechtice melletti Alexandriai Szent Katalin templom és kolostor romjait. Tavaly ünnepelték megalakulásuk 25. évfordulóját. Ez ido alatt közel 2 000 önkéntesnek sikerült átfogóan konzerválni a templom összes falát, helyreállítani az elpusztult templomhajót, kiállítást és megtekintotermet kialakítani benne. Emellett a régészcsapat két kriptát, nyolc kápolnát és számos más eltunt épületet fedezett fel a helyszínen. A Katarínka-projektnek köszönhetoen a fiatalok nemcsak a hagyományos kétkezi munkával és az ismeretlen szolgálattal kerülnek kapcsolatba, hanem a civilizáción kívüli értékes pillanatokat is megtapasztalhatnak."